Kis baleset

2010. szept. 25. 22:55 - írta almafeheri

* éés meg is érkezett a várva várt következő rész.. legalábbis remélem hogy vártátok már. Ha tetszik jó sok KOMIIt írjatook !! :)

#33

 

- Amúgy hova megyünk? - kérdeztem a fiúkat.

- Tudod, van egy olyan mondás, hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik.. - felelte Ryan.

- Tehát, akkor nem tudhatjuk meg? - kérdezte Em.

- Nem - vágta rá Ryan.

- De még én sem? - kérdezte Em a lehető legszebb hangján, mint amikor nagyon akar valamit.

Ryan hátrafordult.

Láttam rajta, hogy egy kicsit megenyhült.

Rámosolygott Emily-re. Tudtam, hogy neki el fogja mondani, persze én megint nem tudok majd semmiről, mint ahogy ez általában lenni szokott.

- Nem, még te sem - fagyasztotta le Em mosolyát arcáról.

Lehet, hogy most egy kicsit sajnálnom kellett volna őt, de ehelyett leghangosabb nevetésemben törtem ki.

Justin-nak csak a halk kuncogását hallottam előlről, Ryan pedig elégetett mosollyal fordult előre.

Emily először bevágta magát durcába, amit persze tudtam, hogy nem gondol komolyan.

Miután már mind a hárman nevettünk, Emily sem bírta tovább.

Megenyhült és velünk együtt nevetett.

Mivel, az idő gyorsabban telik, hogyha jó társaságban vagyunk, észre sem vettük, de már meg is érkeztünk.

Mikor kiszálltunk az autóból egy kosárpályával találtuk szemben magunkat.

Besétáltunk a pálya közepére, Justin pedig egy kosárlabdával a kezében ért utol minket.

- Akkor Emily veled lesz, Alex pedig velem - kezdte Ryan-nek, majd rámnézett.

Szemei megigéztek, ha akartam se tudtam volna levenni róla a tekintetem.

- Alex, így jó lesz? - hozott vissza a valóságba Justin hangja.

- Öö, mi? Persze.. Bocsi, csak.. Mindegy.

- Akkor kezdhetjük? - kérdezte Em.

- Persze - felelte mindenki egyszerre.

Ryan feldobta a labdát, én pedig lecsaptam és rögtön át is passzoltam Justin-nak, aki ki is használta az alkalmat, és bedobta.

Odamentem hozzá és adtam neki egy pacsit.

Így folytattuk ezt egy darabig.

Ryan éppen passzolt Em-nek, és el akartam venni előle a labdát, de pont úgy léptem, hogy kiment a bokám.

- Áuu ! - kiáltottam fel.

- Mi történt? - kérdezték mindannyian aggódva.

- Kiment a .. bokám .. és .. nagyon fáj - mondtam akadozva.

Justin lehajolt hozzám, hogy jobban megnézze.

- Ez elég csúnyán bedagadt. Hívjunk orvost?

- Nem, nem kell. Csak egy kis hideg borogatás és sokkal jobb lesz. Haza tudnál vinni?

- Én is megyek veletek - avatkozott közbe Emily.

- Nem. Ti maradjatok itt. Játszatok csak nyugodtan. Mi majd el leszünk valahogy - válaszoltam.

- Biztos vagy benne? - kérdezte Ryan is aggódva.

Ekkor jöttem rá, hogy ők ketten, mármint Justin és Ryan tényleg foglalkoznak velünk, és nem csak azért vannak velünk, mert két csaj vagyunk, és hogy játszadozzanak velünk. Fontosak vagyunk nekik, ami nagy biztonságot ad nekem, és persze Emily-nek is.

Ezek a gondolatok megnyugtattak.

- Persze, maradjatok. Gondolom el tudjátok foglalni magatokat.

Ryan arcán erre a mondatomra nagy mosoly jelent meg, amire nekem is mosolyognom kellett. Amikor viszont elindultam volna az autó felé, ez a mosoly eltűnt, és csak egy elgyötört arc maradt utána.

Iszonyatosan fájt a lábam, nem tudtam ráállni.

Justin ekkor hirtelen felkapott. Belekapaszkodtam a nyakába, fejemet pedig a vállára hajtottam.

- Hova megyünk? - kérdeztem.

- Az biztos, hogy haza nem viszlek. Nem akarlak magadra hagyni, és azt sem akarom, hogy anyukádék ilyen állapotban lássanak.

Elsétált velem a nem túl messze lévő padokig. Ott letett a fűbe.

Elment egy pillanatra, de már vissza is tért.

- Szóltam Ryan-éknek, hogy hozzanak jeget, vagy valami hideget a lábadra.

- Köszönöm.

- Nem kell. Ez természetes.

Ezen elmosolyodtam magam.

- Egyébként mi volt az a becézés ma délelőtt? - kérdezte kíváncsian.

- Nem tudom. Én is meglepőtem magamon. De úgy gondoltam ez pont illik rád. Mandula. A szemeid olyanok, mint két hatalmas mandula. Nagyon szépek - pirultam el.

- Látod, ezért becézlek én is úgy, ahogy. Nagyon illik rád. Ha meg valaki mást mond, az vak.

- Ne már Justin, tudod, hogy ilyennel könnyen zavarba hozol.

- Tudom, azért mondom - simogatta ki a hajam az arcomból.

Nem telt el pár perc, és Emily és Ryan vissza is érkeztek.

- Bocsi, csak hideg víz volt. Viszont hoztunk egy rongyot is, hogy bele tudd tekerni - adta oda a hozottakat Em.

- Köszi.

- Akkor mi megyünk játszani - húzta Ryan Em-et.

- Menjetek csak - feletem.

Mi ott maradtunk ketten Justin-nal és őket néztük ahogy játszanak.