Kis baleset

* éés meg is érkezett a várva várt következő rész.. legalábbis remélem hogy vártátok már. Ha tetszik jó sok KOMIIt írjatook !! :)

#33

- Amúgy hova megyünk? - kérdeztem a fiúkat.

- Tudod, van egy olyan mondás, hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik.. - felelte Ryan.

- Tehát, akkor nem tudhatjuk meg? - kérdezte Em.

- Nem - vágta rá Ryan.

- De még én sem? - kérdezte Em a lehető legszebb hangján, mint amikor nagyon akar valamit.

Ryan hátrafordult.

Láttam rajta, hogy egy kicsit megenyhült.

Rámosolygott Emily-re. Tudtam, hogy neki el fogja mondani, persze én megint nem tudok majd semmiről, mint ahogy ez általában lenni szokott.

- Nem, még te sem - fagyasztotta le Em mosolyát arcáról.

Lehet, hogy most egy kicsit sajnálnom kellett volna őt, de ehelyett leghangosabb nevetésemben törtem ki.

Justin-nak csak a halk kuncogását hallottam előlről, Ryan pedig elégetett mosollyal fordult előre.

Emily először bevágta magát durcába, amit persze tudtam, hogy nem gondol komolyan.

Miután már mind a hárman nevettünk, Emily sem bírta tovább.

Megenyhült és velünk együtt nevetett.

Mivel, az idő gyorsabban telik, hogyha jó társaságban vagyunk, észre sem vettük, de már meg is érkeztünk.

Mikor kiszálltunk az autóból egy kosárpályával találtuk szemben magunkat.

Besétáltunk a pálya közepére, Justin pedig egy kosárlabdával a kezében ért utol minket.

- Akkor Emily veled lesz, Alex pedig velem - kezdte Ryan-nek, majd rámnézett.

Szemei megigéztek, ha akartam se tudtam volna levenni róla a tekintetem.

- Alex, így jó lesz? - hozott vissza a valóságba Justin hangja.

- Öö, mi? Persze.. Bocsi, csak.. Mindegy.

- Akkor kezdhetjük? - kérdezte Em.

- Persze - felelte mindenki egyszerre.

Ryan feldobta a labdát, én pedig lecsaptam és rögtön át is passzoltam Justin-nak, aki ki is használta az alkalmat, és bedobta.

Odamentem hozzá és adtam neki egy pacsit.

Így folytattuk ezt egy darabig.

Ryan éppen passzolt Em-nek, és el akartam venni előle a labdát, de pont úgy léptem, hogy kiment a bokám.

- Áuu ! - kiáltottam fel.

- Mi történt? - kérdezték mindannyian aggódva.

- Kiment a .. bokám .. és .. nagyon fáj - mondtam akadozva.

Justin lehajolt hozzám, hogy jobban megnézze.

- Ez elég csúnyán bedagadt. Hívjunk orvost?

- Nem, nem kell. Csak egy kis hideg borogatás és sokkal jobb lesz. Haza tudnál vinni?

- Én is megyek veletek - avatkozott közbe Emily.

- Nem. Ti maradjatok itt. Játszatok csak nyugodtan. Mi majd el leszünk valahogy - válaszoltam.

- Biztos vagy benne? - kérdezte Ryan is aggódva.

Ekkor jöttem rá, hogy ők ketten, mármint Justin és Ryan tényleg foglalkoznak velünk, és nem csak azért vannak velünk, mert két csaj vagyunk, és hogy játszadozzanak velünk. Fontosak vagyunk nekik, ami nagy biztonságot ad nekem, és persze Emily-nek is.

Ezek a gondolatok megnyugtattak.

- Persze, maradjatok. Gondolom el tudjátok foglalni magatokat.

Ryan arcán erre a mondatomra nagy mosoly jelent meg, amire nekem is mosolyognom kellett. Amikor viszont elindultam volna az autó felé, ez a mosoly eltűnt, és csak egy elgyötört arc maradt utána.

Iszonyatosan fájt a lábam, nem tudtam ráállni.

Justin ekkor hirtelen felkapott. Belekapaszkodtam a nyakába, fejemet pedig a vállára hajtottam.

- Hova megyünk? - kérdeztem.

- Az biztos, hogy haza nem viszlek. Nem akarlak magadra hagyni, és azt sem akarom, hogy anyukádék ilyen állapotban lássanak.

Elsétált velem a nem túl messze lévő padokig. Ott letett a fűbe.

Elment egy pillanatra, de már vissza is tért.

- Szóltam Ryan-éknek, hogy hozzanak jeget, vagy valami hideget a lábadra.

- Köszönöm.

- Nem kell. Ez természetes.

Ezen elmosolyodtam magam.

- Egyébként mi volt az a becézés ma délelőtt? - kérdezte kíváncsian.

- Nem tudom. Én is meglepőtem magamon. De úgy gondoltam ez pont illik rád. Mandula. A szemeid olyanok, mint két hatalmas mandula. Nagyon szépek - pirultam el.

- Látod, ezért becézlek én is úgy, ahogy. Nagyon illik rád. Ha meg valaki mást mond, az vak.

- Ne már Justin, tudod, hogy ilyennel könnyen zavarba hozol.

- Tudom, azért mondom - simogatta ki a hajam az arcomból.

Nem telt el pár perc, és Emily és Ryan vissza is érkeztek.

- Bocsi, csak hideg víz volt. Viszont hoztunk egy rongyot is, hogy bele tudd tekerni - adta oda a hozottakat Em.

- Köszi.

- Akkor mi megyünk játszani - húzta Ryan Em-et.

- Menjetek csak - feletem.

Mi ott maradtunk ketten Justin-nal és őket néztük ahogy játszanak.

Újabb csodás nap

* tudom, hogy nagyon rég nem írtam, ezért bocsánatot is kérek, de nagyon kevés időm van, és azt iscsak alvásra fordítom nagyjából, vagy tanulok.. :S  DE itt az új rész, remélem örültök neki. :)  KOMIIIKAAAT!! :D

#32

Másnap reggel viszonylag korán, nyolckor már kipattant a szemem. Eléggé furcsálltam, mert nem vagyok ilyen. Általában, ha tehetem minnél tovább alszom, mert imádok aludni. Sokat szoktunk ezzel viccelni, hogy előző életemben biztos valami lajhár féle lehettem.

Mivel rajtam kívül még mindenki bőven az igazak álmát aludta, úgy gondoltam lemegyek a konyhába és összeütök valami harapnivalót mindenkinek.

Gyorsan felkaptam magamra egy lenge szürke melegítőnadrágot, meg egy szűk kék toppot, és már mentem is.

Reggelire, mi mást, mint a kedvencemet, palacsintát csináltam, amit jól nyakon öntöttem juharsziruppal.

- Buu - hallottam Emily hangját mögülem.

- Uram isten! Emily!! - mondtam meglepetten, de persze közben nevettem - Ilyet ne csinálj mégegyszer, mert lehet, hogy "véletlenül" téged is megöntözlek ezzel a finom kis juharsziruppal.

- Igenis! - felelte, mintha katona lenne.

Elvett egy adag palacsintát és leült az asztalhoz. Én is így tettem.

- Hogyhogy ilyen korán felkeltél? - kérdezte kíváncsian.

- Na látod, ez egy olyan kérdés, amire én sem tudom a választ - feleltem nevetve- Csak úgy kipattant a szemem.

- Lehet, hogy ez Justin hatása. Mert, hogy te nem ilyen vagy, az biztos..

- Lehet.. - mondtam egy kicsit elgondolkodva, halvány mosollyal az arcomon.

- Amúgy van valami terved mára?

- Nem , nem nagyon. De viszont azon gondolkoztam, hogy anyuék mennek el a hétvégén a nagyihoz..

Itt szünetet hagytam, Em pedig kérdőn rámnézett.

- .. és arra gondoltam, rendezhetnénk egy kis összejövetelt.

- Buli? - csillant fel a szeme.

Ezen elmosolyodtam.

- Nem, nem buli. Összejövetel. A minapi buli eléggé kikészített, és most amúgy sem lenne valami sok energiám, meg nagyon kedvem se. Arra gondoltam, csinálhatnánk egy kis tábortüzet a kertben, beszélgetünk, nevetgélünk, szalonnát sütünk. Meghívnánk Justin-t, Ryan-t meg még egy pár havert, meg Penny egy-két barátját. Mit szólsz? - vártam válaszát érdeklődően.

- Oké, benne vagyok. Már várom azt az estét.

- Hát még én.

*Bipp*Bipp* - hallottam a telefonom hangját.

- SMS-t kaptam.

*Szia Szépségem. Este már nem tudtam neked írni, mert Ryan-t még hazavittem, mikor meg hazaértem, ki is dőltem. :)  Viszont ma délutánra ne tervezzetek semmit Em-mel, mert nem értek rá. 2 körül értetek megyünk Ryan-nel. Lenge, sportos ruhában gyertek.*

- És? Mi van benne? - kérdezte kíváncsian.

- Most már van mára is programunk.

- Hogyhogy?

- Justin írt, hogy Ryan-nel 2-kor értünk jönnek. Azt nem tudom, hova megyünk, csak annyit, hogy lenge ruhában kell lennünk.

- Oookéé! - mondta vidáman.

A lehető leghamarabb visszaírtam Justin-nak.

*Rendben, akkor várunk titeket, Mandulám*

Mikor elküldtem az üzenetet, először furcsának tűnt, hogy így becézem, de nekem pont megfelel. Ez a név pont ráillett.

De egyben furcsa is volt, hiszen még senkit sem becéztem ilyen módon.

Annyit beszélgettünk, hogy nagyon gyorsan elillant az idő. Mire észbekaptunk, már meg is ettük palacsintáinkat.

Mindketten felrohantunk a szobámba, elmentünk mosakodni, átöltözni.

Mire készen lettünk, már dél volt.

Lementünk a nappaliba.

Már mindenki lennt volt. Anyu éppen mosogatott, apu a számlákat rendezte, Penny pedig a tévét bambulta.

- Jó reggelt mindenkinek! - kiáltottam, mire mindenki rámfigyelt.

- Jó reggelt - mondták kicsit meglepődötten, látván, hogy milyen boldog és energiadús voltam.

Emily leült Penny mellé a kanapéra.

- Köszönjük a reggelit, finom volt - mondta Penny - De máskor, majd mást is csinálhatnál, mert már kezdjük unni - mondta, de én persze tudtam, hogy csak viccnek szánja.

- Haha.. nagyon vicces vagy. Inkább legközelebb akkor csinálj magadnak Tee! - vágtam vissza neki nevetve.

- Oké, oké. Nyertél - adta meg magát.

- Anyu. Emily és én délután elmegyünk.

- Oké, hova? - kérdezte.

Mindig megkérzi. Ez régen nagyon kiborított, de mostanra már megszoktam. Persze azt is tudtam, hogy csak azért kérdezi, mert félt, és tudni akarja, hogy mikor, hol vagyok.

Kérdően néztem Emily-re, hogy mégis mit válaszoljak, mire ő csak egy 'mondd meg az igazat, nyugtasd meg' pillantást vetett rám.

- Öö, hát azt még igazából nem tudjuk, de majd ha odaérünk, írok egy SMS-t.

- Oké, így megfelel. És mikor mentek?

- 2 körül, két barátunkkal.

- Jó, de ne maradjatok majd nagyon sokáig.

- Oké - egyeztem bele.

Leültem Em és Penny mellé a kanapéra és megnéztünk egy vígjátékot.

Ez pont annyi időbe tellett, míg el nem érkezett a 2 óra.

Dudálást hallottunk.

- Megjöttek - pattant fel Emily a kanapéról.

- Nyugi Em.

Ő már készen, teljes felszerelésben állt az ajtóban, míg és mindenkinek adtam gy-egy puszit köszönésképpen.

- Megyek már - nyugtattam, mert láttam a türelmetlenkedő arckifejezését.

Felkaptam a cipőmet, és más egyéb fontos apróságot és indultunk is.

- Sziasztok! - köszöntünk el egyszerre Em-mel.

Kiléptünk az ajtón és megpillantottuk a fekete Range Rover-t.

Felcsillant a szemem, amikor megláttam Justin hatalmas mosolyát a kormány mögül. Csak egy halvány mosolyt ejtettem meg felé, és gyorsan beszálltunk az autóba.

- Sziasztok srácok - köszönt Em.

- Sziasztok - köszönt Ryan is.

A visszapillantóban csak annyit láttam, hogy Justin rámkacsintott, amibe bele is pirultam.

- Akkor indulhatunk? - kérdezte.

- Felőlem - feleltem.

Amint kimondtam ezt a szót, felbőgött az autó motorja és már el is tűnt mellőlünk a házunk..

Jó híííír!!

Figyeleeeem!

Ma és holnap is lesznek új részeeek!!

Remélem várjátok már, és híreszteljétek máshol is. Megköszönném.

Addigis várjatok.

Este érkezem.

Sziasztook ^^:)

Élménybeszámoló

* itt az új rész. Tudom, hogy rövid lett, de nincsen túl sok időm mostanában. Holnap is igyekszem feltenni egyet, egy hosszabbat, de azért remélem ezis tetszik. Ha igen, írjátok meg kommentekben :) na sziasztook

#31

- Na, milyen vooolt? - kérdezte

- Ezt én is kérdezhetném.. - vágtam neki vissza.

- De én kérdeztem előbb.

- Oké.. elmondom - adtam meg magam, mert tudtam, hogy nem fogja hagyni magát - Tehát.. elvitt vacsorázni.

- Ennyi? - tudakolta, mert látta rajtam, hogy nem mondtam el neki mindent.

- Oké, akkor kezdem az elején.

Ekkor hangos trappolásra lettünk figyelmesek, majd hirtelen valaki berontott a szobába.

- Lemaradtam valamiről? Siettem, ahogy csak tudtam, hogy minden apró részeletet megtudjak az estétekről, mert egy biztos. Izgalmasabban telt, mint az enyém - hadarta Penny lihegve, aki mint később kiderült, hazáig futott.

Egyszerre nevettünk fel Emily-vel.

- Nem, semmiről nem maradtál le. Na gyere, ülj le - invitálta be barátságosan Em.

Penny becsukta az ajtót, leült, majd intett, hogy kezdhetem is.

- Nos, elmentünk egy folyóhoz. Először nem értettem, hogy mit akar. Beültünk egy csónakba és áteveztünk a folyó másik oldalára, ahol csak egy kis fényt láttam. Közelebb mentünk és egy gyertya fényes vacsorával készült nekem. Nagyon romantikus volt, főleg a csillagok és a holdfény miatt. De ami a legjobb volt, hogy ő főzött, a kedvencemet - fejeztem be, miközben egy kicsit elpirultam.

- Mit nem adnék érte, ha egy fiú főzne nekem - mondta Em.

- Nagyon aranyos gesztus. Innen látszik, hogy tényleg tetszel neki, és hogy nagyon kedvel - helyeselt Penny.

- Erről jut eszembe. Nem történt még más is? - kérdezte ravaszan Em.

- Hát.. - pirultam el - Hogy arra gondolsz hogy megcsókolt-e, nem.

- Mi? - kérdeztek vissza szinte egyszerre.

- Én kezdeményeztem - folytattam nevetve.

- És milyen volt?

- Olyan, nem is tudom. Kellemes, de egyben furcsa is. Rég, nagyon rég nem éreztem így.

- Aww - hallatták hangjukat.

- És veled mi volt, Em? - kérdeztem szemöldökömet felhúzva.

- Főként beszélgettünk, és párszor megcsókolt - mondta először nyugodtan, majd a végén már majd' kiugrotta bőréből - És nagyon élvezteeeem !!

Elnevettük magunkat Penny-vel.

- Oké, Em, nyugi - nyugtattam egy kicsit még mindig mosolyogva.

- Örülök, hogy jó estétek volt. De én most megyek aludni, mert elég fáradt vagyok már - köszönt el Penny.

- Rendben, menj csak. Ja, és.. szeretlek - mondtam mosolyogva.

Válaszul csak visszamosolygott, majd kiment.

- Menjünk aludni mi is - javasoltam.

- Szerintem is - mondta Em.

Befeküdtünk az ágyba, elköszöntünk egymástól, majd nem sokkal később mély álomba szenderültünk.

Végre !!

*nos, az új rész, amit már remélem nagyon vártatok. Kíváncsian várom a véleményeiteket. :)

#30

Csalódottan néztem fel Justin-ra.

- Mi a baj? - kérdezte.

- Mennünk kell - feleltem szomorúan - Sajnálom.

- Nem kell. Épp ez az, hogy szerintem meg kell köszönnöm, hogy eljöttél velem ide, na és persze, hogy Ryan-t lepasszolhattuk Emily-nek - fejezte be nevetve.

- Na igen.. kíváncsi vagyok, mit csinálnak. De nem kell semmit sem megköszönnöd. Természetes, hogy eljöttem veled. Nekem kell megköszönnöm, hogy egy ilyen csodálatos estét hoztál össze és hogy ennyire figyelsz rám.

- Örömmel teszem, ha veled lehetek és láthatom, hogy boldog vagy.

Amikor ezeket a szavakat kimondta, szemei csak úgy csillogtak.

Valami furcsa érzés fogott el. Nem tudom, hogy pontosan mi is volt ez. Azelőtt soha életemben nem éltem át ilyet. Testem minden porcikája bizsergett. Agyam mintha kikapcsolt volna. Nem tudtam irányítani önmagam.

Egyik pillanatról a másikra, arra lettem figyelmes, hogy arcom közelített Justin arcához. Mikor észbekaptam csak egy halvány mosolyt láttam magam előtt, ami Justin arcáról csak úgy sugárzott., de persze nem ellenkezett.

Lassan elkezdett közelebb hajolni hozzám. Pár centi volt már csak köztünk, mikor átfutott az agyamon, hogy ezt lehet, hogy nem kéne. De mivel előtte megmondtam, hogy nem érdekelnek már a kifogások, hagyom, hogy minden a maga útján menjen.

Ekkor, mint valami égi jel, eleredt az eső. De ebben a pillanatban nagyonis örültem neki. Semmi sem érdekelt minket, semmi nem állhatott most kettőnk közé. Éreztem, hogy vibrál köztünk a levegő. Soha nem éreztem még így, mikor a közelemben volt. Eddig ellen tudtam állni, de most semmi sem tudott volna megállítani.

1-2 másodperc múlva, az a pár centi is eltűnt, ami köztünk volt és ajkai megérintették enyéimet.

Teljesen beleborzongtam. Soha nem éreztem még, hogy valaki ilyen jól csókolt volna.

Ez a csók nagyon édes volt és lágy. Éreztem rajta, hogy nagyon vigyáz rám, nem akarja elrontani a dolgokat.

A csók milyenségét, még az is csak feljebb tornázta, hogy mindeközben esett az eső.

Hajamat eláztatta és Justin-ét is.

Nekem ez nagyon tetszett és óvatosan beletúrtam.

Justin kezei sem tétlenkedtek. Egyikkel gyengéden simogatta az arcom, míg a másikkal magát támasztotta.

Úgy éreztem, megállt az idő körülöttünk. Nem létezett más, csak Ő és Én.

De tudtam, hogy véget kell vetnem neki, még ha nem is akartam. Nem akartam anyukámat megváratni, mert már tényleg későre járt, nem utolsó sorban pedig, nem akartam megfázni az esőben, hogy utána meg ne találkozhassak Vele.

Lassan elhúzódtam, miközben arcomra kiült egy halvány mosoly.

- Erre már nagyon régóta vártam - mondta Justin mosolyogva.

- Hát még én. Most végre senki sem zavarhatott meg.

- Abban sem vagyok biztos, hogy ez most megtörtént. De majd holnap meglátjuk.

- Majd kiderül - mondtam ajkaimba harapva - De most tényleg induljunk, mert nem szeretnék megfázni.

- Oké, menjünk - mondta és felsegített.

Összepakoltunk mindent, a tányérokat, a poharakat, a pokrócot és a félig elégett gyertyákat is.

 Áteveztünk a folyó másik oldalára. Mire a kocsihoz értünk, bőrig áztunk.  

Gyorsan beszálltam a kocsiba, míg Justin berakta a kis kosarat a csomagtartóba és pár másodperc múlva ő is mellettem ült.

Beszállt. Pár másodpercig csak néztük egymást, amibe teljesen belepirultam, úgyhogy gyorsan el is fordítottam a fejem.

Hallottam, ahogy halkan kuncog egyet, majd beindította a kocsit és indultunk is.

Egész úton gondolkoztam, minek az lett az eredménye, hogy nagyon gyorsan elröppent az a kis idő, amit még este együtt tölthettünk, mert meg is érkeztünk hozzánk.

- Nem kell bekísérned, ha nem akarsz. Végülis zuhog az eső. Nem akarom, hogy beteg legyél - mondtam.

- De ha amiatt lennék beteg, mert veled voltam előtte, akkor szívesen vállalom - mondta mosolyogva.

- Akkor bekísérsz?

- Persze - mondta, majd kiszálltunk az autóból.

Elsétáltunk a bejárati ajtóig. Én bementem, hogy szóljak Emily-nek és Ryan-nek, hogy mindjárt el kell válniuk egymástól. Ezután gyorsan kisiettem Justin-hoz, hogy ne várassam meg majd megálltam és felé fordultam.

- Hát, köszönöm az estét. Nagyon jól éreztem magam - kezdtem a búcsúzkodást.

- Végre megtörtént, amire már nagyon régóta vártam. Remélem te is így érzel. 

- Igen, egyetértek - mondtam szememet lesütve, elpirulva.

- Imádom amikor ilyen vagy.

- Milyen?

- Amikor elpirulsz, és ilyen ártatlan vagy. Aranyos - fejezte be egyszerűen.

- Ömm, köszi, vagy mi - feleltem zavartan. Nem tudtam, hogy mit is kéne erre válaszolnom.

Lépteket hallottam benntől, ahogy valaki jön le a lépcsőn. Tudtam, hogy Ryan az, és hogy tényleg el kell köszönnünk Justin-nal. De nem nagyon tudtam, hogy mit csináljak, úgyhogy inkább ő kezdeményezett, aminek az eredménye egy szájra puszi lett.

Aww.. nagyon aranyos volt, amikor elhúzódtunk egymástól, de nem volt időm tovább gondolkodni, mert Ryan szólalt fel mögöttem.

- Sziasztok.

- Szia Ryan - mondtam.

- Szia haver - köszöntötte Justin is, majd lepacsiztak.

- Na mehetünk? - kérdezte Ryan.

- Persze - mondta Justin.

- Akkor szia Alex - köszönt el Ryan egy öleléssel egybekötve, majd elindult a kocsi felé és beszállt.

Justin is közlebb lépett, megölelt.

- Holnap hívlak - suttogta a fülembe lágyan.

- Már alig várom - suttogtam én is vissza.

Egy puszit adtam az arcára, majd megfordult és ő is beszállt a kocsiba és elhajtottak.

Én gyorsan bementem a házba.

Felhívtam Penny-t, hogy jöjjön haza. Ezután elmentem gyorsan zuhanyozni, majd bementem a szobámba, ahol Emily izgatottan várt engem az ágyamon ülve..

Kapcsolatok

* Íme az új rész.. Remélem tetszik. :) És szeretnék jóóóó sok komit is :P :)

#29

- Justin, ez nagyon finom lett - mondtam.

- Hát, tudok még egy-két dolgot, amire nem gondoltál volna. De akkor ezek szerint megleptelek, igaz?

- Nagyon - feleltem mosolyogva.

- Kérsz inni?

Ránéztem a pezsgőspoharakra.

Kicsit meg voltam illetődve, mert nem szoktam inni. Semmilyen formában. A pezsgőt is csak egyszer kóstoltam meg, de keserűnek találtam, úgyhogy inkább ott is hagytam.

Valószínűleg gondolatmenetem kiült az arcomra, mert Justin szavai hoztak vissza a valóságba.

- Miért nézel ilyen furcsán? Valami baj van? - kérdezte kicsit félénken.

- Nem semmi. Csak.. én nem nagyon szoktam inni. Sőt, soha nem szoktam - mondtam miközben  a pezsgőspoharat néztem.

- Jaa - kezdte nevetve - A pezsgőspohár. Csak azért ilyen poharat hoztam, mert azért mégis csak romanikusabb ha ilyenekből iszunk, mint egy műanyagpohárból. De én sem iszom. Ezért hoztam narancslét - mosolygott.

- Hmm.. azt szeretem - válaszoltam - Amúgy igen.

- Mi igen? - nézett rám értetlenül.

- Kérek inni  - mondtam nevetve, mire ő is rákezdett, mert rájött, hogy elkalandozott.

Odanyújtottam neki a poharamat. Mikor el akarta venni, hogy töltsön bele, kezünk egy pillanatra összeért. Valami hihetetlen érzés járta át a testem, amit még nem éreztem az előtt. Kirázott a hideg, de ahol megérintett, csak úgy égette a bőröm.

Zavarban voltam, úgyhogy gyorsan el is rántottam a kezemet.

Ő ezt észrevette, de nem szólt érte semmit, csak töltött narancslét a poharamba, majd a sajátjába is.

- És, mire koccintsunk? - kérdeztem.

- Mondjuk ránk?

- Ezt meg hogy érted?

- Erre az estére.. hogy itt vagyunk a csillagos ég alatt és vacsorázunk. De főképp arra, hogy kettesben vagyunk. Nem utolsó sorban, nagyon örülök, hogy egy ilyen szép lány társaságában tölthetem el mindezt.

- Justin ne csináld már - mondtam elpirulva egy mosoly kíséretében.

- Micsodát? Én csak őszinte vagyok. Ha te nem is, én legalább tudom, hogy igazam van, és ennyi nekem bőven elég - válaszolta ő is szintén egy mosollyal egybekötve.

- Akkor ránk - mondtam.

- Ránk - ismételte ő is és koccintottunk.

A következő fél óra nagyon gyorsan eltelt. Nem nagyon beszélgettünk, inkább csak a vacsoránkkal voltunk elfoglalva. Néha-néha próbáltunk lesve a másikra pillantani, de persze mindig lebuktunk, mire automatikusan elkezdtünk kuncogni egymáson.

Mikor befejeztük, beszélgettünk egy kicsit.

- És mit gondolsz Ryan-ről és Emily-ről? - kérdezte.

- Hát nem is tudom. Legalábbis én úgy tudom, hogy még semmi komolyabb nincsen köztük. Mármint, Emily tegnap este, mielőtt csókolóztak volna, nagyon össze volt zavarodva. Nagyon tetszik neki Ryan, de nem tudja, hogy ő komolyan gondolja-e, vagy csak egy kis kalandot szeretne.

- Na.. ugyan így vagyok Ryan-nel. Nem tudja, hogy most mi van, mert ő az a fajta, akinek minnél jobban tetszik egy lány, annál szétszórtabb és nem veszi észre az egyértelmű jeleket. És Emily nagyon tetszik neki. Azért is van nehéz dolga, mert nem sok szerencséje volt eddig a lányokkal. Nagyon sokan kihasználták.

- Értem én. De Emily nem ilyen. Szerintem ők tökéletes pár lennének. Mármint, látszik, hogy olyan jól megvannak együtt. Sokat nevetnek és látszik, hogy a másik társaságában önmaguk lehetnek, ami szerintem nagyon fontos egy kapcsolatnál. Jézusom.. ez úgy hangzott, mint egy párkapcsolati tanácsadó - mondtam nevetve.

- Nem gond, mert legalább igazad van - válaszolt - És neked van olyan srác, aki esetleg tetszik? - kérdezte ravaszan.

- Igazából, nem tudom. Nem tudom, hogy tetszik-e vagy csak kedvelem. De szerintem mind a kettő egyszerre. Nem hiszem, hogy ismernéd.. Szőkésbarna haja van, nagy barna boci szemei és édes mosolya - válaszoltam kedvesen.

- Tényleg nem tudom, kire gondolhatsz - mondta mosolyogva - Szerintem te sem ismered azt a lányt, aki nekem tetszik. Barna hosszú haja van, világító zöld szemei, amik ha belenézek, minden egyes alkalommal megigéznek, gyönyörű szép mosolya, amit ezer közül is felismernék. Mellette úgy érzem, hogy tényleg önmagam lehetek, és nem csak azért van velem, mert híres vagyok, hanem magamért. Nem utolsó sorban, úgy érzem, hogy vele bármit megbeszélhetek.

Mikor ezeket a mondatokat kimondta, nagyon jól estek. Rég nem mondtak nekem ilyen szép dolgokat. Éreztem rajta, hoy tényleg komolyan gondolja. Közben végig engem nézett, egy másodpercre sem vette le rólam a szemét.

Hosszan néztünk egymásra és elkezdett közelebb hajolni felém. Először nem észleltem, hogy mit is szeretne ezzel elérni,de utána észbekaptam. Én is felé húzódtam. Arcunk között már csak pár centi volt, mikor megszólalt a telefonom..

- Ezt nem hiszem el - mondtam mérgelődve.

- Semmi baj, vedd csak fel nyugodtan.

- Köszi. Halló? - szóltam a telefonba.

- Szia Em. Merre vagy? - hallottam anyukám hangját a vonal másik végén.

- Egy barátommal vagyok.

- Jó lenne, ha elindulnátok hazafelé, mert már 10 óra van.

- Micsoda? Így eltelt az idő? - kérdeztem meglepődve.

- Igen - felelte anyu nyugodt hangon.

- Oké, megyünk. Szia - meg sem vártam a választ és már le is tettem a telefont.

A kedvencem.. :)

* Rövid lett, bocsi.

#28

.. ugyanis egy kis tó mellett találtam magunkat, fákkal körbevéve, amik között besütött a Hold fénye.

A pislákoló fény.. egy gyertya fénye volt. Egy pokróc volt leterítve, azon volt a gyertya. A pokrócon volt két tányér, evőeszközök, két pezsgőspohár. Ezen kívül egy kis kosárka is volt a pokróc szélén. Ezek körül több apróbb mécses is égett. Nagyon szép volt. Meghatódtam.

- Justin.. - csak ennyit tudtam kibökni hirtelen.

- Tetszik? - kérdezte halkan. Hangján halvány mosolyt véltem felfedezni.

- Komolyan kérdezed? - kérdeztem hitetlenkedve - Ez gyönyörű.

- Örülök, hogy tetszik. Na gyere, üljünk le - terelgetett.

Megkordult a gyomrom.

- Úgy látom, éhes vagy - mondta.

- Hát, igen - feleltem elpirulva - Pedig mielőtt jöttetek, azelőtt nem sokkal ettünk.

- Nem baj - mosolyodott el - Ezért hoztam ezt - mutatott a kis kosárkára.

- Mi van benne?

- Ez - mondta és kivette a tartalmát.

Elámultam. Hogy miért? A kedvencem volt benne.

Nem azért döbbentem le, mert egyáltalán a kedvenc ételemet hozta el ide, hanem azért, mert ennyire figyelt rám.

Csak az volt a baj, hogy én olyan típusú ember vagyok, akit a legkisebb apróságokkal is le lehetett venni a lábáról. Ha csak letépett volna egy szál virágot az út széléről, és azt adta volna nekem oda, annak is örülnék.

De ez a tulajdonságom ebben a pillanatban számomra hátrány. Még pedig miatta. Tudtam, hogy nem lenne szabad kedvelnem őt. Ez a gondolat még mindig ott motoszkált a fejemben. De elhatároztam, hogy ettől a ponttól kezdve ez nem fog érdekelni. Hagyom, hogy minden menjen a maga módján.

Elmélyültem gondolataimban, de vissza kellett térnem a valóságba.

- Nem hiszem el. Ezt te csináltad? - kérdeztem.

- Igen, én. Remélem ízlik majd.

- Hát.. majd  meglátjuk. De mi van akkor ha nem fog? - kérdeztem mosolyogva, miközben kiszedte a tányéromra a "vacsorát".

- Hidd el, fog - nyugatatott - Anyukám direkt megkóstolta, mielőtt elhoztam volna. Csak hogy biztosra menjünk - fejezte be mondatát nevetve.

Nekem is nevetnem kellett.

- Akkor kóstoljuk meg - mondtam.

Így is tettem. Hihetetlenül finom volt. Őszintén bevallom, nem hittem először, hogy ő csinálta, egyedül. De aztán láttam a szemében azt a bizonyos csillogást, mikor rámnézett. Láttam rajta, hogy örül neki, hogy ízlik. Hogy örülök, és hogy jól érzem magam vele.

* Bocsi, hogy most csak ennyit tudtam írni, de már nagyon fáradt vagyok . Ezt is csak azért írtam meg, mert nem akartam csalódást okozni nektek. Azért remélem tetszik. Kommentekben várom észrevételeiteket ;)

Bocsi

Bocsi!!

Nem tudtam ma írni nektek, mert nem voltam itthon. Csak késő délután értem haza, utána pedig készülődtem..

Igen.. a sulira. Holnap elkezdődik és nem tudom, hogy mikor fogok tudni új részeket hozni.

Ezeket a kimaradásokat próbálom majd minnél előbb pótolni, minnél rövidebb idő alatt, hosszabb részekkel, remélhetőleg többel is.

Remélem megértitek, mert ti is ilyen helyzetben vagytok.

Emellett szeretném megköszönni, hogy ennyien olvassátok a blogomat, és szeretitek is. Ez nagyon sokat jelent nekem. A sok kommentet is köszönöm nektek.

Remélem nem okoztam csalódást.   :(   :'(

Sziasztok.

Egy kis romantika

*tudom, hogy azt mondtam, hogy csak 6 kominál rakom fel, de nem bírtam ki :D
  kicsit rövid is lett, de hár ez van.. este van már :D
  komikat várooom :)

#27

Egész úton csak kérdezgettem őt, hogy mégis hova megyünk. Persze mindig az volt rá a válasza, hogy "Majd meglátod", ami mellett egy kis mosolyt is küldött nekem.

Ekkor jöttem rá, hogy teljesen olyan vagyok, mint a hugom. Kíváncsi..

Az út hátralévő részében nem beszélgettünk. Ő a vezetéssel volt elfoglalva, míg én csak néha-néha lesve rápillantottam. Nem akartam, hogy észrevegye. Meg.. nem is akartam zavarni.

- Mit nézel? - kérdezte végül egy mosollyal egybekötve.

- Én? Honnan veszed, hogy nézlek? - kérdeztem vissza.

- Láttam.. ne is tagadd. Úgy sem tudod.

- Akkor most lebuktam? - kérdeztem elpirulva.

- Hát. Így is fogalmazhatunk - mondta nevetve.

Végül megérkeztünk. Egy parkolóban álltunk meg, körülöttünk semmi sem volt.

- Itt mégis mit fogunk csinálni? - néztem rá kérdően.

- Mondták már neked, hogy nagyon kíváncsi típus vagy? - kérdeze nevetve.

- Még így konkrétan nem, de pont ezen gondolkoztam idefelé az úton - feleltem én is nevetve.

- Akkor most én mondom. Ne kérdezősködj, csak kövess és meglátod - kacsintott rám.

Nem ellenkeztem. Végülis számomra mindegy volt, hogy hová megyünk, az volt a lényeg, hogy vele lehettem.

Furcsa érzés volt. A srác, akit az elején ki nem állhattam, vagy legalábbis nem nagyon kedveltem, most itt áll mellettem és olyan reakciókat vált ki belőlem, amit még álmaimban sem gondoltam volna.

Nem kellett sokáig sétálnunk, mire elérkeztünk egy folyóhoz.

A partján ott lebegett egy kis csónak, kikötve evezőkkel felszerelve.

- Nem, még nem érkeztünk meg - hadarta gyorsan, mert tudta, hogy meg fogom kérdezni.

Ezen elnevettem magam, ő pedig csatlakozott hozzám.

Beültünk a csónakba. Kisebb-nagyobb bakikkal kísérve ez sikerült is, mikor majdnem beleestünk mindketten.

Kezébe fogta mindkét evezőt és elkezdte velük iránytani a kis csónakot. Az elején elég nehézkesen ment szegénynek, amiért ki is nevettem, persze nem hangosan, csak kuncogtam egy kicsit, mire ő is csatlakozott hozzám.

10 pecig ülhettünk benne, mikor átértünk a folyó másik oldalára.

Időközben besötétedett, és csak a csillagokat lehetett látni az égen.

Kiszálltunk a csónakból és elkezdtünk befelé sétálni a kisebb-nagyobb bokrok mellett, mikor megláttam a távolban egy kis pislákoló fényt.

Nem mertem megkérdezni Justin-t, hogy mi az, ezért inkább csöndben maradtam.

Mikor viszont már odaértünk a szavam elállt..

Mindenki jól fogja érezni magát

#26

Mikor kiértünk, megkértük George bácsit, hogy a lehető legrövidebb úton menjünk haza, mert nagyon sietnünk kell.

- Hová, hová ilyen sietősen? - kérdezte.

- Programom van estére - feleltem gyorsan.

- Kitalálom. Justin az, ugye?

- Öö.. ezt meg honnan veszed? Amúgy nem, nem vele megyek - tagadtam mindent.

- Hát, csak mert szerintem nem azért kért meg, hogy engedjelek el titeket előbb, mert sokat dolgoztok. Mellesleg láttam az arcát, a szemét, mikor rólad beszélt.

- Hát nem tudom. Én nem voltam ott - mondtam nevetve, de közben a szívem legmélyén egész mást éreztem.

Gondolkozásomat Geogre bácsi további tanakodása zavarta meg.

- Amióta itt dolgoztok, nagyon más lett. Megváltozott. Azelőtt soha nem láttam ilyennek.

A lányok eddig hátul ültek csendben, de erre a mondatra Emily kitört.

- Mi az, hogy ez előtt? Te már ismerted Justin-t?

- Persze. Sokszor dolgoztam már vele.

- Ezt nem hiszem el.. Miért nem szóltál róla?

- Mert nem gondoltam, hogy fontos lenne, de ezek szerint mégis. De a lényeg, hogy már ismeritek.

- Jó, mindegy. Csak siessünk már végre.

- Nyugalom, 5 perc és ott vagyunk.

Tényleg nem volt még 5 perc sem és a házunk előtt leparkolt. Elköszöntünk tőle és beballagtunk a házba. Anyu és apu is otthon voltak már.

- Megjöttünk - kiabáltam, mikor beléptünk.

- Alex, halkabban. Apád éppen alszik.

- Ohh, bocsánat, nem tudtam. Van valami kaja itthon? Már nagyon éhes vagyok.

- A hűtőben van spagetti. Vegyél belőle. Én most kimegyek a kertbe, rendbe szedem a virágokat. Ha valamit szeretnétek, ott megtaláltok.

- Oké - mondtam és anyu már ki is ment - Ti is kértek? - kérdeztem miközben a hűtőből kivettem a tésztát.

- Igen - reagáltak egyszerre.

- És? Nem tudod hova mentek ma Justin-nal? - kérdezte Em.

- Nem, fogalmam sincsen. Csak annyit mondott, hogy ma este találkozzunk.

- Hát..én remélem jól fogjátok magatokat érezni- kacsintott rám.

- Emily!! - szóltam rá nevetve.

- Na jó. Inkább együnk - mondta Penny.

Kiraktam mindenki elé a spagettit, amit mindannyian hamar belapátoltunk.

Elpakoltam az összes tányért és felrohantunk a szobámba, ugyanis már fél 6 volt. 1 órám volt csak, hogy elkészüljek.

- Segítsetek légyszi.

- Alex. Van egy csomó tök jó ruhád. Nem hiszem el, hogy nem tudsz közülük választani. De ha nem, akkor majd mi Emily-vel - állt föl Penny.

Elkezdtek kutakodni a gardróbomban. Addig én elmentem gyorsan lezuhanyozni. Mikor visszamentem a szobámba egy törölközőbe tekerve, a ruhák már az ágyamon hevertek.

Egy fehér hosszú csőnaci volt, barna pólóval és egy fehér-barna csíkos kivágott pulóverrel. Lehet, hogy ez kicsit furcsa volt a nyár elején, de a tenger miatt este felé már eléggé lehűlt kinnt a levegő.

Visszamentem a fürdőbe és felöltöztem. Feltettem egy kis sminket is, ami halványrózsaszín szájfényfényből állt, amihez vékonyan kishúztam a szememet, végül egy kis szempillaspirál. A hajamat kiengedve hagytam és így, készen léptem ki a fürdőből.

- Na látod, milyen jól nézel ki így is - mondta Em.

- Nagyon jól nézel ki , Alex. Dögös, de mégis visszafogott. Pont olyan, mint te - folytatta Penny.

- Köszi lányok. Imádlak titeket. Mennyi az idő?

- Mindjárt fél 7.

- Úristen. Sietnem kell - szólaltam fel.

- Sok szerencsét - hallottam felőlük.

Felkaptam a telefonom, a táskám és már rohantam is le a lépcsőn. A nagy sietségben majdnem hasra is estem, de szerencsésen megúsztam.

Ekkor hallottam, ahogy egy kocsi leparkol elénk. Dudált egyet. Kinéztem az ablakon és megláttam az ismerős Range Rover-t. Tudtam, hogy Justin az.

- Anyu, elmentem. Majd jövök! - ordítottam a kert felé, mert még mindig kinnt volt.

Felkaptam még egy vékony barna kiscsizmát és már mentem is.

Mikor megláttam Justin-t, észrevettem, hogy Ryan is vele van.

- Nem úgy volt, hogy ketten megyünk? - kérdeztem értetlenkedve, mikor Justin közelebb jött hozzám, hogy megöleljen.

- De, kettesben leszünk, ne aggógj.

- Akkor?

- Emily-hez jött. Odáig van érte.

- Áá.. akkor már mindent értek - mondtam egy mosoly kíséretében.

Ryan is odaért hozzánk. Üdvözlés képpen őt is megöleltem, majd bekísértem a házba.

- Emily! Vendéged van!

- Ki az ilyenkor? - kérdezte kicsit felháborodottan, de mikor leért a lépcső aljához, ez megváltozott.

Odarohant hozzá, megölelte és egy puszit adott neki a szájára. Annyira aranyosak voltak.

Közben Penny is lejött.

- Látom mindenkinek van vendége. Akkor én nem akarok zavarni. Átmegyek egyik barátnőmhöz - mondta.

- Nem kell elmenned - ellenkezett Em - Ez mégis csak a ti házatok.

- Ugyan, hagyd csak. Úgyis el akartam menni.

- Oké, akkor köszi.

- Anyu! Én is elmentem - kiabált ő is - Sziasztok - köszönt el tőlünk is majd kilépett az ajtón.

Elköszönt Justin-tól is és már el is tűnt.

- Na mi elmentünk. Sziasztok - köszöntem el Ryan-től és Emily-től.

Justin is intett nekik. Becsuktuk az ajtót, majd a kocsihoz sétáltunk. Beszálltunk és már el is hajtottunk. Izgatottan vártam, hogy mit hoz az este.. 

Most már ő is tudja

*örülnék egy pár kommentnek :) :P

#25

- Köszönöm szépen - csak ennyit tudott kibökni halkan, miközben könnyeivel küszködött.

Penny pont úgy ölelt át, hogy ő Justin-nak háttal volt, de én végig láttam őt. Egyfolytában minket nézett, mármint engem és mosolygott, amit én persze viszonoztam. De észbekaptam.

- De miért sírsz? - kérdeztem nevetve.

Elhúzódott tőlem, majd úgy válaszolt.

- Mert ilyen ajándékot soha nem kaptam még senkitől. Ez volt minden álmom, köszönöm.

- Hát, szerintem ne nekem köszönd.. - mondtam, miközben Justin felé fordítottam - .. hanem neki.

- Hát Justin, neked is nagyon nagyon nagyon köszönöm. Elmondhatatlan, hogy most mit érzek. Az biztos, hogy ez a találkozás megváltoztatta az egész életemet.

- Nem kell, hogy megköszönd. Ez a dolgom. Imádom a rajongóimat, mert nélkületek nem tartanék most itt. Mellesleg szivesen tettem - a mondata végén rámmosolygott, mire én valószínűleg elpirultam. Nagyon cikisen éreztem magam.

- És.. akkor.. kaphatnék egy autogramot? És egy fotót? Ha nem gond.. - kérdezte félénken.

- Dehogyis.. persze.

Adott Penny-nek egy lila pólót, amire ezüst tollal ezt írta rá : " Penny-nek a kellemes találkozásért sok szeretettel, Justin " A végén még egy szivet is rajzolt neki hozzá. Látta rajta, hogy ez tényleg sokat jelent neki.

Ezután elvettem az asztaláról a fényképezőgépet, majd lefotóztam kettejüket.

- Csíííz - mondtam nevetve.

Mindketten legszebb mosolyukat vették elő.

- És kész is. De nekünk most mennünk kell. Bocsi Justin.

- Szia Justin. Örültem, hogy találkoztunk - köszönt el Penny.

Elindultunk hárman az ajtó felé. Én voltam a legutolsó. Már be akartam csukni az ajtót, mikor utánam szólt.

- Várj Alex!

- Igen? - kérdeztem kíváncsian.

- Nem jönnél el este velem valahová?

- Hát, szivesen elmennék, de nem tudom, hogy mikor végzünk itt..

- Ha csak ennyi lenne a baj, akkor elintézem én ezt George-dzsal.

- Biztos?

- Persze.

- Oké, akkor.. Justin. Szivesen találkoznék veled ma este - mondtam mosolyogva.

- Akkor ezt megbeszéltük - felelte ő is őszinte mosollyal - fél 7-re érted megyek.

- Oké, majd ott. Szia.. Justin - köszöntem el.

A neve kellő lágysággal hagyta el számat. Ezt ő is észrevette és elmosolyodott.

- Szia, Szépség - mondta, amibe teljesen belepirultam.

Kiléptem a szobája ajtaján, amit magam után becsuktam. Neki támaszkodtam és sóhajtottam egyet.

Hihetetlenül jó estém lesz - gondoltam magamban.

Visszamentem a saját szobánkba, hogy befejezzem a kiosztott feladatokat.

- Úristen Alex, nagyon köszönöööm - mondta Penny már felszabadultan.

- Szivesen - válaszoltam nevetve.

- Amúgy tetszel neki.

Elakadt a szavam, mikor ezt mondta.

Emily-re néztem kérdően, hogy esetleg ő mondott-e valamit Penny-nek, de fejével ellenkezett.

- Öö.. ezt meg honnan veszed? - kérdeztem érdeklődve.

- Nem láttad, hogy hogyan nézett rád?

- Nem nagyon - próbáltam úgy tenni, mint aki semmiről sem tud, és semmit nem ért - Kellett volna?

- Amikor rád nézett, csak úgy csillogtak a szemei. Tudom.. Én az ő szemeit néztem.. - e mondata végén elkezdett nevetni, mire mi sem tudtuk ezt megállni.

Ekkor George bácsi lépett be az ajtón.

- Lányok, elég volt mára a munkából. Amúgyis rengeteget segítetek nekem. Hazamehettek.

- Hogyhogy? - kérdezte Emily.

- Hát jó. Justin megkért, hogy engedjelek el titeket, mert ő is látja, hogy nagyon sokat segítetek.

- Értem - felelte.

- Akkor köszönjük - mondtam, és George bácsi kiment.

- Én ezt nem értem.. Justin miért kérte volna meg George-ot, hogy engedjen el titeket előbb? Mert biztosan nem ezért.. Engem nem tudtok átverni..

Arra gondoltam, hogy most vagy soha. El kell mondanunk neki az igazat. Mégis csak a hugom, és előbb utóbb kiderülne.

Kérdő pillantást vetettem Emily-re, hogy elmondjam-e Penny-nek, mire csak bólintott egyet.

- Szóval, Penny.. el kell mondanom valamit.

- Rendben, hallgatlak.

- Tehát..

Elmondtam neki az egész történetet. Hogy először a koncerten találkoztunk, de ott még Chris-ként ismertem, utána itt a stúdióban ismertem meg Justin-ként is, hogy miután minden kiderült, haragudtam rá, hogy rájöttem nem is olyan rossz arc, és hogy együtt voltunk bulizni is.  Persze Emily sztoriját is belefűztem Ryan-nel kapcsolatban. Egy szóval mindent.

- És ezt eddig miért nem mondtad? - kérdezte csalódottan.

- Azért, mert nem tudtam, hogy mi lenne a reakciód.

- Hát mindegy. Elfelejtem neked, de csak mert ilyen meglepetést szereztél nekem. De ígérd meg, hogy ezután mindent elmondasz nekem.

- Megígérem, becsszó. De anyuéknak még ne mondj róla semmit, légyszi. Viszont akkor azt is el kell mondanom, hogy ma estére elhívott valahová.

- Randi? - kérdezték szinte egyszerre.

- Nem tudom, de ha el akarok készülni időben, akkor indulnunk kéne haza.

- Akkor siessünk - mondta Penny izgatottan.

Rendbe raktuk a szobát, összepakoltunk mindent és már siettünk is ki George bácsi autójához..

Megható pillanat

* az új rész. Ma még lesz egy, de azért örülnék egy-két kommentnek :)

#24

Nem tellett bele sok idő és máris George bácsinál voltunk. Átszállással együtt nagyjából háromnegyed óra alatt be is értünk a stúdióba. Persze Penny egész idő alatt kérdezősködött, hogy mi a meglepetés, de nekem eszem ágában sem volt elárulni. Természetesen George bácsi is be volt avatva ebbe az egészbe, és egész úton csak kuncogott, hogy Penny milyen reménytelen eset.

Megérkeztünk a stúdióhoz. Mikor kiszálltunk az autóból, a hugom reakciója ugyan az volt, mint a miénk, amikor először jöttünk ide. Csak állt a bejárat előtt tátott szájjal, mint aki azt sem tudja fiú-e vagy lány.

Mikor feleszmélt ismét kérdezősködni kezdett.

- Most nekem ide miért kellett eljönnöm? Nem a meglepetésemhez megyünk?

Látszik, hogy az én hugom.. Semmit sem ért. De ha már felvetette ezt az ötletet, kihasználom, hogy még csak véletlenül se sejtsen semmit.

- Öö, el kellett ide jönnünk egy nagyon fontos munka miatt, de utána ígérem, hogy rögötn indulhatunk is a meglepetésedhez..

Emily e mondatom után kérdően nézett rám, mire én rákacsintottam és rögtön vette a lapot.

Beindultunk a labirintushoz hasonlító folyosók rengetegén a szobánk felé, amit Penny tátott szájjal próbált feldolgozni.

Eszembe jutott Justin. Még hogy csak véletlenül se sétálgasson a folyosón, írtam neki egy sms-t, miközben lemaradtam egy kicsit a többiektől.

"Szia Justin. Most érkeztünk meg. Ha lehet, maradj a szobádban, de ha muszáj valahova menned, akkoris inkognitóban, álcázva, mert a hugom már messziről kiszúr téged. :) Körülbelül fél óra múlva a szobádban találkozunk. Szia, Alex."

Elértünk a szobánkig. Mindannyian bementünk. George bácsi kiosztotta a szokásos feladatokat, miben ismét benne volt az unalmas papírmunka is.

Míg mi tettük a dolgunkat, Penny tévét nézett, zenét hallgatott, és amit semmi képpen sem hagyhatott ki, körbenézett mindenhol, mire a reakciója, mindig ugyan az volt: Úristeeen ! :O

Beletelt vagy fél órába, mire megcsináltam az összes papírmunkát, és láttam, hogy egy párat abba a bizonyos 29-es szobába kell vinni. Ekkor eszembe jutott, hogy mi lenne, ha Penny-t küldeném el..

- Penny. Segítenél nekem egy kicsit? - kérdeztem tőle.

- Hát, attól függ, hogy mi az.

- Elvinnéd ezeket a papírokat ebbe a szobába? - mutatam a papíron lévő számra.

- Muszáj? Te dolgozol itt, nem? - nyavalygott.

- Penny!  - szóltam rá.

- Jól van, jól van, viszem, csak hagyj utána békén.

- Hidd el, jó lesz - mondtam sejtelmesen, amiből ő persze nem értett semmit, csak megvonta a vállát, majd elindult az ajtó felé.

- És pontosan merre is van ez a bizonyos szoba? - fordult vissza.

Én elmagyaráztam neki, majd kiment az ajtón.

- Ez meg mi volt? - kérdezte Em.

- A 29-es szoba.. - mondtam neki nevetve.

- Akkor már mindent értek - válaszolta nevetve.

Eltelt nagyjából 10 perc, mire úgy döntöttem, utána megyek.

Emily mondta, hogy elkísér, én persze beleegyeztem.

Megérkeztünk Justin szobája elé.

Kihallatszódott, ahogy énekel. A Baby című dalát énekelte. Halkan benyitottuk és láttuk, hogy Penny csak ül mellette, csendben, és figyeli őt. Szemei csillogtak. Örültem neki, hogy ő is örül, minden vágya ez volt. Hogy találkozhasson Justin-nal.

Justin végül befejezte a számot és észrevette, hogy ott állunk az ajtóban. Ránknézett, mire Penny is így tett.

- Meglepetés..! - csak ennyit mondtam neki halkan, mosolyogva, mire ő felállt, odajött hozzám és könnyes szemekkel megölelt..

Bocsi..

Sajnálom!!

Bocsi, hogy ma nem írtam. Őszintén bevallom, hogy nem lettem kész a fejezettel, de holnapra ígérem megírom, és ha van ihletem és elég időm, akkor kettőt is hozok nektek!!

Mégegyszer bocsi, remélem el tudjátok nézni nekem.

( .. és ugyan úgy olvassátok a blogom :) )

*Szereplőlista*

~ Breaking News ~

*Szereplőlista*

Mivel már sok más helyen is láttam, hogy a bloggerek/bloggerinák szereplőlistát készítenek, úgy gondoltam én is csinálok egyet. Ezáltal láthatjátok, hogy én hogyan képzeltem el a szereplőket, és megírhatjátok, hogy nektek hogy tetszik.

Szóval..   ENJOY  !!

Alex Parker (közkívánatra :P)

A főszereplő. Egy 16 éves, átlagos lány, aki egy nyári munka folyamán találkozik a világhíres Justin Bieber-rel, aki később jelentősen megváltoztatja a magánéletét.

Sally Parker

Alex Parker  és Penny Parker édesanyja. 34 éves, saját éttermét vezeti. Remek feleség és anyuka is egyben.

Jeff Parker

Alex Parker és Penny Parker édesapja. Sally Parker férje. Sikeres üzletember. Nagyon jó kapcsolatot ápol Alex-szel.

Penny Parker

Alex Parker testvére. Nagyon jól megvannak, bár néha veszekednek. Hatalmas Justin Bieber rajongó.

Emily Stuart

Alex Parker legjobb barátnője, gyermekkoruk óta. Sok mindenben segítik egymást, a lehető legtöbb időt együtt töltik.

Amber McGregor

Emily Stuart anyukája. Elvált anyuka, sikeres divattervező.

George McGregor (George bácsi)

Amber McGregor testvére, Emily nagybácsija. Rendezvény-szervező, másrészt manager is. Általa Emily és Alex sok érdekes embert ismerhet meg.

Jason Lindley

Alex Parker volt barátja. Tipikus szépfiú, az iskola leghelyesebb sráca. A lányok csak úgy döglenek érte, de egyben biztosak lehetünk, nem az esze és a hűségessége miatt. (halhatunk majd még róla a későbbiekben)

Farrah Tonkin

Alex Parker legnagyobb ellensége. Ősidők óta harcolnak egymással. Vele csalta meg Alex-et Jason. Ő az a csaj, akinek mindig éppen a legmenőbb srác kell. (majd még hallhatunk róla a későbbiekben)

 ...

 És akiket senkinek sem kell bemutatnom :)

Justin Bieber

A világ leghíresebb 16 éves fiúja. Lányok milliói álmodoznak róla. Nagyon nehezen talál igaz szerelmet magának, ami a későbbiekben megváltozik.

És végül, de nem utolsósorban:

Ryan Butler

Justin Bieber legjobb barátja gyermekkoruk óta. Minden szabadidejüket együtt töltik, ha tehetik. A történet folyamán ő is különféle szerelmi bonyodalmakba keveredik.

Ennyi lenne. Remélem tetszik, mert sokat dolgoztam vele. Véleményeteket megoszthatjátok KOMMENTJEITEKBEN.

Köszi :)

FONTOOS!!

Nagyon FONTOOS!!

Sziasztok!!

Azon gondolkoztam, hogy én is csinálnék szereplőlistát, hogy lássátok, hogy én hogyan képzeltem el a szereplőket, de nagy gondban vagyok. Alex Parker szerepére 2 képet is találtam, ami szerintem jó lenne, de nem tudok közülük választani, úgyhogy a segítségeteket szeretném kérni. Íme a két kép:

1.

2.

Én mindkettőben látom az előnyöket és hátrányokat egyaránt, éppen ezért szeretném a segítségeteket/véleményeteket kérni, amit a KOMMENTEKBEN meg is írhattok!!

Köszi :)

Irány a meglepetés

#23

Másnap reggel, mikor felkeltem, iszonyatosan fájt a fejem, bár nem tudom mitől, hiszen nem ittam alkoholt, nem vagyok az a fajta. Lehet, hogy a koktélban volt valami, abból is csak kis mennyiség. Az is megárthatott.

A szemeim nagyon fájtak, fáradtak voltak, nem utolsó sorban könnyeztek is, mert a sminkemet sem mostam le, mikor hazaértünk.

Kimentem a fürdőszobába. A hajam is érdekesen állt. Olyan volt, mintha egy madár fészkelt volna le benne.

Egyszóval, borzalmasan néztem ki, az összhatásról meg ne is beszéljünk..

Úgy döntöttem, jobb lenne, ha lezuhanyoznék. Így is tettem, emellett hajat is mostam, hogy ne úgy nézzek ki, mint egy oroszlán.

Körülbelül fél óra alatt kész is voltam. Kimentem a fürdőből egy szál törölközőben és beálltam a gardróbom elé. Fogalmam sem volt, mit vegyek fel. Végül egy fehér, rövid farmernadrág és egy szürke kivágott felső mellett döntöttem, amit azonnal fel is vettem a fürdőben.

Mikor visszamentem Emily is ébren volt már. Gyorsan lezuhanyozott és ő is felöltözött. Mikor végzett, lementünk a konyhába, de érdekes mód senki nem volt otthon, csak Penny-t láttam a nappaliban, ahogy tévét néz.

- Szia hugi - köszöntöttem.

- Szia, Alex.

- Hol van mindenki?

- Anyu elment fodrászhoz és manikűröshöz, apu pedig elment bevásárolni.

- Oh, értem.

- De anyu hagyott nektek palacsintát a hűtőben.

- Úristen, úgyis olyan éhes vagyok - ekkor a hasam egyetértően korgott egyet.

- Penny, mennyi az idő? - kérdezte Em.

- Negyed 1.

- Sietnünk kell Alex, 2-re be kell érnünk a munkába.

- Oké. Hát akkor Penny, addig menj és készülődj, mert te is jössz velünk.

- Miért is? - kérdezte értetlenül.

- Hát a meglepetés.. De ha nem érdekel, itthon is maradhatsz, ha akarsz.. - mondtam tettetett durcázással.

- Nem, neem. Már rohanok is - mondta, majd eltűnt a lépcső tetejénél.

Odamentem a hűtőhöz, kivettem a palacsintákat, és elosztottam Emily és énköztem, majd bőségesen meglocsoltam juharsziruppal.

- Tessék, jóétvágyat - mondtam, mikor eléraktam a tányért.

- Neked is - mondta, és elkezdett falatozni.

- És? Mi volt tegnap Ryan-nel? - kérdeztem izgatottan.

- Hát.. - sóhajtott - Nagyon tetszik, és igazad volt. Amikor elbúcsúztunk.. akkor..

- Akkor mi? Mondd már! - sürgettem.

- Akkor megcsókolt - vallta be elpirulva.

- Na nee, tényleg? Ez annyira aranyos, és nagyon örülök neki, nektek, izé.. Na. Érted?! - kérdeztem zavartan, miközben nevettem.

- Értem én - mondta mosolyogva - És nagyon megértő is. És azért is bírom, mert nagyon laza és eléggé őszintének tűnt. És Justin?

- Rengeteget beszélgettünk és sokat megtudtam róla. Rájöttem, hogy az az oldalam, amelyik azt mondja, hogy nem lenne szabad, kezd egyre jobban meggyengülni. Mellesleg, amikor búcsúzkodtunk a tartózkodó oldalam teljesen megadta magát, és Justin majdnem meg is csókolt, de a te kis lovagod már elég türelmetlen volt, és megzavart minket.

- Oh, bocsi. Sajnálom.

- Mit sajnálsz? Nem te voltál az - mondtam nevetve - De lehet, hogy jobb is így. Na de én befejeztem a "reggelit". Te eszel még?

- Nem. Elég volt, köszi.

- Akkor megyek, felrakok magamra egy kis sminket és mehetünk is - mondtam, és gyorsan bepakoltam a mosogatóba.

- Megyek én is- mondta Em.

Felmentünk hát a szobámba. Bementem a fürdőbe. Kihúztam a szemem, egy kis szempillaspirál, végezetül egy kis szájfény és készen is voltam, hiszen barna bőrömön nem is nagyon látszódott volna más, de rikító zöld szememet mégis tökéletesen kiemelte. Úgy döntöttem, hogy a hajamat kiengedve hagyom, úgyis egyenesre szárad meg. Emily is hamar elkészült, úgyhogy már csak Penny-re kellett várnunk egy pár percet.

Végre mehettünk is, de mielőtt elindultunk, hagytam a hűtőn egy cetlit apunak, mivel tudtam, hogy azt mindenképpen meg fogja látogatni, amint hazaér, amin ez állt:

"Emily-vel elmentünk dolgozni, Penny-t is elvittük magunkkal. Majd valamikor jövünk. Puszi."

Felragasztottam a hűtőre, és már el is hagytuk kényelmes kis otthonunkat..

Séta

#22

Mikor kiértünk, már csak egy alig pár emberes sort pillantottunk meg a bejárat előtt. Ez érthető is volt, mert a nap már lement és csak a csillagokat és a gyönyörű Holdat lehetett látni az égen. Justin és Ryan elköszöntek Big Rob-tól, ezután mi is így tettünk Emily-vel és elindultunk "felfedezni a környéket".

- És most pontosan merre is megyünk? - kérdeztem.

- Itt a klub mögött van egy kis park szerűség. Kimehetnénk akár oda is.

- Szerintem ez remek ötlet. - egyeztem bele, és elindultunk.

Nagyjából egy 5 perces séta után le is értünk. Hatalmas volt az a park, aranyos kis virágokkal, amik a szivárvány minden színében pompáztak, és rengeteg fával, amik között a Hold fényei látszódtak. Emellett volt egy pár utcai lámpa is, amik katonás rendben sorakoztak egymástól nem túl messze. Csak ekkor vettük észre, hogy Justin valahova eltűnt.

- Justin? - kérdezte Ryan.

- Fogalmam sincs. Én is pont ezt akartam tőled kérdezni - feleltem, mikor Justin végre megjelent - Te meg hol voltál?

- Erre még szükségünk lehet - mondta, miközben egy pokrócot mutatott fel - Visszarohantam érte a kocsihoz.

- Azért máskor szólhatnál, mielőtt eltűnsz.

- Csak nem aggódtál? - kérdezte ravasz mosolya kíséretében.

- Azt te csak szeretnéd - válaszoltam én is egy kis mosollyal ötvözve.

- Hát jó, akkor mi megyünk - mondta Ryan.

- Hova mentek? - kérdezte Justin.

- Hát, csak befoglaljuk azt a padot - mutatott egy nem messze lévő, üres padra - nektek van úgyis pokrócotok..

- Ja, oké, persze - felelte és Emily-ék már el is tűntek a sötétben.

Mi is elindultunk utánuk. Nem túl messze tőlük, Justin leterítette a kocsijából előhalászott pokrócot, amin én szépen el is terültem. Justin is így tett, és könyökölve feküdt mellettem, miközben engem nézett.

- Mit nézel? - kérdeztem nevetve.

- Hát téged, olyan gyönyörű vagy.

- Justin!! - förmedtem rá.

- Mi az? - kérdezte mosolyogva.

- Áh, semmi. Nagyon fáj a lábam - mondtam, így próbáltam terelni egy kicsit a témát.

- Hogy hogy?

- Hát azok a lépések, amiket mutattál, elég nehezek voltak, emellett rengeteget táncoltam is.

- Megmaszírozzam? - kérdezte teli mosollyal.

- Áh, nem kell, de azért köszi.

- Ezt csak udvariasságból kérdeztem meg, hogy ne érjen váratlanul.. Így is, úgy is megteszem.

- Okéé - mondtam nevetve.

Felült és elkezdte maszírozni a lábaimat.

- Úristen, ez nagyon.. jóó.

- Örülök.

- Akkor most azt fogjuk csinálni, hogy én kérdezek, te meg válaszolsz, benne vagy? - vetettem fel az ötletet.

- Kíváncsian várom - felelte.

- Mióta vagytok barátok Ryan-nel?

- Mióta csak az eszemet tudom. Egészen kicsi korunk óta. Még óvodába is együtt jártunk, utána iskolába is.. Persze minden szabadidőnket együtt töltöttük, és ha lehet, akkor még most is. Jobban ismerem, mint a saját tenyeremet.

- Ez aranyos - mondtam.

- És ti Emily-vel? - kérdezett vissza.

- Ugyan ez. Ő olyan nekem, mintha a testvérem lenne. Mindent megosztunk egymással. Olyan nekem ő, mint egy nyitott könyv. Mindig tudom, mire gondol, ki lehet olvasni a szeméből. Bár csak ő az egyetlen, akivel ennyire megértem magam lányok közül, örülök neki, hogy benne legalább 100%-ig megbízhatok.

- Értem.

- Mi a legfontosabb dolog az életedben?

- A családom. Anyukámnak nagyon sokat köszönhetek. Egyedül nevelt fel, de mégis mindent megadott, amit csak lehetett. Ha ő nem lenne mellettem, akkor most én sem tartanék ott, ahol. Emellett persze apámmal is nagyon jó a kapcsolatom és a feleségével. A kishugomat, Jazmyn-t egyenesen imádom, annyira aranyos, na és persze a kis Jaxon.. - mondta, miközben mosolyra húzódott a szája.

- Nekem apukám az, akivel mindent megbeszélhetek. Ez furcsa, mert lányoknál ez inkább fordítva szokott lenni. De persze ez nem azt jelenti, hogy anyukámmal nem vagyok jóban. Na és a hugom.. Veszekszünk, de csak egészséges módon, ahogy a testvérek szoktak, de őt is nagyon szeretem. Mellesleg odáig van érted..

- Nem ő az egyetlen - nevetett.

- Justin, hogy lehetsz ilyen?! - miközben én is nevettem.

- Jó, bocsi - mondta.

- Nem gond. Erről jut eszembe. Megígértem neki, hogy találkozhat majd veled. Mármint, nem tudja még, de azt mondtam neki, hogy van neki holnapra egy meglepetésem. Bevinném a stúdióba, hogy láthasson. Nagy baj lenne?

- Dehogyis. Érted mindent.

- Köszi - mondtam és elmosolyodtam - Kedvenc színed?

- Lila, kék, esetleg a piros. Neked?

- Lila és a szürke.

- Szürke? Furcsa..

- Hát.. ez vagyok én. Különleges - erre mindketten elmosolyodtunk.

- Kedvenc ételed? - kérdezte.

- Tejszínes csirke kukoricás rizzsel.

- Ez bonyolultan hangzik, de egyben finoman is.

- Pedig egyáltalán nem az. Neked?

- Spagetti.

- Fincsii - mondtam.

- És hogy hogy egy ilyen szép lánynak nincsen barátja?

- Úgy, hogy a szép lány barátja megcsalta őt egy másik lánnyal.

- Oh, sajnálom.

- Ne sajnáld, én se teszem. És Justin Bieber-nek, aki után lányok ezrei bolondulnak, hogy hogy nincsen barátnője?

- Még nem találtam olyan lányt, akiben láttam, hogy magamért szeretne a jövőben, és nem pedig azért, mert világsztár vagyok.. rajtad kívül.

- Hát.. ki tudja?! - nevettem rá, majd ő is.

- Te nem sikítoztál, sőt.. Egyenesen ki nem állhattál.

Még pár percig a csillagokat néztük. Nagyon szépek voltak. Láttunk pár hullócsillagot is, mire ő mindig megkérdezte, hogy kívántam-e, mire a válaszom az volt, hogy igen, de persze nem mondtam el, hogy mit kívántam.

- Most már tényleg mennünk kell - mondtam Justin-nak.

- Oké, akkor menjünk - mondta szomorúan.

- Emily! Megyünk haza! - kiabáltam neki, mire mindketten felálltak és elindultak felénk.

Justin felkapta a pokrócot, majd elindultunk a kocsi felé.

A hátunk mögött csak annyit láttam, hogy Emily és Ryan kézenfogva jönnek. Nagyon aranyosnak találtam őket. Beszálltunk a kocsiba, majd nagyjából 20-25 perc múlva az autó már a kocsifelhajtónkon állt. Mindannyian kiszálltunk a fekete Range Rover-ből és búcsúzkodásba kezdtünk.

- Nagyon jól éreztem magam - mondta Justin.

Haboztam, hogy mit feleljek rá, de nem bírtam titkolózni.

- Én is, nagyon. Köszi, hogy hívtál.

- Ez csak természetes. Máskor is szeretnélek majd még látni. 

- Holnap is fogsz - mondtam mosolyogva.

- Mármint, kettesben. Most tényleg kettesben.

- Majd meglátjuk - mondtam és mélyen a szemébe néztem.

Megfogta a kezem. Ekkor a hideg rázott ki, de úgy éreztem, hogy egyben ég a bőröm, ahol hozzámért. Mélyen nézett a szemembe és arca közeledni kezdett az enyémhez. Már csak alig pár centi volt köztünk, mikor..

- JB..! Gyere már - mondta Ryan türelmetlenül.

Ekkor eltávolodtunk egymástól, de kezemet még mindig nem engedte el.

- Majd máskor bepótoljuk - mondta.

- Bizony, majd máskor. De most menj, Ryan már türelmetlen.

- Oké, holnap találkozunk - mondta és elkezdett távolodni tőlem, de kezeimet addig nem engedte el, míg nem ért el olyan távolságba.

Beültek az autóba, majd elhajtottak.

Emily és én gyorsan bementünk a házba. Nem is szóltunk egymáshoz, mert nagyon fáradtak voltunk. Felmentünk a szobámba és ruhástól zuhantunk az ágyamba, semmi erőnk nem maradt. Azonnal el is aludtunk..

A buli #2

* ma még jövök egy résszel ;)

#21

Az este további részében rengeteget táncoltunk, és sok lépést is tanultam, ami közben sokat nevettünk is, mert volt egy pár mozdulat, aminél, majdnem hasraestem.

Nagyon jól éreztem magam. Amióta szakítottunk Jason-nel, azóta nem szórakoztam egyszer sem ilyen önfeledten. Nem tudtam, hogy ez azért volt, mert jó volt a társaság, vagy azért, mert Justin-nal voltam.

Nem tudtam, mennyi lehetett az idő, de szerintem már elég későre járt. Úgy érztem, még csak 1 órája érekztünk meg, de tudtam, hogy lassan indulnunk kell haza.

 Oldalra fordultam és láttam, hogy Emily is elég jól érzi magát Ryan-nel. Nevetgéltek és néha-néha egymás fülébe suttogtak valamit. Örültem neki, hogy lehet, hogy lesz köztük valami, mert Em is megérdemelt volna már egy rendes fiút magának.

- Figyelj Justin, nekünk lassan mennünk kéne.

- Ne, biztos vagy benne? - szomorodott el.

- Igen. Tudod, anyukámék nem is ismernek titeket és nem szeretném azzal kezdeni a nyaramat, hogy csalódnak bennem és utána nem engednek sehova, és nem találkozhatnék veletek.

- Persze, megértelek. Tehát nem maradt sok időnk. Nem megyünk el akkor sétálni kettesben?

- Elmehetünk, de nem szeretném Emily-t itt hagyni. Nem hívjuk őket is? Úgyis olyan jól elvannak - mondtam nevetve, miközben odabiccentettem a fejemmel.

- De, hívhajuk őket is. De hidd el. Ryan nem az a fajta, aki csak azért lenne egy lánnyal, hogy.. érted.. Biztos vagyok benne, hogy nem bántaná meg, mert ahogy észrevettem, nagyon bejön neki Emily.

- Jól van akkor, azt hittem csak nekem tűnt fel ennyire - mondtam nevetve - Akkor hívjuk őket.

Odamentünk hozzájuk.

- Figyu, Ryan. Nekünk lassan indulnunk kéne, de arra gondoltunk Justin-nal, hogy elmehetnénk addig sétálni. Nincs kedvetek jönni?

- De, persze, szívesen. Felőlem oké. Neked jó? - kédezte Emily-től, ahogy felé fordult.

- Oké, menjünk. De előbb kimennék a mosdóba, ha nem gond.

- Megyek vele - mondtam - Mindjárt jövünk, nehogy elmenjetek.

El is mentünk. Mikor bementünk a mosdóba, Em hirtelen nekem esett.

- Nem tudom mi legyen, Alex. Nagyon tetszik nekem Ryan és nem tudom, hogy én egyáltalán bejövök-e neki, kedvel engem, vagy csak egy kis kaland vagyok neki és.. - hadarta gyorsan, mikor félbeszakítottam.

- Hohohoo, Emily! Nyugodj meg és mondd el szépen mi is bánt pontosan, de lassan.

- Alex, nem tudom mit csináljak.

- Figyelj Em - kezdtem - Ha attól félsz, hogy nem tetszel Ryan-nek, akkor felesleges, hisz még a vak is látja, hogy odáig van érted. Ha nem hiszed, akkor elmondanám, hogy Justin is észrevette.

- És mi van, ha csak arra kellek neki.. tudod..

- Ryan nem olyan. Biztos lehetsz benne. Úgyhogy most menjünk szépen vissza, és élvezd, hogy egy kedves, helyes srác társaságában lehetsz egész este, és még bármi kisülhet belőle.

- Köszi, hogy megnyugtattál. Nem is tudom, mi ütött belém.

- Csak annyi, hogy tetszik neked, Tee! - mondtam mosolyogva, mire válaszul ő is így tett.

- És mi van veled és Justin-nal?

- Igazából fogalmam sincs. Úgy érzem, hogy valahol mélyen kedvelem, de a másik felem azt mondja, hogy nem lehet és ezt egy erős hátrálással próbálja ellensúlyozni. Csak azt nem tudom, hogy ezt meddig bírom még leplezni, vagyis.. nem tudom.

- Teljesen megértelek. De azért én még mindig azt mondom, hogy adj neki egy esélyt.

- Ez nem olyan könnyű. De majd meglátjuk. Na de mostmár télleg menjünk - mondtam, majd gyorsan még egy pillantást vetettem magamra a tükörben, és mivel úgy láttam minden rendben, visszamentünk a fiúkhoz.

- Akkor indulhatunk? - kérdezték a fiúk mikor már visszaértünk.

- Persze - mondtam, majd elindultunk a kijárat felé.

A buli

* bocsi, hogy tegnap nem írtam, de nem voltam itthon

#20

Útközben elég sokat beszélgettünk. Főleg Ryan-t faggattam, mert őt még nem ismertem annyira. Mellesleg kék szeme volt és szőkésbarna haja, ami le volt vágva pár miliméteresre.

- És hogyhogy itt vagy Justin-nal? Mármint, koncertezni van itt, nem?

- De, persze, de van, hogy el szoktuk őt kísérni Chaz-zel, de most csak én tudtam eljönni. Új barátnője van és hát, tudod.. most inkább vele van egy kicsit.

- És milyen, hogy Justin egy átlagos fiúból egy világsztárrá nőtte ki magát?

- Furcsa, de nálunk, Stratfordban, ő még mindig a kis deszkás gyerek, a legjobb haverunk, akivel együtt vagyunk szabadidőnkben és egy baromkodunk vagy húzzuk egymást - nevette el magát, mire mindannyiunknak nevethetnékje támadt.

- Visszatérve arra, hogy Chaz miért nincs itt. Neked van barátnőd? - kérdeztem érdeklődve.

 Gyors pillantást vetettem Emily-re. Láttam rajta, hogy kicsit féltékeny lett, de egy 'miattad kérdeztem, ne félj' pillantást vetettem rá, mire megnyugodott.

- Miért érdekel? - kérdezte Justin meglepve, aki eddig csendben ült és vezette az autót.

- Naa.. csak nem féltékeny vagy? - kérdeztem mosolyogva.

- Én? Dehogyis, csak kérdeztem. Kíváncsiság - felelte, miközben egy kicsit elpirult.

- Nem, most jelenleg nincsen. Nem is nagyon keresek, de ha van rá lehetőség, kapva kapok az alkalmon - felelte végül Ryan.

- Na, az jó. Legalább nyitott vagy - mondtam.

- Aha - felelt mosolyogva, majd gyors pillantást vetett Emily-re, de úgy, hogy ő nem látta, viszont én igen. Elnevettem magam, mire ő is. Justin és Emily meg csak kérdezgetett, hogy min nevettünk, mire a válaszunk csak annyi volt, hogy:

- Semmi.

Az út további részében én inkább csendben maradtam és hagytam, hogy Emily és Ryan jobban megismerjék egymást. Mivel én az anyósülésen ültem Justin mellett, láttam, mikor néha-néha lopva rámnézett. Nem tudom, miért, de inkább nem is kérdeztem meg. Inkább úgy tettem, mintha észre sem vettem volna.

Nemsokára meg is érkeztünk, rengeteg ember volt a szórakozóhelyen, aminek a neve U21 volt. Szabályos csigasor alakult ki a várakozó emberekből, ami az utca végéig tartott, ami egyáltalán nem volt közel.

- Úristen, hogy fogunk ide bejutni? - kérdeztem, mikor kiszálltunk és végre meg tudtam szólalni.

- Ismerem a kidobóembert. Simán bejutunk - mondta Justin.

- Azt hittem, már azzal fogsz jönni, hogy te vagy a híres Justin Bieber - mondta Em.

- Most, hogy így mondod, ezt is felhasználhatnám. De nem, én nem használom ki, hogy híres vagyok.

- Ez rendes tőled - válaszolt Em.

- A kis álszent - gondoltam magamban, mikor ránéztem és elmosolyodtam, mert eszembe jutott, amikor a saját dalát kezdte énekelni nekem. Még, hogy nem használja ki..

Elindultunk a bejárat felé, és ott állt egy hatalmas fekete ember.

- Szia Big Rob - ment hozzá közelebb és lepacsiztak.

- Helló JB. Mi a pálya?

- Semmi, jöttünk bulizni egyet - mondta, miközben Ryan-re mutatott, aki mellette állt. Ő is lepacsizott Big Rob-bal.

- És a széphölgyek? - kérdezte, miközben ránk nézett.

- Ők is velünk vannak - mondta Justin és Ryan szinte kísértetiesen egyszerre.

- Vigyázzatok rájuk, mert hamar lecsaphatják a kezetekről.

- Igen, jobb lesz rájuk figyelni - mondta Justin, majd rámnézett. Kicsit elpirultam.

Mikor bementünk egy hatalmas tér tárult elénk, ahol rengeteg ember táncolt. Éreztem, hogy ez az este fantasztikusan fog alakulni. Emily és én rögtön elmentünk a bárhoz, kértünk egy hűsítő koktélt, mert nagyon meleg volt bennt. Kicsit furcsának tartottam, de nagyon jó volt, hogy nem voltak körülöttünk sikítozó lányok Justin miatt. Láttam, ahogy ő és Ryan táncoltak. Körbeállták őket, és úgy kezdtek el táncolni, a kedvenc számukra. Emily-vel mi csak néztük őket. Nagyon jól táncoltak. Miután meguntuk nézni őket Emily-vel kicsit beszélgettünk.

- Bejön neked Ryan, igaz?

- Ezt meg honnan veszed?

- Láttam, hogy néztél rám, mikor megkérdeztem van-e barátnője.. Mellesleg miattad kérdeztem.

- Ja.. hát, igen. Eléggé jól néz ki.

- Mondtam, hogy életed legjobb bulija lesz.

- Aha, és mi van Justin-nal?

- Nem tudom. Az eszem azt mondja, hogy nem akarok tőle semmit, de a szívem azt mondja, hogy meg kéne próbálnom..

- Az nehéz eset..

Ekkor Justin és Ryan találtak meg minket, a pult mellett. Beleittak a koktéljainkba, mert eléggé kimelegedtek.

- Nem jöttök táncolni? - kérdezte Ryan Emily-t.

- De, persze, csak nem akartunk titeket zavarni.

- Igen, nagyon jól nyomtátok - mondtam mosolyogva.

- Köszi, de akkor most menjünk együtt - javasolta Justin.

- Oké, benne vagyok - egyeztem bele.

Bementünk a tánctér közepére és elkezdtünk táncolni. Én Justin-nal, Emily pedig Ryan-nel volt. Volt egy csaj, hosszú szőke haja volt, amiről eléggé feltűnő volt, hogy póthaj, 3 kiló festékkel az arcán, kitéve mindenét ami van, odajött és beállt Justin és közém és elkezdett Justin-nal táncolni. Eléggé furcsának tartottam, de először arra gondoltam, hogy miért ne. Semmi nincsen köztünk Justin-nal, inkább hagyom. De utána láttam, hogy nem akar vele tancolni és visszajött hozzám, mire a csaj megint befurakodott közénk. Kezdett egy kicsit elegünk lenni belőle és úgy döntöttem , most vagy soha.

- Figyelj szőkeség.. nem hagynál minket végre békén? - kérdeztem még viszonylag nyugodtan.

- Nem, bocsi, én most vele szeretnék táncolni.

- De nem veszed észre, hogy ő viszont nem akar veled?

- Nem, bocsi. Látom kicsit féltékeny lettél.

- Nem, nem vagyok az. Csak tudod, idegesít, hogy nem hagysz minket békén.

- Igen? Úgyis jobban táncolok, mint te, így legalább jobban jár.

- Azt hiszed jobb vagy, mint én? Tudod mi? Akkor mérkőzzünk meg. Majd a közönségünk eldönti, hogy ki táncol jobban. Nos? - kérdeztem már egy kicsit idegesen.

- Ch.. ezt simán megnyerem, de oké.

Mindenkinek szóltunk, hogy adjanak nekünk helyet. Ryan és Justin csak néztek rám, hogy mit csinálok, de Emily megnyugatta őket.

- Nagyon le fogja alázni ezt a kis pláza cicát.. Higgyetek nekem, és csak figyeljetek.

A DJ elindította a zenét és már táncoltunk is. Először ő kezdte. Elkezdte tekergetni magát, én meg közben alig bírtam visszafojtani a nevetésemet. Körülbelül 2 percig táncolt, ha lehet ezt annak nevezni, majd én jöttem. Nekem is 2 perc jutott. Míg táncoltam, csak olyanokat hallottam a közönségünkből, hogy 'Ez az csaj', 'Nagyon jól csinálod', 'Adj neki' és hasonlók. Mikor végeztünk Emily lépett közénk.

- Nos, fiúk, lányok. Hagy halljam, hogy tetszett? - kérdezte, mire mindenki elkezdett sikítozni. Ezután folytatta - El kellene döntenünk, hogy ki is nyerte ezt a párbajt. Ezt úgy fogjuk eldönteni, hogy sikítanotok kell majd. Tehát akkor kezdjük.. Ki szavaz erre a kis szőkeségre? - nézett rá egy kis undorral.

Volt egy pár tapsoló, azok biztosan a kis utánzatai voltak, a követői, de több volt a fújoló.

 - Rendben, akkor most ki szavaz a csodálatos Alex-re? - ekkor mindenki ordítozni kezdett, tapsoltak, sikongattak - Szerintem egyértelmű, hogy vesztettél kicsi csillagom - fordult Emily a kispláza cicához, aki sértődötten odébb állt - Tehát Alex nyerte meg a versenyt - kiáltott Emily.

- És nem csak a versenyt nyerte meg, hanem engem is - jött oda hozzám Justin. Átölelte a derekamat és egy puszit nyomott az arcomra. Kicsit furcsa volt, de jól esett.

Emily és én kimentünk egy kicsit a mosdóba rendbekapni magunkat. Miután visszamentünk Justin odajött hozzám, míg Ryan és Emily elmentek táncolni.

- Mikor tanultál meg így táncolni? - kérdezte Justin érdeklődve.

- 5 évig tanultam hip-hop-ot, de abba kellett hagynom, mert nem volt rá időm, az iskola miatt.

- Értem, hát..most már tudom, hogy nem csak  jó hangod van, de jól is táncolsz.

- Honnan tudod, hogy jól énekelek? - kérdeztem meglepetten.

- Tudod, mikor a stúdióban voltunk és mielőtt rád nyitottam, hallottam, ahogyan énekeltél. Csodálatos hangod van.

- Ohh, köszönöm - mondtam egy kicsit elpirulva - De te is megtaníthatál egy pár mozdulatot, mert te sem vagy semmi - mondtam nevetve.

- Oké, kezdhetjük?

- Persze - mondtam és ki is mentünk a tánctérre.

Készülődés

*kicsit hosszú lett, de remélem tetszik :)

#19

Reggel, mikor felkeltem, csak az álmomra tudtam gondolni. Mármint, sok mindenre nem emlékeztem belőle, csak annyira hogy Justin is benne volt, pont ezért örültem annyira, bár ezt egy kicsit furcsálltam. Gyorsan felkaptam magamra egy szürke, lenge melegítőnadrágot és egy mélykék kivágott felsőt. A hajamat csak összetűztem, majd lerohantam a konyhába. Mire leértem, már mindenki lennt volt. Biztosan sokáig aludtam, nem is tudtam, mennyi az idő.

- Sziasztok - mondtam boldogan, majd mindenkinek az arcára adtam egy puszit.

- Jézusom, Alex. Neked meg mi bajod van? - kérdezte apu meglepődve.

- Biztosan szívott valamit.. csak az a baj, hogy nekem nem adott - válaszolta Penny, mire mindenki elkezdett nevetni.

- Anyu, hogy hogy palacsintát csinálsz?

- Tudom, hogy ezt te szoktad csinálni, de nem tudtunk megvárni téged míg felkelsz, mert már mindenki nagyon éhes volt.

 - Nem baj, nem haragszom. Anyukám a kedvencemet csinálja reggelire! Te vagy a legjobb, imádlak - mondtam majd mégegy puszit adtam neki.

Ezután leültem az asztalhoz. Beszélgettünk apuval és Penny-vel, mert látták rajtam, hogy nagyon feldobott voltam. Igen, bevallom.. egy kicsit hülyén viselkedem, de ez vagyok én.

- Na jó. Mindent mesélj el - kezdte a beszélgetést Penny.

- Nem tudom, mire célzol - próbáltam terelni a témát, tettetni, mintha semmi nem lenne, de sajnos túl régóta ismernek engem.

- Mitől vagy ilyen boldog? Nem szoktál te ilyen lenni - folytatta apu.

- Hát jó, azért vagyok ilyen, mert Emily itt lesz egy pár napig, mert a szülei elutaznak ma egy pár napra.

- Tényleg? Biztos, hogy emiatt vagy ennyire boldog? - kérdezte apu, mire végleg megadtam magam.

- Na jó.. Ha annyira tudni szeretnétek, megismerkedtem egy sráccal, akit kezdek megkedvelni, bár nem is tudom miért - gondolkoztam hangosan - és elhívott ma estére egy buliba, ahová ketten elmegyünk Emily-vel. És már nagyon várom.

- És erről minket is megkérdeztél? - kérdezte apu, miközben felhúzta az egyik szemöldökét.

Tudtam, hogy most be kell vetnem az apuci egyetlen első szülött lánya tekintetet.

- Apu, tudod, hogy mennyire szeretlek. Elengednél minket abba buliba, ha nagyon szépen megkérlek? - kérdeztem, miközben azzal a bizonyos tekintettel néztem rá, amit biztosan ti is ismertek.

- Ne, Alex. Ne csináld ezt.. ez a nézés.. tudod, hogy ennek sosem tudok nemet mondani.

- Tudom - mondtam ravaszan és mosolyogva.

- Rendben, menjetek - húzta el a száját, de ő is elmosolyogta magát, mire neki is adtam egy újabb cuppanóst az arcára.

A beszélgetés végére anyu el is készítette a finom palacsintákat, amiket annyira imádtam. Ekkor ránéztem az órára. Kereken 10-et mutatott, úgyhogy volt még bőven időm egyéb teendőimre. Miután megettem a reggelimet, ami elég gyors volt, mert előző este nem ettem vacsorát, beraktam a mosogatógépbe és elindultam fel a lépcsőn. Eszembe jutott, amit pár nappal ezelőtt Penny-nek ígértem.

- Ja, és Penny. Csak, hogy te se maradj ki a sorból.. - kezdtem.

- Igen?- kérdezte csillogó szemekkel.

- Holnap megkapod a meglepetésemet, amit ígértem, úgyhogy ne tervezz semmit, mert velem leszel.

- Igen?? Úristen, köszönöm - mondta és futva jött oda hozzám. Most nem én osztogattam a puszikat, hanem ő adott nekem egyet.

- Figyelj, hugi. Tudod, hogy szeretlek, meg minden.. de ennyire azért ne legyünk jóban, rendben? -kérdeztem nevetve.

- Oké, megígérem - mondta nevetve, majd visszament az asztalhoz, és folytatta a reggelijét.

Mivel még csak 10 múlt pár perccel, és nem tudtam mit csinálni, úgy gondoltam, kimegyek a medencéhez egy kicsit napozni. Felmentem hát a szobámba, felvettem a fürdőruhámat, ami kék-fehér csíkos volt, felkaptam egy törölközőt, a telefonomat és már mentem is. A törölközőt leterítettem a napágyra és ráfeküdtem. Körülbelül 10 perce feküdhettem kinnt, mikor rájöttem, hogy Penny még nem találkozott Justin-nal, és így nem lenne igazi a meglepetésem, úgyhogy felhívtam Justin-t.

- Szia Szépségem - szólt bele.

- Szia, hogy vagy? - kérdeztem. Direkt nem akartam kimondani a nevét, nehogy Penny meghallja.

- Kicsit szomorúan, mert hiányzol, de jól is, mert este találkozunk.

- Igen, pont erről akarok veled beszélni.. - kezdtem, de nem hagyta, hogy befejezzem.

- Nem tudsz jönni? - kérdezte csalódottan.

- Justiin, ha hagynád, hogy befejezzem, nem lennél ennyire csalódott - mondtam nevetve.

- Hogy én? Neem, én nem vagyok csalódott. Honnan veszed ezt?

- Hallom a hangodon. Ne is próbáld tagadni.

- Oké.. - mondta kicsit meglepetten - Ömm, szóval akkor mit is akartál mondani?

- Csak annyit, hogy ha jöttök, ne a ház előtt parkoljatok majd le.

- Miért? - kérdezte.

- Azt majd elmondom.

- Hát, jó. Akkor majd 7-re megyünk. Szépek legyetek ám.

- Ti meg jól nézzetek ki - mondtam nevetve.

- Oké, igyekezni fogunk. Na szia szépség.

- Szia - mondtam, majd letettem.

Nem is vettem észre, hogy negyed órán keresztül beszélgettünk. Úszkáltam egy kicsit, majd napoztam, de meguntam és visszamentem a szobámba és írtam Emily-nek egy sms-t.

" Szia Em. Nem tudnál egy kicsit előbb jönni? Halálra unom magam."

Nem kellett sokáig várnom a válaszra, amiben ez állt:

"De, persze. Csak össze kell szednem még egy pár ruhát. Fél óra és ott vagyok."

"Oké, várlak."

Csak ennyit írtam vissza.

Míg Emily nem jött át, lezuhanyoztam egy átvettem a reggeli felsőmet. A hosszú nadrágot felváltotta egy pamut rövidnadrág, mert nagyon melegem lett. Mire ezekkel végeztem Emily oda is ért.

- Oh, szia Em.

- Szia. Na mi van veled? - kérdezte.

- Mondd, hogy te is annyira izgatott vagy, mint én.

- Nem mondom, hogy nem vagyok az, de szerintem te jobban az vagy - mondta mosolyogva.

Még beszélgettünk sokmindenről. Csak ilyen csajos beszélgetés volt. Akit tudtunk, kibeszéltünk, meg beszélgettünk fiúkról is, mint mindig. Eléggé elment az idő, mert mire azon gondolkoztunk, hogy el kéne kezdeni készülődni, már ment le a nap, amiről természetesen rögtön Justin jutott eszembe, de ezt nem mondtam Emily-nek.

- Nos, akkor kezdhetünk készülődni? - kérdezte Em.

- Igen. Elmegyek lezuhanyozni, mert eléggé megizzadtam. Sietek.

- Oké, én addig választok ruhát neked is.

- Oké, köszi.

Gyorsan, nagyjából 15 perc alatt, lezuhanyoztam és hajat mostam. Kiléptem a kádból, magam köré csavartam a törölközőt és úgy mentem ki Em-hez.

- Készen vagyok, mehetsz te is ha gondolod.

- Persze, addig válaszd ki, hogy melyiket szeretnéd felvenni ezek közül - mondta, miközben az ágyon heverő ruhákra mutatott, majd gyorsan ki is ment.

Mikor megláttam, miket hozott át már megint, nyitva maradt a szám. Nem csoda, hogy olyan szép ruhákat hozott, hiszen az anyukája divattervező volt.

Az ágyon egy térd fölé érő, kék, csillogó, pántnélküli ruha volt, aminek az alján fekete csipke volt, és egy fekete masni a bal oldalon, az ember szíve fölött. Nem is keresgettem tovább a többi ruha között, azonnal beleszerettem ebbe az egybe, amihez járt egy fekete magassarkú is.

Ekkor Emily jött ki a fürdőből.

Ő egy rózsaszín pántos, térd fölé érő ruhát választott, aminek a melle alatt egy fekete öv futott végig.

- Emily, én ezt venném fel, ha nem gond. Imádom.

- Persze, hogy nem gond. Azért hoztam.

- És a hajunkkal mit csináljunk?

- Szerintem én becsavarom magamnak.

- Oké, én pedig egyenesen hagyom.

Megcsináltuk a hajunkat. Ez beletelt mindkettőnknek egy bő fél órába. Utána elkészítettük a sminkjeinket. Az enyém, fekete és kék füstös lett, Emily-é pedig egyszerű rózsaszín. Szerintem mind a ketten elég jól néztünk ki. Végül felvettük a ruháinkat. Mikor megmutattuk egymásnak, mindkettőnknek leesett az álla.

- Úristen, nagyon jól nézel ki - mondtam neki.

- Te is dögös vagy csajszi - reagált rá.

- Na, szerintem induljunk, mert mindjárt 7 óra van.

- Oké, siessünk - mondta.

Felkaptuk a cipőinket. Elköszöntünk anyuéktól, majd rohantunk kifelé, nehogy elkéssünk.

- Hol vannak? - kérdezte Em.

- Mondtam Justin-nak, hogy nem a ház előtt álljon meg, mert akkor oda a meglepetésem Penny-nek.

- Értem - mondta majd elindultunk.

Egyszercsak megállt egy autó mellettünk és csak ennyit hallottunk belülről.

- Úgy látom a szép hölgyek bulizni mennek. Elvihetjük őket?

- Justiin - mondtam, mikor láttam, hogy ő az.

- Na, szálljatok be - mondta, és kinyitotta az ajtót - Ő itt Ryan.. Ryan Butler - mutatott be minket Justin.

- Szia Ryan, Alex vagyok, ő pedig itt Emily, a barátnőm - nyújtottam neki a kezem.

- Sziasztok - köszönt, majd egy kicsit végigmérte Emily-t. Szerintem bejön neki Emily, de még nem mondok ilyet.

- Na, akkor indulhatunk? - kérdezte Justin.

- Persze, induljunk - mondtuk egyszerre és mentünk is..