Újabb csodás nap

2010. szept. 24. 21:19 - írta almafeheri

* tudom, hogy nagyon rég nem írtam, ezért bocsánatot is kérek, de nagyon kevés időm van, és azt iscsak alvásra fordítom nagyjából, vagy tanulok.. :S  DE itt az új rész, remélem örültök neki. :)  KOMIIIKAAAT!! :D

#32

 

Másnap reggel viszonylag korán, nyolckor már kipattant a szemem. Eléggé furcsálltam, mert nem vagyok ilyen. Általában, ha tehetem minnél tovább alszom, mert imádok aludni. Sokat szoktunk ezzel viccelni, hogy előző életemben biztos valami lajhár féle lehettem.

Mivel rajtam kívül még mindenki bőven az igazak álmát aludta, úgy gondoltam lemegyek a konyhába és összeütök valami harapnivalót mindenkinek.

Gyorsan felkaptam magamra egy lenge szürke melegítőnadrágot, meg egy szűk kék toppot, és már mentem is.

Reggelire, mi mást, mint a kedvencemet, palacsintát csináltam, amit jól nyakon öntöttem juharsziruppal.

- Buu - hallottam Emily hangját mögülem.

- Uram isten! Emily!! - mondtam meglepetten, de persze közben nevettem - Ilyet ne csinálj mégegyszer, mert lehet, hogy "véletlenül" téged is megöntözlek ezzel a finom kis juharsziruppal.

- Igenis! - felelte, mintha katona lenne.

Elvett egy adag palacsintát és leült az asztalhoz. Én is így tettem.

- Hogyhogy ilyen korán felkeltél? - kérdezte kíváncsian.

- Na látod, ez egy olyan kérdés, amire én sem tudom a választ - feleltem nevetve- Csak úgy kipattant a szemem.

- Lehet, hogy ez Justin hatása. Mert, hogy te nem ilyen vagy, az biztos..

- Lehet.. - mondtam egy kicsit elgondolkodva, halvány mosollyal az arcomon.

- Amúgy van valami terved mára?

- Nem , nem nagyon. De viszont azon gondolkoztam, hogy anyuék mennek el a hétvégén a nagyihoz..

Itt szünetet hagytam, Em pedig kérdőn rámnézett.

- .. és arra gondoltam, rendezhetnénk egy kis összejövetelt.

- Buli? - csillant fel a szeme.

Ezen elmosolyodtam.

- Nem, nem buli. Összejövetel. A minapi buli eléggé kikészített, és most amúgy sem lenne valami sok energiám, meg nagyon kedvem se. Arra gondoltam, csinálhatnánk egy kis tábortüzet a kertben, beszélgetünk, nevetgélünk, szalonnát sütünk. Meghívnánk Justin-t, Ryan-t meg még egy pár havert, meg Penny egy-két barátját. Mit szólsz? - vártam válaszát érdeklődően.

- Oké, benne vagyok. Már várom azt az estét.

- Hát még én.

*Bipp*Bipp* - hallottam a telefonom hangját.

- SMS-t kaptam.

*Szia Szépségem. Este már nem tudtam neked írni, mert Ryan-t még hazavittem, mikor meg hazaértem, ki is dőltem. :)  Viszont ma délutánra ne tervezzetek semmit Em-mel, mert nem értek rá. 2 körül értetek megyünk Ryan-nel. Lenge, sportos ruhában gyertek.*

- És? Mi van benne? - kérdezte kíváncsian.

- Most már van mára is programunk.

- Hogyhogy?

- Justin írt, hogy Ryan-nel 2-kor értünk jönnek. Azt nem tudom, hova megyünk, csak annyit, hogy lenge ruhában kell lennünk.

- Oookéé! - mondta vidáman.

A lehető leghamarabb visszaírtam Justin-nak.

*Rendben, akkor várunk titeket, Mandulám*

Mikor elküldtem az üzenetet, először furcsának tűnt, hogy így becézem, de nekem pont megfelel. Ez a név pont ráillett.

De egyben furcsa is volt, hiszen még senkit sem becéztem ilyen módon.

Annyit beszélgettünk, hogy nagyon gyorsan elillant az idő. Mire észbekaptunk, már meg is ettük palacsintáinkat.

Mindketten felrohantunk a szobámba, elmentünk mosakodni, átöltözni.

Mire készen lettünk, már dél volt.

Lementünk a nappaliba.

Már mindenki lennt volt. Anyu éppen mosogatott, apu a számlákat rendezte, Penny pedig a tévét bambulta.

- Jó reggelt mindenkinek! - kiáltottam, mire mindenki rámfigyelt.

- Jó reggelt - mondták kicsit meglepődötten, látván, hogy milyen boldog és energiadús voltam.

Emily leült Penny mellé a kanapéra.

- Köszönjük a reggelit, finom volt - mondta Penny - De máskor, majd mást is csinálhatnál, mert már kezdjük unni - mondta, de én persze tudtam, hogy csak viccnek szánja.

- Haha.. nagyon vicces vagy. Inkább legközelebb akkor csinálj magadnak Tee! - vágtam vissza neki nevetve.

- Oké, oké. Nyertél - adta meg magát.

- Anyu. Emily és én délután elmegyünk.

- Oké, hova? - kérdezte.

Mindig megkérzi. Ez régen nagyon kiborított, de mostanra már megszoktam. Persze azt is tudtam, hogy csak azért kérdezi, mert félt, és tudni akarja, hogy mikor, hol vagyok.

Kérdően néztem Emily-re, hogy mégis mit válaszoljak, mire ő csak egy 'mondd meg az igazat, nyugtasd meg' pillantást vetett rám.

- Öö, hát azt még igazából nem tudjuk, de majd ha odaérünk, írok egy SMS-t.

- Oké, így megfelel. És mikor mentek?

- 2 körül, két barátunkkal.

- Jó, de ne maradjatok majd nagyon sokáig.

- Oké - egyeztem bele.

Leültem Em és Penny mellé a kanapéra és megnéztünk egy vígjátékot.

Ez pont annyi időbe tellett, míg el nem érkezett a 2 óra.

Dudálást hallottunk.

- Megjöttek - pattant fel Emily a kanapéról.

- Nyugi Em.

Ő már készen, teljes felszerelésben állt az ajtóban, míg és mindenkinek adtam gy-egy puszit köszönésképpen.

- Megyek már - nyugtattam, mert láttam a türelmetlenkedő arckifejezését.

Felkaptam a cipőmet, és más egyéb fontos apróságot és indultunk is.

- Sziasztok! - köszöntünk el egyszerre Em-mel.

Kiléptünk az ajtón és megpillantottuk a fekete Range Rover-t.

Felcsillant a szemem, amikor megláttam Justin hatalmas mosolyát a kormány mögül. Csak egy halvány mosolyt ejtettem meg felé, és gyorsan beszálltunk az autóba.

- Sziasztok srácok - köszönt Em.

- Sziasztok - köszönt Ryan is.

A visszapillantóban csak annyit láttam, hogy Justin rámkacsintott, amibe bele is pirultam.

- Akkor indulhatunk? - kérdezte.

- Felőlem - feleltem.

Amint kimondtam ezt a szót, felbőgött az autó motorja és már el is tűnt mellőlünk a házunk..