Kapcsolatok

2010. szept. 3. 22:19 - írta almafeheri

* Íme az új rész.. Remélem tetszik. :) És szeretnék jóóóó sok komit is :P :)

#29

 

- Justin, ez nagyon finom lett - mondtam.

- Hát, tudok még egy-két dolgot, amire nem gondoltál volna. De akkor ezek szerint megleptelek, igaz?

- Nagyon - feleltem mosolyogva.

- Kérsz inni?

Ránéztem a pezsgőspoharakra.

Kicsit meg voltam illetődve, mert nem szoktam inni. Semmilyen formában. A pezsgőt is csak egyszer kóstoltam meg, de keserűnek találtam, úgyhogy inkább ott is hagytam.

Valószínűleg gondolatmenetem kiült az arcomra, mert Justin szavai hoztak vissza a valóságba.

- Miért nézel ilyen furcsán? Valami baj van? - kérdezte kicsit félénken.

- Nem semmi. Csak.. én nem nagyon szoktam inni. Sőt, soha nem szoktam - mondtam miközben  a pezsgőspoharat néztem.

- Jaa - kezdte nevetve - A pezsgőspohár. Csak azért ilyen poharat hoztam, mert azért mégis csak romanikusabb ha ilyenekből iszunk, mint egy műanyagpohárból. De én sem iszom. Ezért hoztam narancslét - mosolygott.

- Hmm.. azt szeretem - válaszoltam - Amúgy igen.

- Mi igen? - nézett rám értetlenül.

- Kérek inni  - mondtam nevetve, mire ő is rákezdett, mert rájött, hogy elkalandozott.

Odanyújtottam neki a poharamat. Mikor el akarta venni, hogy töltsön bele, kezünk egy pillanatra összeért. Valami hihetetlen érzés járta át a testem, amit még nem éreztem az előtt. Kirázott a hideg, de ahol megérintett, csak úgy égette a bőröm.

Zavarban voltam, úgyhogy gyorsan el is rántottam a kezemet.

Ő ezt észrevette, de nem szólt érte semmit, csak töltött narancslét a poharamba, majd a sajátjába is.

- És, mire koccintsunk? - kérdeztem.

- Mondjuk ránk?

- Ezt meg hogy érted?

- Erre az estére.. hogy itt vagyunk a csillagos ég alatt és vacsorázunk. De főképp arra, hogy kettesben vagyunk. Nem utolsó sorban, nagyon örülök, hogy egy ilyen szép lány társaságában tölthetem el mindezt.

- Justin ne csináld már - mondtam elpirulva egy mosoly kíséretében.

- Micsodát? Én csak őszinte vagyok. Ha te nem is, én legalább tudom, hogy igazam van, és ennyi nekem bőven elég - válaszolta ő is szintén egy mosollyal egybekötve.

- Akkor ránk - mondtam.

- Ránk - ismételte ő is és koccintottunk.

A következő fél óra nagyon gyorsan eltelt. Nem nagyon beszélgettünk, inkább csak a vacsoránkkal voltunk elfoglalva. Néha-néha próbáltunk lesve a másikra pillantani, de persze mindig lebuktunk, mire automatikusan elkezdtünk kuncogni egymáson.

Mikor befejeztük, beszélgettünk egy kicsit.

- És mit gondolsz Ryan-ről és Emily-ről? - kérdezte.

- Hát nem is tudom. Legalábbis én úgy tudom, hogy még semmi komolyabb nincsen köztük. Mármint, Emily tegnap este, mielőtt csókolóztak volna, nagyon össze volt zavarodva. Nagyon tetszik neki Ryan, de nem tudja, hogy ő komolyan gondolja-e, vagy csak egy kis kalandot szeretne.

- Na.. ugyan így vagyok Ryan-nel. Nem tudja, hogy most mi van, mert ő az a fajta, akinek minnél jobban tetszik egy lány, annál szétszórtabb és nem veszi észre az egyértelmű jeleket. És Emily nagyon tetszik neki. Azért is van nehéz dolga, mert nem sok szerencséje volt eddig a lányokkal. Nagyon sokan kihasználták.

- Értem én. De Emily nem ilyen. Szerintem ők tökéletes pár lennének. Mármint, látszik, hogy olyan jól megvannak együtt. Sokat nevetnek és látszik, hogy a másik társaságában önmaguk lehetnek, ami szerintem nagyon fontos egy kapcsolatnál. Jézusom.. ez úgy hangzott, mint egy párkapcsolati tanácsadó - mondtam nevetve.

- Nem gond, mert legalább igazad van - válaszolt - És neked van olyan srác, aki esetleg tetszik? - kérdezte ravaszan.

- Igazából, nem tudom. Nem tudom, hogy tetszik-e vagy csak kedvelem. De szerintem mind a kettő egyszerre. Nem hiszem, hogy ismernéd.. Szőkésbarna haja van, nagy barna boci szemei és édes mosolya - válaszoltam kedvesen.

- Tényleg nem tudom, kire gondolhatsz - mondta mosolyogva - Szerintem te sem ismered azt a lányt, aki nekem tetszik. Barna hosszú haja van, világító zöld szemei, amik ha belenézek, minden egyes alkalommal megigéznek, gyönyörű szép mosolya, amit ezer közül is felismernék. Mellette úgy érzem, hogy tényleg önmagam lehetek, és nem csak azért van velem, mert híres vagyok, hanem magamért. Nem utolsó sorban, úgy érzem, hogy vele bármit megbeszélhetek.

Mikor ezeket a mondatokat kimondta, nagyon jól estek. Rég nem mondtak nekem ilyen szép dolgokat. Éreztem rajta, hoy tényleg komolyan gondolja. Közben végig engem nézett, egy másodpercre sem vette le rólam a szemét.

Hosszan néztünk egymásra és elkezdett közelebb hajolni felém. Először nem észleltem, hogy mit is szeretne ezzel elérni,de utána észbekaptam. Én is felé húzódtam. Arcunk között már csak pár centi volt, mikor megszólalt a telefonom..

- Ezt nem hiszem el - mondtam mérgelődve.

- Semmi baj, vedd csak fel nyugodtan.

- Köszi. Halló? - szóltam a telefonba.

- Szia Em. Merre vagy? - hallottam anyukám hangját a vonal másik végén.

- Egy barátommal vagyok.

- Jó lenne, ha elindulnátok hazafelé, mert már 10 óra van.

- Micsoda? Így eltelt az idő? - kérdeztem meglepődve.

- Igen - felelte anyu nyugodt hangon.

- Oké, megyünk. Szia - meg sem vártam a választ és már le is tettem a telefont.