A titokzatos fiú

2010. aug. 4. 16:44 - írta almafeheri

#7

Amikor leértünk a hatalmas tömeg volt, amit nem tudunk mire vélni. Észrevettünk egy nagy színpadot a part közepén, hangszerekkel felszerelve. Nem tudtuk, ki lesz ott ezért megkérdeztünk valakit.

- Szia. Bocsi, ne haragudj - állítottam meg egy ismeretlen lányt - Nem tudnád megmondani, hogy ki vagy kik fognak itt koncertezni?

- De persze. A Rangers van itt, ők fognak fellépni.

- Úristen! Hallod ezt, Em? A Rangeeers! - fordultam oda ordítozva Emily-hez. Az ismeretlen lány távozott - Köszönjük - ordítottam utána.

Tudni kell rólunk Emily-vel, hogy imádjuk a Rangers-t. Eldöntöttük, hogy itt maradunk és megnézzük.

- Alig várom - mondta Emily.

- Igen, én is. De ha jól látom, akkor csak 7-kor kezdődik és még csak 4 óra. Addig megyünk fürdeni?

- Persze - felelte.

Azzal lepakoltunk a parton és bementünk úszni.  A víz nagyon hűsítő volt, de kellemes. Labdáztunk, úszkáltunk, fröcsköltük egymást. Bennt lehettünk már egy ideje, mert egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre többen vannak a színpad körül, és a levegő is lehűlt egy kicsit, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy kimegyünk napozni. Így víz nélkül most még kellemesebbnek éreztem.

- Örülök, hogy vége van a sulinak, és nem kell többet Jason fejét bámulnom - törtem meg a csendet.

- Én meg örülök, hogy nem bocsátottál meg neki. Megérdemli, amiatt amit csinált veled.

- Hallottad mit mondott nekem utolsó óra után?

- Nem, mit? - kérdezte Emily kíváncsian.

- Hogy látja rajtam, hogy már túl vagyok rajta. Mondtam neki, hogy nem fogja tönkretenni egy ilyennel az egész nyaramat. Erre azt mondta, hogy majd meglátjuk..

- Nem tudom. Szerintem csak féltékeny a boldogságodra.

- Igen, csak attól, hogy még nem mutatom, belül eléggé rosszul esett, és most is, ez az egész.

- Teljesen megértelek. A nyáron, majd úgyis elfeledteti veled ezt az egészet valami pasi. Figyeld csak meg - kacsintott rám Emily, majd elkezdtünk nevetni.

- Majd meglátjuk - mosolyogtam rá.

Mire észbekaptunk, már besötétedett és a színpad előtt tolongott mindenki. Láttuk, hogy nem fogunk odaérni, úgyhogy inkább úgy döntöttünk, hogy a saját helyünkről fogjuk nézni a koncertet, mert onnan is tökéletesen látszott minden. Meg én nem is nagyon szeretem a tömeget, úgyhogy tényleg ez tűnt a legjobb megoldásnak.

A fények hirtelen kigyúltak, mindenki sikítozni kezdett. Én persze nem, mert nem vagyok az a fajta. Ahogy a fiúk felmentek a színpadra, mindenki az ő nevüket kezdte kántálni. Amikor elkezdték az első számukat, mindenki elkezdte énekelni, köztük mi is Emily-vel, mert kívülről fújtuk az összeset. Miután 5. számukat is elénekelték, egy kis szünetet tartottak.

- Nagyon jó ez a koncert. Örülök, hogy lejöttünk - mondta Emily.

- Én is, nagyon - feleltem.

- Elmegyek, veszek valami kaját. Kérsz valami te is? Vagy velem tartasz?

- Nem, inkább maradok. De egy hotdogot nem hoznál nekem?

-De persze. Akkor megyek is. Sietek - azzal megfordult és elment.

A nap éppen lenyugvóban volt. Az a naplemente különösen szép volt. Még soha nem figyeltem meg. Egyszercsak valaki hátulról megszólalt.

- Szia. Zavarok? - kérdezte a fiú, aki mögöttem állt.

- Szia. Nem, nem zavarsz. Nem akarsz leülni? - kérdeztem, mert igencsak jól nézett ki, bár nem nagyon láttam, mert kapucni és napszemüveg takarta az arcát.

- De, köszi - leült, majd folytatta - Láttam, hogy egyedül nézed a naplementét, de úgy nem az igazi - mondta, miközben ő is azt nézte.

- Nem vagyok egyedül, nyugi - mondtam nevetve.

- Csak nem a barátoddal vagy?

- Nem, dehogyis,  a barátnőmmel vagyok itt, csak elment hozni valami kaját.

- Értem. És hogy is hívnak? Mert elfelejtettem.

- Meg sem kérdezted - mondtam nevetve - Alex vagyok. És te?

Itt egy kicsit elgondolkozott, de nem tudom, hogy ezen miért kell ennyit gondolkozni.

- Öö.. én.. Chris vagyok. Igen. Chris vagyok.

- És egy kicsit furcsa is, de szeretem a titokzatos fiúkat - nevettem. Ő is nevetett.

- Te is szereted a Rangers-t vagy csak napozni jöttetek ki?

- Először csak napozni és fürdeni, de utána láttuk, hogy lesz koncert úgyhogy maradtunk. Mármint izéé.. Igen, szeretem - mondtam nevetve.

-Nekem ők a kedvenceim.

Elhallgattunk és csak néztük egymást. Arcunk közeledett egymáshoz, de ekkor..

- Khmm..

Elhúzodtunk egymástól. Emily volt, a kezében 2 hotdoggal, a várva várt kajával. Chris felállt Emily helyéről és elnézést kért tőle.

- Semmi baj, nyugi - nevetett rá - Csak furcsa.

- Én mondtam - fordultam Chris-hez. Elkezdtünk nevetni. Emily ebből persze semmit nem értett.

- Elkérhetem a számodat?

- Persze - azzal bepötyögtem a számom a telefonjába, ő is az enyémbe.

- Akkor majd még találkozunk - kacsintott rám egy féloldalas mosoly kíséretében, majd elment..