Végre !!

2010. szept. 5. 20:46 - írta almafeheri

*nos, az új rész, amit már remélem nagyon vártatok. Kíváncsian várom a véleményeiteket. :)

#30

 

Csalódottan néztem fel Justin-ra.

- Mi a baj? - kérdezte.

- Mennünk kell - feleltem szomorúan - Sajnálom.

- Nem kell. Épp ez az, hogy szerintem meg kell köszönnöm, hogy eljöttél velem ide, na és persze, hogy Ryan-t lepasszolhattuk Emily-nek - fejezte be nevetve.

- Na igen.. kíváncsi vagyok, mit csinálnak. De nem kell semmit sem megköszönnöd. Természetes, hogy eljöttem veled. Nekem kell megköszönnöm, hogy egy ilyen csodálatos estét hoztál össze és hogy ennyire figyelsz rám.

- Örömmel teszem, ha veled lehetek és láthatom, hogy boldog vagy.

Amikor ezeket a szavakat kimondta, szemei csak úgy csillogtak.

Valami furcsa érzés fogott el. Nem tudom, hogy pontosan mi is volt ez. Azelőtt soha életemben nem éltem át ilyet. Testem minden porcikája bizsergett. Agyam mintha kikapcsolt volna. Nem tudtam irányítani önmagam.

Egyik pillanatról a másikra, arra lettem figyelmes, hogy arcom közelített Justin arcához. Mikor észbekaptam csak egy halvány mosolyt láttam magam előtt, ami Justin arcáról csak úgy sugárzott., de persze nem ellenkezett.

Lassan elkezdett közelebb hajolni hozzám. Pár centi volt már csak köztünk, mikor átfutott az agyamon, hogy ezt lehet, hogy nem kéne. De mivel előtte megmondtam, hogy nem érdekelnek már a kifogások, hagyom, hogy minden a maga útján menjen.

Ekkor, mint valami égi jel, eleredt az eső. De ebben a pillanatban nagyonis örültem neki. Semmi sem érdekelt minket, semmi nem állhatott most kettőnk közé. Éreztem, hogy vibrál köztünk a levegő. Soha nem éreztem még így, mikor a közelemben volt. Eddig ellen tudtam állni, de most semmi sem tudott volna megállítani.

1-2 másodperc múlva, az a pár centi is eltűnt, ami köztünk volt és ajkai megérintették enyéimet.

Teljesen beleborzongtam. Soha nem éreztem még, hogy valaki ilyen jól csókolt volna.

Ez a csók nagyon édes volt és lágy. Éreztem rajta, hogy nagyon vigyáz rám, nem akarja elrontani a dolgokat.

A csók milyenségét, még az is csak feljebb tornázta, hogy mindeközben esett az eső.

Hajamat eláztatta és Justin-ét is.

Nekem ez nagyon tetszett és óvatosan beletúrtam.

Justin kezei sem tétlenkedtek. Egyikkel gyengéden simogatta az arcom, míg a másikkal magát támasztotta.

Úgy éreztem, megállt az idő körülöttünk. Nem létezett más, csak Ő és Én.

De tudtam, hogy véget kell vetnem neki, még ha nem is akartam. Nem akartam anyukámat megváratni, mert már tényleg későre járt, nem utolsó sorban pedig, nem akartam megfázni az esőben, hogy utána meg ne találkozhassak Vele.

Lassan elhúzódtam, miközben arcomra kiült egy halvány mosoly.

- Erre már nagyon régóta vártam - mondta Justin mosolyogva.

- Hát még én. Most végre senki sem zavarhatott meg.

- Abban sem vagyok biztos, hogy ez most megtörtént. De majd holnap meglátjuk.

- Majd kiderül - mondtam ajkaimba harapva - De most tényleg induljunk, mert nem szeretnék megfázni.

- Oké, menjünk - mondta és felsegített.

Összepakoltunk mindent, a tányérokat, a poharakat, a pokrócot és a félig elégett gyertyákat is.

 Áteveztünk a folyó másik oldalára. Mire a kocsihoz értünk, bőrig áztunk.  

Gyorsan beszálltam a kocsiba, míg Justin berakta a kis kosarat a csomagtartóba és pár másodperc múlva ő is mellettem ült.

Beszállt. Pár másodpercig csak néztük egymást, amibe teljesen belepirultam, úgyhogy gyorsan el is fordítottam a fejem.

Hallottam, ahogy halkan kuncog egyet, majd beindította a kocsit és indultunk is.

Egész úton gondolkoztam, minek az lett az eredménye, hogy nagyon gyorsan elröppent az a kis idő, amit még este együtt tölthettünk, mert meg is érkeztünk hozzánk.

- Nem kell bekísérned, ha nem akarsz. Végülis zuhog az eső. Nem akarom, hogy beteg legyél - mondtam.

- De ha amiatt lennék beteg, mert veled voltam előtte, akkor szívesen vállalom - mondta mosolyogva.

- Akkor bekísérsz?

- Persze - mondta, majd kiszálltunk az autóból.

Elsétáltunk a bejárati ajtóig. Én bementem, hogy szóljak Emily-nek és Ryan-nek, hogy mindjárt el kell válniuk egymástól. Ezután gyorsan kisiettem Justin-hoz, hogy ne várassam meg majd megálltam és felé fordultam.

- Hát, köszönöm az estét. Nagyon jól éreztem magam - kezdtem a búcsúzkodást.

- Végre megtörtént, amire már nagyon régóta vártam. Remélem te is így érzel. 

- Igen, egyetértek - mondtam szememet lesütve, elpirulva.

- Imádom amikor ilyen vagy.

- Milyen?

- Amikor elpirulsz, és ilyen ártatlan vagy. Aranyos - fejezte be egyszerűen.

- Ömm, köszi, vagy mi - feleltem zavartan. Nem tudtam, hogy mit is kéne erre válaszolnom.

Lépteket hallottam benntől, ahogy valaki jön le a lépcsőn. Tudtam, hogy Ryan az, és hogy tényleg el kell köszönnünk Justin-nal. De nem nagyon tudtam, hogy mit csináljak, úgyhogy inkább ő kezdeményezett, aminek az eredménye egy szájra puszi lett.

Aww.. nagyon aranyos volt, amikor elhúzódtunk egymástól, de nem volt időm tovább gondolkodni, mert Ryan szólalt fel mögöttem.

- Sziasztok.

- Szia Ryan - mondtam.

- Szia haver - köszöntötte Justin is, majd lepacsiztak.

- Na mehetünk? - kérdezte Ryan.

- Persze - mondta Justin.

- Akkor szia Alex - köszönt el Ryan egy öleléssel egybekötve, majd elindult a kocsi felé és beszállt.

Justin is közlebb lépett, megölelt.

- Holnap hívlak - suttogta a fülembe lágyan.

- Már alig várom - suttogtam én is vissza.

Egy puszit adtam az arcára, majd megfordult és ő is beszállt a kocsiba és elhajtottak.

Én gyorsan bementem a házba.

Felhívtam Penny-t, hogy jöjjön haza. Ezután elmentem gyorsan zuhanyozni, majd bementem a szobámba, ahol Emily izgatottan várt engem az ágyamon ülve..