Kis baleset

2010. szept. 25. 22:55 - írta almafeheri

* éés meg is érkezett a várva várt következő rész.. legalábbis remélem hogy vártátok már. Ha tetszik jó sok KOMIIt írjatook !! :)

#33

 

- Amúgy hova megyünk? - kérdeztem a fiúkat.

- Tudod, van egy olyan mondás, hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik.. - felelte Ryan.

- Tehát, akkor nem tudhatjuk meg? - kérdezte Em.

- Nem - vágta rá Ryan.

- De még én sem? - kérdezte Em a lehető legszebb hangján, mint amikor nagyon akar valamit.

Ryan hátrafordult.

Láttam rajta, hogy egy kicsit megenyhült.

Rámosolygott Emily-re. Tudtam, hogy neki el fogja mondani, persze én megint nem tudok majd semmiről, mint ahogy ez általában lenni szokott.

- Nem, még te sem - fagyasztotta le Em mosolyát arcáról.

Lehet, hogy most egy kicsit sajnálnom kellett volna őt, de ehelyett leghangosabb nevetésemben törtem ki.

Justin-nak csak a halk kuncogását hallottam előlről, Ryan pedig elégetett mosollyal fordult előre.

Emily először bevágta magát durcába, amit persze tudtam, hogy nem gondol komolyan.

Miután már mind a hárman nevettünk, Emily sem bírta tovább.

Megenyhült és velünk együtt nevetett.

Mivel, az idő gyorsabban telik, hogyha jó társaságban vagyunk, észre sem vettük, de már meg is érkeztünk.

Mikor kiszálltunk az autóból egy kosárpályával találtuk szemben magunkat.

Besétáltunk a pálya közepére, Justin pedig egy kosárlabdával a kezében ért utol minket.

- Akkor Emily veled lesz, Alex pedig velem - kezdte Ryan-nek, majd rámnézett.

Szemei megigéztek, ha akartam se tudtam volna levenni róla a tekintetem.

- Alex, így jó lesz? - hozott vissza a valóságba Justin hangja.

- Öö, mi? Persze.. Bocsi, csak.. Mindegy.

- Akkor kezdhetjük? - kérdezte Em.

- Persze - felelte mindenki egyszerre.

Ryan feldobta a labdát, én pedig lecsaptam és rögtön át is passzoltam Justin-nak, aki ki is használta az alkalmat, és bedobta.

Odamentem hozzá és adtam neki egy pacsit.

Így folytattuk ezt egy darabig.

Ryan éppen passzolt Em-nek, és el akartam venni előle a labdát, de pont úgy léptem, hogy kiment a bokám.

- Áuu ! - kiáltottam fel.

- Mi történt? - kérdezték mindannyian aggódva.

- Kiment a .. bokám .. és .. nagyon fáj - mondtam akadozva.

Justin lehajolt hozzám, hogy jobban megnézze.

- Ez elég csúnyán bedagadt. Hívjunk orvost?

- Nem, nem kell. Csak egy kis hideg borogatás és sokkal jobb lesz. Haza tudnál vinni?

- Én is megyek veletek - avatkozott közbe Emily.

- Nem. Ti maradjatok itt. Játszatok csak nyugodtan. Mi majd el leszünk valahogy - válaszoltam.

- Biztos vagy benne? - kérdezte Ryan is aggódva.

Ekkor jöttem rá, hogy ők ketten, mármint Justin és Ryan tényleg foglalkoznak velünk, és nem csak azért vannak velünk, mert két csaj vagyunk, és hogy játszadozzanak velünk. Fontosak vagyunk nekik, ami nagy biztonságot ad nekem, és persze Emily-nek is.

Ezek a gondolatok megnyugtattak.

- Persze, maradjatok. Gondolom el tudjátok foglalni magatokat.

Ryan arcán erre a mondatomra nagy mosoly jelent meg, amire nekem is mosolyognom kellett. Amikor viszont elindultam volna az autó felé, ez a mosoly eltűnt, és csak egy elgyötört arc maradt utána.

Iszonyatosan fájt a lábam, nem tudtam ráállni.

Justin ekkor hirtelen felkapott. Belekapaszkodtam a nyakába, fejemet pedig a vállára hajtottam.

- Hova megyünk? - kérdeztem.

- Az biztos, hogy haza nem viszlek. Nem akarlak magadra hagyni, és azt sem akarom, hogy anyukádék ilyen állapotban lássanak.

Elsétált velem a nem túl messze lévő padokig. Ott letett a fűbe.

Elment egy pillanatra, de már vissza is tért.

- Szóltam Ryan-éknek, hogy hozzanak jeget, vagy valami hideget a lábadra.

- Köszönöm.

- Nem kell. Ez természetes.

Ezen elmosolyodtam magam.

- Egyébként mi volt az a becézés ma délelőtt? - kérdezte kíváncsian.

- Nem tudom. Én is meglepőtem magamon. De úgy gondoltam ez pont illik rád. Mandula. A szemeid olyanok, mint két hatalmas mandula. Nagyon szépek - pirultam el.

- Látod, ezért becézlek én is úgy, ahogy. Nagyon illik rád. Ha meg valaki mást mond, az vak.

- Ne már Justin, tudod, hogy ilyennel könnyen zavarba hozol.

- Tudom, azért mondom - simogatta ki a hajam az arcomból.

Nem telt el pár perc, és Emily és Ryan vissza is érkeztek.

- Bocsi, csak hideg víz volt. Viszont hoztunk egy rongyot is, hogy bele tudd tekerni - adta oda a hozottakat Em.

- Köszi.

- Akkor mi megyünk játszani - húzta Ryan Em-et.

- Menjetek csak - feletem.

Mi ott maradtunk ketten Justin-nal és őket néztük ahogy játszanak.

 

Újabb csodás nap

2010. szept. 24. 21:19 - írta almafeheri

* tudom, hogy nagyon rég nem írtam, ezért bocsánatot is kérek, de nagyon kevés időm van, és azt iscsak alvásra fordítom nagyjából, vagy tanulok.. :S  DE itt az új rész, remélem örültök neki. :)  KOMIIIKAAAT!! :D

#32

 

Másnap reggel viszonylag korán, nyolckor már kipattant a szemem. Eléggé furcsálltam, mert nem vagyok ilyen. Általában, ha tehetem minnél tovább alszom, mert imádok aludni. Sokat szoktunk ezzel viccelni, hogy előző életemben biztos valami lajhár féle lehettem.

Mivel rajtam kívül még mindenki bőven az igazak álmát aludta, úgy gondoltam lemegyek a konyhába és összeütök valami harapnivalót mindenkinek.

Gyorsan felkaptam magamra egy lenge szürke melegítőnadrágot, meg egy szűk kék toppot, és már mentem is.

Reggelire, mi mást, mint a kedvencemet, palacsintát csináltam, amit jól nyakon öntöttem juharsziruppal.

- Buu - hallottam Emily hangját mögülem.

- Uram isten! Emily!! - mondtam meglepetten, de persze közben nevettem - Ilyet ne csinálj mégegyszer, mert lehet, hogy "véletlenül" téged is megöntözlek ezzel a finom kis juharsziruppal.

- Igenis! - felelte, mintha katona lenne.

Elvett egy adag palacsintát és leült az asztalhoz. Én is így tettem.

- Hogyhogy ilyen korán felkeltél? - kérdezte kíváncsian.

- Na látod, ez egy olyan kérdés, amire én sem tudom a választ - feleltem nevetve- Csak úgy kipattant a szemem.

- Lehet, hogy ez Justin hatása. Mert, hogy te nem ilyen vagy, az biztos..

- Lehet.. - mondtam egy kicsit elgondolkodva, halvány mosollyal az arcomon.

- Amúgy van valami terved mára?

- Nem , nem nagyon. De viszont azon gondolkoztam, hogy anyuék mennek el a hétvégén a nagyihoz..

Itt szünetet hagytam, Em pedig kérdőn rámnézett.

- .. és arra gondoltam, rendezhetnénk egy kis összejövetelt.

- Buli? - csillant fel a szeme.

Ezen elmosolyodtam.

- Nem, nem buli. Összejövetel. A minapi buli eléggé kikészített, és most amúgy sem lenne valami sok energiám, meg nagyon kedvem se. Arra gondoltam, csinálhatnánk egy kis tábortüzet a kertben, beszélgetünk, nevetgélünk, szalonnát sütünk. Meghívnánk Justin-t, Ryan-t meg még egy pár havert, meg Penny egy-két barátját. Mit szólsz? - vártam válaszát érdeklődően.

- Oké, benne vagyok. Már várom azt az estét.

- Hát még én.

*Bipp*Bipp* - hallottam a telefonom hangját.

- SMS-t kaptam.

*Szia Szépségem. Este már nem tudtam neked írni, mert Ryan-t még hazavittem, mikor meg hazaértem, ki is dőltem. :)  Viszont ma délutánra ne tervezzetek semmit Em-mel, mert nem értek rá. 2 körül értetek megyünk Ryan-nel. Lenge, sportos ruhában gyertek.*

- És? Mi van benne? - kérdezte kíváncsian.

- Most már van mára is programunk.

- Hogyhogy?

- Justin írt, hogy Ryan-nel 2-kor értünk jönnek. Azt nem tudom, hova megyünk, csak annyit, hogy lenge ruhában kell lennünk.

- Oookéé! - mondta vidáman.

A lehető leghamarabb visszaírtam Justin-nak.

*Rendben, akkor várunk titeket, Mandulám*

Mikor elküldtem az üzenetet, először furcsának tűnt, hogy így becézem, de nekem pont megfelel. Ez a név pont ráillett.

De egyben furcsa is volt, hiszen még senkit sem becéztem ilyen módon.

Annyit beszélgettünk, hogy nagyon gyorsan elillant az idő. Mire észbekaptunk, már meg is ettük palacsintáinkat.

Mindketten felrohantunk a szobámba, elmentünk mosakodni, átöltözni.

Mire készen lettünk, már dél volt.

Lementünk a nappaliba.

Már mindenki lennt volt. Anyu éppen mosogatott, apu a számlákat rendezte, Penny pedig a tévét bambulta.

- Jó reggelt mindenkinek! - kiáltottam, mire mindenki rámfigyelt.

- Jó reggelt - mondták kicsit meglepődötten, látván, hogy milyen boldog és energiadús voltam.

Emily leült Penny mellé a kanapéra.

- Köszönjük a reggelit, finom volt - mondta Penny - De máskor, majd mást is csinálhatnál, mert már kezdjük unni - mondta, de én persze tudtam, hogy csak viccnek szánja.

- Haha.. nagyon vicces vagy. Inkább legközelebb akkor csinálj magadnak Tee! - vágtam vissza neki nevetve.

- Oké, oké. Nyertél - adta meg magát.

- Anyu. Emily és én délután elmegyünk.

- Oké, hova? - kérdezte.

Mindig megkérzi. Ez régen nagyon kiborított, de mostanra már megszoktam. Persze azt is tudtam, hogy csak azért kérdezi, mert félt, és tudni akarja, hogy mikor, hol vagyok.

Kérdően néztem Emily-re, hogy mégis mit válaszoljak, mire ő csak egy 'mondd meg az igazat, nyugtasd meg' pillantást vetett rám.

- Öö, hát azt még igazából nem tudjuk, de majd ha odaérünk, írok egy SMS-t.

- Oké, így megfelel. És mikor mentek?

- 2 körül, két barátunkkal.

- Jó, de ne maradjatok majd nagyon sokáig.

- Oké - egyeztem bele.

Leültem Em és Penny mellé a kanapéra és megnéztünk egy vígjátékot.

Ez pont annyi időbe tellett, míg el nem érkezett a 2 óra.

Dudálást hallottunk.

- Megjöttek - pattant fel Emily a kanapéról.

- Nyugi Em.

Ő már készen, teljes felszerelésben állt az ajtóban, míg és mindenkinek adtam gy-egy puszit köszönésképpen.

- Megyek már - nyugtattam, mert láttam a türelmetlenkedő arckifejezését.

Felkaptam a cipőmet, és más egyéb fontos apróságot és indultunk is.

- Sziasztok! - köszöntünk el egyszerre Em-mel.

Kiléptünk az ajtón és megpillantottuk a fekete Range Rover-t.

Felcsillant a szemem, amikor megláttam Justin hatalmas mosolyát a kormány mögül. Csak egy halvány mosolyt ejtettem meg felé, és gyorsan beszálltunk az autóba.

- Sziasztok srácok - köszönt Em.

- Sziasztok - köszönt Ryan is.

A visszapillantóban csak annyit láttam, hogy Justin rámkacsintott, amibe bele is pirultam.

- Akkor indulhatunk? - kérdezte.

- Felőlem - feleltem.

Amint kimondtam ezt a szót, felbőgött az autó motorja és már el is tűnt mellőlünk a házunk..

Jó híííír!!

2010. szept. 24. 16:47 - írta almafeheri

Figyeleeeem!

 

 

Ma és holnap is lesznek új részeeek!!

Remélem várjátok már, és híreszteljétek máshol is. Megköszönném.

Addigis várjatok.

Este érkezem.

Sziasztook ^^:)

Élménybeszámoló

2010. szept. 11. 18:55 - írta almafeheri

* itt az új rész. Tudom, hogy rövid lett, de nincsen túl sok időm mostanában. Holnap is igyekszem feltenni egyet, egy hosszabbat, de azért remélem ezis tetszik. Ha igen, írjátok meg kommentekben :) na sziasztook

#31

 

- Na, milyen vooolt? - kérdezte

- Ezt én is kérdezhetném.. - vágtam neki vissza.

- De én kérdeztem előbb.

- Oké.. elmondom - adtam meg magam, mert tudtam, hogy nem fogja hagyni magát - Tehát.. elvitt vacsorázni.

- Ennyi? - tudakolta, mert látta rajtam, hogy nem mondtam el neki mindent.

- Oké, akkor kezdem az elején.

Ekkor hangos trappolásra lettünk figyelmesek, majd hirtelen valaki berontott a szobába.

- Lemaradtam valamiről? Siettem, ahogy csak tudtam, hogy minden apró részeletet megtudjak az estétekről, mert egy biztos. Izgalmasabban telt, mint az enyém - hadarta Penny lihegve, aki mint később kiderült, hazáig futott.

Egyszerre nevettünk fel Emily-vel.

- Nem, semmiről nem maradtál le. Na gyere, ülj le - invitálta be barátságosan Em.

Penny becsukta az ajtót, leült, majd intett, hogy kezdhetem is.

- Nos, elmentünk egy folyóhoz. Először nem értettem, hogy mit akar. Beültünk egy csónakba és áteveztünk a folyó másik oldalára, ahol csak egy kis fényt láttam. Közelebb mentünk és egy gyertya fényes vacsorával készült nekem. Nagyon romantikus volt, főleg a csillagok és a holdfény miatt. De ami a legjobb volt, hogy ő főzött, a kedvencemet - fejeztem be, miközben egy kicsit elpirultam.

- Mit nem adnék érte, ha egy fiú főzne nekem - mondta Em.

- Nagyon aranyos gesztus. Innen látszik, hogy tényleg tetszel neki, és hogy nagyon kedvel - helyeselt Penny.

- Erről jut eszembe. Nem történt még más is? - kérdezte ravaszan Em.

- Hát.. - pirultam el - Hogy arra gondolsz hogy megcsókolt-e, nem.

- Mi? - kérdeztek vissza szinte egyszerre.

- Én kezdeményeztem - folytattam nevetve.

- És milyen volt?

- Olyan, nem is tudom. Kellemes, de egyben furcsa is. Rég, nagyon rég nem éreztem így.

- Aww - hallatták hangjukat.

- És veled mi volt, Em? - kérdeztem szemöldökömet felhúzva.

- Főként beszélgettünk, és párszor megcsókolt - mondta először nyugodtan, majd a végén már majd' kiugrotta bőréből - És nagyon élvezteeeem !!

Elnevettük magunkat Penny-vel.

- Oké, Em, nyugi - nyugtattam egy kicsit még mindig mosolyogva.

- Örülök, hogy jó estétek volt. De én most megyek aludni, mert elég fáradt vagyok már - köszönt el Penny.

- Rendben, menj csak. Ja, és.. szeretlek - mondtam mosolyogva.

Válaszul csak visszamosolygott, majd kiment.

- Menjünk aludni mi is - javasoltam.

- Szerintem is - mondta Em.

Befeküdtünk az ágyba, elköszöntünk egymástól, majd nem sokkal később mély álomba szenderültünk.

Végre !!

2010. szept. 5. 20:46 - írta almafeheri

*nos, az új rész, amit már remélem nagyon vártatok. Kíváncsian várom a véleményeiteket. :)

#30

 

Csalódottan néztem fel Justin-ra.

- Mi a baj? - kérdezte.

- Mennünk kell - feleltem szomorúan - Sajnálom.

- Nem kell. Épp ez az, hogy szerintem meg kell köszönnöm, hogy eljöttél velem ide, na és persze, hogy Ryan-t lepasszolhattuk Emily-nek - fejezte be nevetve.

- Na igen.. kíváncsi vagyok, mit csinálnak. De nem kell semmit sem megköszönnöd. Természetes, hogy eljöttem veled. Nekem kell megköszönnöm, hogy egy ilyen csodálatos estét hoztál össze és hogy ennyire figyelsz rám.

- Örömmel teszem, ha veled lehetek és láthatom, hogy boldog vagy.

Amikor ezeket a szavakat kimondta, szemei csak úgy csillogtak.

Valami furcsa érzés fogott el. Nem tudom, hogy pontosan mi is volt ez. Azelőtt soha életemben nem éltem át ilyet. Testem minden porcikája bizsergett. Agyam mintha kikapcsolt volna. Nem tudtam irányítani önmagam.

Egyik pillanatról a másikra, arra lettem figyelmes, hogy arcom közelített Justin arcához. Mikor észbekaptam csak egy halvány mosolyt láttam magam előtt, ami Justin arcáról csak úgy sugárzott., de persze nem ellenkezett.

Lassan elkezdett közelebb hajolni hozzám. Pár centi volt már csak köztünk, mikor átfutott az agyamon, hogy ezt lehet, hogy nem kéne. De mivel előtte megmondtam, hogy nem érdekelnek már a kifogások, hagyom, hogy minden a maga útján menjen.

Ekkor, mint valami égi jel, eleredt az eső. De ebben a pillanatban nagyonis örültem neki. Semmi sem érdekelt minket, semmi nem állhatott most kettőnk közé. Éreztem, hogy vibrál köztünk a levegő. Soha nem éreztem még így, mikor a közelemben volt. Eddig ellen tudtam állni, de most semmi sem tudott volna megállítani.

1-2 másodperc múlva, az a pár centi is eltűnt, ami köztünk volt és ajkai megérintették enyéimet.

Teljesen beleborzongtam. Soha nem éreztem még, hogy valaki ilyen jól csókolt volna.

Ez a csók nagyon édes volt és lágy. Éreztem rajta, hogy nagyon vigyáz rám, nem akarja elrontani a dolgokat.

A csók milyenségét, még az is csak feljebb tornázta, hogy mindeközben esett az eső.

Hajamat eláztatta és Justin-ét is.

Nekem ez nagyon tetszett és óvatosan beletúrtam.

Justin kezei sem tétlenkedtek. Egyikkel gyengéden simogatta az arcom, míg a másikkal magát támasztotta.

Úgy éreztem, megállt az idő körülöttünk. Nem létezett más, csak Ő és Én.

De tudtam, hogy véget kell vetnem neki, még ha nem is akartam. Nem akartam anyukámat megváratni, mert már tényleg későre járt, nem utolsó sorban pedig, nem akartam megfázni az esőben, hogy utána meg ne találkozhassak Vele.

Lassan elhúzódtam, miközben arcomra kiült egy halvány mosoly.

- Erre már nagyon régóta vártam - mondta Justin mosolyogva.

- Hát még én. Most végre senki sem zavarhatott meg.

- Abban sem vagyok biztos, hogy ez most megtörtént. De majd holnap meglátjuk.

- Majd kiderül - mondtam ajkaimba harapva - De most tényleg induljunk, mert nem szeretnék megfázni.

- Oké, menjünk - mondta és felsegített.

Összepakoltunk mindent, a tányérokat, a poharakat, a pokrócot és a félig elégett gyertyákat is.

 Áteveztünk a folyó másik oldalára. Mire a kocsihoz értünk, bőrig áztunk.  

Gyorsan beszálltam a kocsiba, míg Justin berakta a kis kosarat a csomagtartóba és pár másodperc múlva ő is mellettem ült.

Beszállt. Pár másodpercig csak néztük egymást, amibe teljesen belepirultam, úgyhogy gyorsan el is fordítottam a fejem.

Hallottam, ahogy halkan kuncog egyet, majd beindította a kocsit és indultunk is.

Egész úton gondolkoztam, minek az lett az eredménye, hogy nagyon gyorsan elröppent az a kis idő, amit még este együtt tölthettünk, mert meg is érkeztünk hozzánk.

- Nem kell bekísérned, ha nem akarsz. Végülis zuhog az eső. Nem akarom, hogy beteg legyél - mondtam.

- De ha amiatt lennék beteg, mert veled voltam előtte, akkor szívesen vállalom - mondta mosolyogva.

- Akkor bekísérsz?

- Persze - mondta, majd kiszálltunk az autóból.

Elsétáltunk a bejárati ajtóig. Én bementem, hogy szóljak Emily-nek és Ryan-nek, hogy mindjárt el kell válniuk egymástól. Ezután gyorsan kisiettem Justin-hoz, hogy ne várassam meg majd megálltam és felé fordultam.

- Hát, köszönöm az estét. Nagyon jól éreztem magam - kezdtem a búcsúzkodást.

- Végre megtörtént, amire már nagyon régóta vártam. Remélem te is így érzel. 

- Igen, egyetértek - mondtam szememet lesütve, elpirulva.

- Imádom amikor ilyen vagy.

- Milyen?

- Amikor elpirulsz, és ilyen ártatlan vagy. Aranyos - fejezte be egyszerűen.

- Ömm, köszi, vagy mi - feleltem zavartan. Nem tudtam, hogy mit is kéne erre válaszolnom.

Lépteket hallottam benntől, ahogy valaki jön le a lépcsőn. Tudtam, hogy Ryan az, és hogy tényleg el kell köszönnünk Justin-nal. De nem nagyon tudtam, hogy mit csináljak, úgyhogy inkább ő kezdeményezett, aminek az eredménye egy szájra puszi lett.

Aww.. nagyon aranyos volt, amikor elhúzódtunk egymástól, de nem volt időm tovább gondolkodni, mert Ryan szólalt fel mögöttem.

- Sziasztok.

- Szia Ryan - mondtam.

- Szia haver - köszöntötte Justin is, majd lepacsiztak.

- Na mehetünk? - kérdezte Ryan.

- Persze - mondta Justin.

- Akkor szia Alex - köszönt el Ryan egy öleléssel egybekötve, majd elindult a kocsi felé és beszállt.

Justin is közlebb lépett, megölelt.

- Holnap hívlak - suttogta a fülembe lágyan.

- Már alig várom - suttogtam én is vissza.

Egy puszit adtam az arcára, majd megfordult és ő is beszállt a kocsiba és elhajtottak.

Én gyorsan bementem a házba.

Felhívtam Penny-t, hogy jöjjön haza. Ezután elmentem gyorsan zuhanyozni, majd bementem a szobámba, ahol Emily izgatottan várt engem az ágyamon ülve..

 

Kapcsolatok

2010. szept. 3. 22:19 - írta almafeheri

* Íme az új rész.. Remélem tetszik. :) És szeretnék jóóóó sok komit is :P :)

#29

 

- Justin, ez nagyon finom lett - mondtam.

- Hát, tudok még egy-két dolgot, amire nem gondoltál volna. De akkor ezek szerint megleptelek, igaz?

- Nagyon - feleltem mosolyogva.

- Kérsz inni?

Ránéztem a pezsgőspoharakra.

Kicsit meg voltam illetődve, mert nem szoktam inni. Semmilyen formában. A pezsgőt is csak egyszer kóstoltam meg, de keserűnek találtam, úgyhogy inkább ott is hagytam.

Valószínűleg gondolatmenetem kiült az arcomra, mert Justin szavai hoztak vissza a valóságba.

- Miért nézel ilyen furcsán? Valami baj van? - kérdezte kicsit félénken.

- Nem semmi. Csak.. én nem nagyon szoktam inni. Sőt, soha nem szoktam - mondtam miközben  a pezsgőspoharat néztem.

- Jaa - kezdte nevetve - A pezsgőspohár. Csak azért ilyen poharat hoztam, mert azért mégis csak romanikusabb ha ilyenekből iszunk, mint egy műanyagpohárból. De én sem iszom. Ezért hoztam narancslét - mosolygott.

- Hmm.. azt szeretem - válaszoltam - Amúgy igen.

- Mi igen? - nézett rám értetlenül.

- Kérek inni  - mondtam nevetve, mire ő is rákezdett, mert rájött, hogy elkalandozott.

Odanyújtottam neki a poharamat. Mikor el akarta venni, hogy töltsön bele, kezünk egy pillanatra összeért. Valami hihetetlen érzés járta át a testem, amit még nem éreztem az előtt. Kirázott a hideg, de ahol megérintett, csak úgy égette a bőröm.

Zavarban voltam, úgyhogy gyorsan el is rántottam a kezemet.

Ő ezt észrevette, de nem szólt érte semmit, csak töltött narancslét a poharamba, majd a sajátjába is.

- És, mire koccintsunk? - kérdeztem.

- Mondjuk ránk?

- Ezt meg hogy érted?

- Erre az estére.. hogy itt vagyunk a csillagos ég alatt és vacsorázunk. De főképp arra, hogy kettesben vagyunk. Nem utolsó sorban, nagyon örülök, hogy egy ilyen szép lány társaságában tölthetem el mindezt.

- Justin ne csináld már - mondtam elpirulva egy mosoly kíséretében.

- Micsodát? Én csak őszinte vagyok. Ha te nem is, én legalább tudom, hogy igazam van, és ennyi nekem bőven elég - válaszolta ő is szintén egy mosollyal egybekötve.

- Akkor ránk - mondtam.

- Ránk - ismételte ő is és koccintottunk.

A következő fél óra nagyon gyorsan eltelt. Nem nagyon beszélgettünk, inkább csak a vacsoránkkal voltunk elfoglalva. Néha-néha próbáltunk lesve a másikra pillantani, de persze mindig lebuktunk, mire automatikusan elkezdtünk kuncogni egymáson.

Mikor befejeztük, beszélgettünk egy kicsit.

- És mit gondolsz Ryan-ről és Emily-ről? - kérdezte.

- Hát nem is tudom. Legalábbis én úgy tudom, hogy még semmi komolyabb nincsen köztük. Mármint, Emily tegnap este, mielőtt csókolóztak volna, nagyon össze volt zavarodva. Nagyon tetszik neki Ryan, de nem tudja, hogy ő komolyan gondolja-e, vagy csak egy kis kalandot szeretne.

- Na.. ugyan így vagyok Ryan-nel. Nem tudja, hogy most mi van, mert ő az a fajta, akinek minnél jobban tetszik egy lány, annál szétszórtabb és nem veszi észre az egyértelmű jeleket. És Emily nagyon tetszik neki. Azért is van nehéz dolga, mert nem sok szerencséje volt eddig a lányokkal. Nagyon sokan kihasználták.

- Értem én. De Emily nem ilyen. Szerintem ők tökéletes pár lennének. Mármint, látszik, hogy olyan jól megvannak együtt. Sokat nevetnek és látszik, hogy a másik társaságában önmaguk lehetnek, ami szerintem nagyon fontos egy kapcsolatnál. Jézusom.. ez úgy hangzott, mint egy párkapcsolati tanácsadó - mondtam nevetve.

- Nem gond, mert legalább igazad van - válaszolt - És neked van olyan srác, aki esetleg tetszik? - kérdezte ravaszan.

- Igazából, nem tudom. Nem tudom, hogy tetszik-e vagy csak kedvelem. De szerintem mind a kettő egyszerre. Nem hiszem, hogy ismernéd.. Szőkésbarna haja van, nagy barna boci szemei és édes mosolya - válaszoltam kedvesen.

- Tényleg nem tudom, kire gondolhatsz - mondta mosolyogva - Szerintem te sem ismered azt a lányt, aki nekem tetszik. Barna hosszú haja van, világító zöld szemei, amik ha belenézek, minden egyes alkalommal megigéznek, gyönyörű szép mosolya, amit ezer közül is felismernék. Mellette úgy érzem, hogy tényleg önmagam lehetek, és nem csak azért van velem, mert híres vagyok, hanem magamért. Nem utolsó sorban, úgy érzem, hogy vele bármit megbeszélhetek.

Mikor ezeket a mondatokat kimondta, nagyon jól estek. Rég nem mondtak nekem ilyen szép dolgokat. Éreztem rajta, hoy tényleg komolyan gondolja. Közben végig engem nézett, egy másodpercre sem vette le rólam a szemét.

Hosszan néztünk egymásra és elkezdett közelebb hajolni felém. Először nem észleltem, hogy mit is szeretne ezzel elérni,de utána észbekaptam. Én is felé húzódtam. Arcunk között már csak pár centi volt, mikor megszólalt a telefonom..

- Ezt nem hiszem el - mondtam mérgelődve.

- Semmi baj, vedd csak fel nyugodtan.

- Köszi. Halló? - szóltam a telefonba.

- Szia Em. Merre vagy? - hallottam anyukám hangját a vonal másik végén.

- Egy barátommal vagyok.

- Jó lenne, ha elindulnátok hazafelé, mert már 10 óra van.

- Micsoda? Így eltelt az idő? - kérdeztem meglepődve.

- Igen - felelte anyu nyugodt hangon.

- Oké, megyünk. Szia - meg sem vártam a választ és már le is tettem a telefont.

 

 

A kedvencem.. :)

2010. szept. 1. 22:06 - írta almafeheri

* Rövid lett, bocsi.

#28

 

.. ugyanis egy kis tó mellett találtam magunkat, fákkal körbevéve, amik között besütött a Hold fénye.

A pislákoló fény.. egy gyertya fénye volt. Egy pokróc volt leterítve, azon volt a gyertya. A pokrócon volt két tányér, evőeszközök, két pezsgőspohár. Ezen kívül egy kis kosárka is volt a pokróc szélén. Ezek körül több apróbb mécses is égett. Nagyon szép volt. Meghatódtam.

 

- Justin.. - csak ennyit tudtam kibökni hirtelen.

- Tetszik? - kérdezte halkan. Hangján halvány mosolyt véltem felfedezni.

- Komolyan kérdezed? - kérdeztem hitetlenkedve - Ez gyönyörű.

- Örülök, hogy tetszik. Na gyere, üljünk le - terelgetett.

Megkordult a gyomrom.

- Úgy látom, éhes vagy - mondta.

- Hát, igen - feleltem elpirulva - Pedig mielőtt jöttetek, azelőtt nem sokkal ettünk.

- Nem baj - mosolyodott el - Ezért hoztam ezt - mutatott a kis kosárkára.

- Mi van benne?

- Ez - mondta és kivette a tartalmát.

 

Elámultam. Hogy miért? A kedvencem volt benne.

Nem azért döbbentem le, mert egyáltalán a kedvenc ételemet hozta el ide, hanem azért, mert ennyire figyelt rám.

Csak az volt a baj, hogy én olyan típusú ember vagyok, akit a legkisebb apróságokkal is le lehetett venni a lábáról. Ha csak letépett volna egy szál virágot az út széléről, és azt adta volna nekem oda, annak is örülnék.

De ez a tulajdonságom ebben a pillanatban számomra hátrány. Még pedig miatta. Tudtam, hogy nem lenne szabad kedvelnem őt. Ez a gondolat még mindig ott motoszkált a fejemben. De elhatároztam, hogy ettől a ponttól kezdve ez nem fog érdekelni. Hagyom, hogy minden menjen a maga módján.

 

Elmélyültem gondolataimban, de vissza kellett térnem a valóságba.

- Nem hiszem el. Ezt te csináltad? - kérdeztem.

- Igen, én. Remélem ízlik majd.

- Hát.. majd  meglátjuk. De mi van akkor ha nem fog? - kérdeztem mosolyogva, miközben kiszedte a tányéromra a "vacsorát".

- Hidd el, fog - nyugatatott - Anyukám direkt megkóstolta, mielőtt elhoztam volna. Csak hogy biztosra menjünk - fejezte be mondatát nevetve.

Nekem is nevetnem kellett.

- Akkor kóstoljuk meg - mondtam.

 

Így is tettem. Hihetetlenül finom volt. Őszintén bevallom, nem hittem először, hogy ő csinálta, egyedül. De aztán láttam a szemében azt a bizonyos csillogást, mikor rámnézett. Láttam rajta, hogy örül neki, hogy ízlik. Hogy örülök, és hogy jól érzem magam vele.

 

 

* Bocsi, hogy most csak ennyit tudtam írni, de már nagyon fáradt vagyok . Ezt is csak azért írtam meg, mert nem akartam csalódást okozni nektek. Azért remélem tetszik. Kommentekben várom észrevételeiteket ;)