A barátnőm vagy..

*szomorú vagyok, mert nem kommenteltek és nem tudom, hogy tetszik-e a történetem és folytassam, vagy hagyjam abba, mert úgyse nézi senki..
úgyhogy kérlek írjatok visszajelzéseket :( :(

#18

Mivel  nem lakott messze tőlem, nem telt bele 15 perc és kopogást hallottam az ajtómon.

- Gyere be nyugodtan - mondtam, miközben próbáltam valami rend félét kialakítani.

- Szia, Alex - köszöntött Em egy kicsit félénken.

 - Szia - mondtam - Nem szeretnél valami mondani?

- Nagyon sajnálom, Alex. Tudom, hogy most haragszol rám, de nem bírtalak már titeket nézni és.. - hadarta, de közbevágtam.

- Semmi baj, nem haragszom rád, nyugi. Épp ellenkezőleg. Csak meg akarom neked köszönni, mert legalább megtudtam, hogy Justin valójában nem is olyan ember, mint amilyennek elképzeltem. Be kell vallanom, hogy egész jófejnek tartom.

- Owowow..!! - ámult el Emily - Mit tett veled, hogy ezt gondolod róla?

- Nyugi, semmi olyan nem történt és remélem, hogy nem is fog.

- Alex. Az oké, hogy nekem nem vallod be, hogy igenis kötődsz hozzá.. mármint nem oké, mert a legjobb barátnőd vagyok, de legalább magadnak valld be, kérlek.

- Utálom ezt mondani, de lehet, hogy igazad van. Nem tudom..

- Inkább mesélj, mi volt? - érdeklődött kíváncsian.

- Semmi különös, csak beszélgettünk. Szeretném jobban megismerni őt, nem csak az általános dolgokat szeretném tudni róla, amit bármelyik rajongó megtalál az interneten. Érteed? - kérdeztem elnyújtott hangon, majd elnevettem magam és végül Emily sem bírta ki.

- És? - kérdezett vissza, mert látta, hogy még nem fejeztem be.

- És hát.. amikor elbúcsúztunk, adott egy puszit az arcomra.

- És te nem ellenkeztél.. - nézett rám Emily csillogó szemekkel.

- Nem, de viszont nem viszonoztam. Nem akarom, hogy nyeregben érezze magát, amíg én sem vagyok biztos magamban.

- Értelek. Hát, én azért szurkolok nektek.

- Köszi, de remélem ezeket, amiket most elmondtam neked, nem fogod visszamondani Justin-nak.

- Bennem bízhatsz. Tényleg, elfelejtettem mondani, hogy anyukámék holnap elmennek egy pár napra kikapcsolódni kettesben. Addig itt maradhatnék majd?

- Persze, olyan vagy mint a testvérem.

- Köszönöm - fejezte be, mikor megszólalt a telefonom.

Megnéztem, Justin írt sms-t.

"Szia Szépség. Jól éreztem ma magam veled. Arra gondoltam, holnap elmehetnénk valahova bulizni."

Elolvastam, majd megmutattam Emily-nek, mert látta rajtam, hogy mennyire örülök.

- Menj csak nyugodtan, én majd el leszek itt. Majd kitalálok valamit.

- Dehogyis. Én csak veled megyek, főleg bulizni - mondtam, majd visszaírtam Justin-nak.

"Szia Justin. Én is nagyon jól éreztem magam. Szívesen megyek, de csak ha Emily is jöhet. Nélküle soha nem bulizok"

Pár perc múlva jött is a válasz.

"Benne vagyok, akkor én is hozom a haverom. Holnap 7-re értetek megyünk. Addigis légy rossz ;)"

- Emily, készülj fel, hogy holnap olyan buliban lesz részed, mint még soha. Ráadásul még a haverját is hozza - mondtam neki mosolyogva.

- Hidd el, hogy ez most egy cseppet sem érdekel. Majd meglátjuk mi lesz, de nekem most tényleg sietnem kell, mert anyu nem tudja, hol vagyok. Holnap olyan 3 óra körül visszajövök.

- De a ruháidat ne felejtsd majd otthon.

- Oké, majd hozok neked is valami bulis szerkót.

- Oké, de most menj. Holnap találkozunk. Szia.

Felpattant az ágyamról és elviharzott. Láttam rajta, hogy nagyon izgatott lett, de ezzel nem volt egyedül.

Lezuhanyoztam, fogat mostam, majd felkaptam a pizsamámat, ami egy franciabugyiból és egy hatalmas pólóból állt. Befeküdtem az ágyba, miközben arra gondoltam, milyen jó napunk lesz másnap, majd hirtelen elaludtam.

Egész jófej..

#17

- Ő meg mit keres itt? - kérdeztem meglepetten, mikor megláttam, hogy az a titokzatos valaki Justin volt.

- Beszélgetni jött.. veled. Azért hívtam ide, mert tudtam, hogy különben te soha nem fogsz odamenni hozzá magadtól.

Eközben Justin csak némán állt Emily mellett lesütött szemekkel, zsebre tett kezekkel.

- Neked nincsen semmi hozzáfűzni valód? - kérdeztem felé fordulva.

- Alex, neki ehhez semmi köze. Neki is csak most mondtam el, mikor ideért - vágott közbe Em.

- És mégis miért csináltad ezt?

- Azért, mert olyan rossz nézni titeket. Justin egyfolytában azt hajtogatja, hogy nem akart megbántani, de nem csak nekem, hanem neked is ezt próbálja elmagyarázni, de te rá sem hederítesz, miközben látom mindig a szemedben, hogy nagyonis érdekel téged.

Erre nem tudtam semmit sem válaszolni. Csak álltam ott, mint egy fadarab, megmozdulni sem tudtam. Sajnos, igaza volt, és ezt magamnak is be kellett vallanom. De eközben így fejezte be mondani valóját.

- Úgyhogy én most itt hagylak titeket. Csak annyit kérek Alex, hallgasd meg, és ne menj el, kérlek - nézett rám.

Erre én válaszul csak bólintottam egyet, majd ő szépen lassan elsétált.

Justin-nal ketten maradtunk a part közepén. Csak álltunk egymással szemben és néztük egymást. Egyikünk sem tudott megszólalni. Nagyon rosszul éreztem magam, mert láttam rajta, hogy nagyon szomorú. Majd én törtem meg a csendet.

- Figyelj Justin.. - erre felkapta a fejét - ..nagyon sajnálom - mondtam leszegett fejjel.

- Nincs miért, én voltam a hülye, hogy nem mondtam el már rögtön az elején.

- De miért nem?

- Azért, mert nem akkor kellett volna érkeztem, előbb jöttem. A koncert miatt jöttem, mert nagyon jó barátaim a zenekar tagjai és meg akartam nézni őket fellépés közben, de nem akartam elrontani a hangulatukat, hiszen ez az ő estéjük volt, nem én voltam a fő attrakció, hanem ők. Ezért inkognitóban akartam maradni, de megláttalak és nem bírtam ki, hogy ne menjek oda hozzád. Mikor megkérdezted hogy hívnak, nem mertem elmondani, mert nem tudtam milyen reakciót vált ki belőled. Nem akartam sikongató lányokat magam körül, csak veled szerettem volna lenni.

Mikor ezeket elmondta, megfogta a kezeimet és mélyen a szemembe nézett. Nagyon szép barna szemei voltak, amik megigéztek, de feleszméltem és gyorsan elhúztam tőle.

- Mi a baj? - kérdezte.

- Nem szabad. Justin, te egy sztár vagy, én pedig csak egy átlagos lány a sok közül. Mi nem lehetünk együtt.

- Nem, te nem csak egy átlagos lány vagy a sok közül, legalábbis számomra nem.

Elkezdte énekelni a Favourite Girl-t.

- I always knew you were the best,
  The coolest girl I know..
  So prettier than all the rest,
  The star of my show..

Csak idáig jutott, mert én félbeszakítottam.

- Minden rajongód álma az, hogy ezt énekeld neki. Azt hitted, hogy ha nekem is ezt énekled, majd én is elolvadok és a nyakadba fogok ugrani?

Ezen kicsit meglepődött.

- Miért, te nem szereted?

- Justin. Én nem vagyok a rajongód. Számomra csak egy átlagos 16 éves fiú vagy, aki nagyon tehetséges abban, amit csinál. Felőlem azt csinálsz, amit akarsz. Nem fogok sikító rohamot kapni, hogyha esetleg meglátlak az utcán, nem fogok ocsmány dolgokat mondani lányokra, akiket veled látok. Sikeres vagy.. oké. Lányok ezrei rohannak utánad.. oké. De én nem ez vagyok. Meghallgatom a zenédet, mert azt szeretem. Olyasmiről énekelsz, amiket én is átélek. De számomra ennyi.

- Értem - mondta szomorúan.

- De nem szeretnék veled ilyen kínos viszonyban lenni. Miután mostanra már jobban megismertelek, úgy gondolom, hogy jófej srác vagy és nem szeretnék veled rossz viszonyban lenni.

Ekkor felcsillant a szeme.

- Nem, Justin - mondtam nevetve - Ne nézz így. Nem lesz köztünk semmi olyan.. legalábbis egy darabig biztosan nem - ezt az utolsó mondatot próbáltam halkan mondani, remélem nem hallotta meg.

- Akkor? Elmegyünk valamerre? - kérdezte.

- Persze - feleltem - De hova?

- Mondjuk arra? -kérdezte, miközben elmutatott balra.

- Oké, menjünk.

- Várj. Ezt vedd föl - nyújtotta át nekem a napszemüvegét, amit rögtön fel is vettem - Jól áll - mondta.

- Köszi - mondtam mosolyogva és elindultunk.

Sétáltunk egy jó ideig, sokat beszélgettünk útközben, megérkeztünk egy elhagyatott helyre. Gyönyörű volt. Egy nagy tó tárult elénk, aminek a szélén egy vízesés volt, onnan kapta a vizet. Körülötte hatalmas fák voltak, aminek a lombjai között beszűrődtek a nap játékos ágai.

- Ez gyönyörű - mondtam leesett állal.

- Pont, mint te - reagált rá Justin.

- Ne, Justin, ne csináld ezt. Csak barátok.. egyelőre, oké?

-Egyelőre - mondta mosolyogva.

Leültünk a homokba és csak beszélgettünk. Jobban meg akartuk ismerni egymást, miközben ismét együtt néztük a naplementét. Ez már szinte a védjegyünkké vált. Mire észbekaptunk már beesteledett.

- Úristen! Már ennyi az idő? - eszméltem fel, mikor ránéztem az órámra - Justin, sajnálom, de nekem most mennem kell.

- Miért? - kérdezte szomorúan.

- Mert már kicsit késő van és a hugomékat is egyedül hagytam otthon. Csak reménykedni tudok benne, hogy nem gyújtották fel a házat.. - mondtam kicsit komolyan, mire mindketten elnevettük magunkat.

- Rendben, de hazakísérhetlek? - kérdezte azzal a bociszemeivel.

- Hát.. ha nagyon szeretnél - feleltem mosolyogva.

Feállt, majd engem is felhúzott a homokból. Elindultunk hazafelé. Mikor odaértünk, meg voltam egy kicsit illetődve, mert nem tudtam, hogy köszönjek el tőle.

- Mekkora házatok van, mellesleg szép is - mondta Justin ámulkozva.

- Ömm, köszi. Apukám építette két saját kezével. Nagyon büszke rá - mondtam mosolyogva.

- Az is lehet - válaszolta Justin még mindig a házat nézve.

- Na de nekem most már télleg mennem kell - mondtam - Úgyhogy, szia.

Ezzel megfordultam, elindultam a bejárati ajtó felé, de elkapta a kezem.

- Várj, én még nem búcsúztam el - ekkor közelebb húzott magához és egy gyengéd puszit adott az arcomra. Biztos voltam benne, hogy elpirultam, pedig nem lett volna szabad.

- Ömm.. akkor szia - búcsúztam el tőle, majd bementem az ajtón.

Mikor csuktam be, ő még mindig ugyan ott állt, ahol elváltunk. Én csak mosolyogva integettem neki, majd teljesen bezártam az ajtót. Gyorsan felrohantam a szobámba és előkaptam a telefonom. Tárcsáztam, majd fel is vette a kívánt személy.

- Szia - vette fel a telefont Emily.

- 15 perc múlva nálam - parancsoltam rá. Ő meg sem tudott szólalni, letettem a telefont és csak izgatottan vártam, mikor toppan be a szobámba.

Vicces*

Figyeleeeem!!

Hoztam nektek egy videót Justin-ról, ami szerintem eléggé vicces.. :'D

(és Justin is aranyos benne)

http://www.youtube.com/watch?v=typVbfGi8E8

^^remélem tetszik

csak annyit mondok, hogy pants on the ground :D

kommentekben leírhatjátok a véleményeteket :)

na pááá

Emily

#16

Kiszálltam az autóból, megálltam a bejárat előtt és mély levegőt vettem. Majd egyenesen a szobánk felé vettem az irányt. George bácsi bekísért minket, kiadta a feladatokat és már el is viharzott.

- Ez meg mi volt? - kérdezte Emily.

- Semmi, csak tudod.. Nem nagyon szeretnék VELE találkozni.

- Értem, de szerintem ez elkerülhetetlen lesz.

- Ha összefutnánk, köszönök neki meg  minden, de nem fogok vele jópofizni. Azt elfelejteheti.

- Jó, inkább álljunk neki a dolgoknak, és akkor hamarabb elmehetünk.

El is kezdtük. Nagyjából 20 percbe tellett, mire végeztünk az első pár feladattal. Ez az idő csendesen telt, nem akartuk zavarni egymást.

- Ezt a pár dolgot átviszem George bácsihoz - mutatott Emily az asztalon heverő halomra - Átvigyek még valamit?

- Nem kell köszi. De ha már úgyis mész a büfé felé, nem vennél nekem egy sajtos sonkás szendvicset? - kérdeztem, miközben nagy bociszemeimet rámeresztettem.

- De, persze.. - mondta nevetve.

- Köszi - mondtam mosolyogva.

Az asztalon heverő kupacot bepakolta egy dobozba és már indult is. Én addig csináltam a többi feladatomat. Fél óra múlva Emily még mindig nem jött vissza.

- Hol lehet már? - gondolkoztam.

Úgy döntöttem elindulok és megkeresem, de ekkor nyitódott az ajtó.

- Na végre - mondtam - Már azt hittem, hogy eltévedtél.

- Itt nem lenne nehéz - felelte - Bocsi, de nem volt olyan, amilyet kértél, csak csirkés volt, úgyhogy azt hoztam - folytatta, miközben átadta a szendvicset.

- Nem baj, azért köszi. És mi tartott ennyi ideig?

Emily lesütött szemekkel sétált el mellettem, de nem mondott semmit.

- Emily!!  - szóltam rá mégegyszer, de most sem válaszolt - Jól van, akkor inkább hagylak, ha nem akarsz beszélgetni.

Én is folytattam a dolgomat. 5 perc csend után viszont végre megszólalt, de nem azokat a szavakat kaptam, amire számítottam.

- Beszélned kell vele - parancsolt rám.

- Mégis kivel? - kérdeztem értetlenkedve.

- Hát Justin-nal. Találkoztam vele, és hát.. beszélgettünk.. rólad.

Érdekes volt, nem lettem mérges most emiatt. Inkább csak kíváncsi voltam, mit mondott rólam Justin. Fura..

- És mégis mit mondott?

- Azt, hogy nem akart megbántani, nagyon kedvel téged. És látom a szemében, Alex. Adj neki egy esélyt, hogy elmondhassa, mit miért csinált úgy, ahogy.

Elgondolkoztam egy pillanatra, de még mindig ellenkeztem.

- Nem. Emily, figyelj.  Jason-ben nagyot csalódtam. Sokat jelentett ő nekem, és lehet, hogy egy életre megutáltam, de még mindig nem vagyok túl rajta teljesen. Lehet, hogy ezzel másokat bántok meg, ami nem áll szándékomban, de egyelőre nem tudok pasikra gondolni úgy, hogy tényleg a pasim legyen. Főleg nem egy világsztárral, akit mellesleg nem is kedvelek. Megígérem, el fogok menni és fogok vele beszélni erről a dologról, de másról nem. De még nem most. Nem tudnék a szemébe nézni.

Erre Emily nem felelt semmit, mert tudta, hogy igazam van, de láttam a szemében a csalódottságot.

- Hát.. te tudod  - zárta le a témát ezzel a mondatával.

Ezután tényleg nem szóltunk egymáshoz, csak a feladatunkra koncentráltunk teljes mértékben. Kicsit kínos volt nekem ez az egész helyzet, de nem tudtam most ezzel foglalkozni.

Éppen mikor készen lettünk, bejött George bácsi indulásra készen. A folyosón nagyon izgultam kifelé menet, mert nem szerettem volna Justin-nal beszélni, de szerencsére nem is találkoztunk. A kocsiban Emily törte meg a kínos csendet.

- Haragszol rám?

- Dehogyis. Miért haragudnék? Csak figyelsz rám, és azt szeretnéd, ha boldog lennék. Ezért nem haragudhatok rád.

- Akkor rendben.. - mondta és láttam azt az ördögi kifejezést az arcán, amit nem értettem, de úgy éreztem, hogy nem is akarom.

- Átmehetnék hozzád? Nincs túl sok kedvem otthon lenni a lányokkal.

- Öö, bocsi, de ez most nem fog menni.. öö.. vendégek jönnek.

- Oké, persze. Akkor nem akarok zavarni. Majd máskor - mosolyogtam rá, mikor kiraktak a házuk előtt.

- De hazakísérhetlek - ajánlotta fel.

- Nem kell köszi, inkább sétálok egyedül, kiszellőztetem a fejem.

Megöleltük egymást és már el is mentem. Igazából, nem mentem el sétálni, csak hazamentem. Vettem egy frissítő fürdőt, átöltöztem valami lenge ruhába és kimentem a kertbe olvasni. Ki akartam kapcsolódni, elaludtam. Ez egy pár órára sikerült is, amikor csöngött a telefonom. Megnéztem ki az.

- Szia Emily - szóltam bele.

- Szia. Ráérsz most? Mit csinálsz?

- Semmit, csak éppen kint lazulok a kertben, miért?

- Nincs kedved lejönni a partra egy kicsit?

- Dehogy nincs. De nem úgy volt, hogy vendégek vannak nálatok?

- Öö. már elmentek.

- Oké, mikor? - kérdeztem.

- Mondjuk fél óra múlva?

- Oké, megpróbálok sietni - feleltem és letettem a telefont.

Felmentem a szobámba, visszaöltöztem a sárga ruhámba, gyorsan rendbe szedtem a hajam, sminkem és már indultam is, miután szóltam Penny-éknek.

Negyed óra múlva le is értem, de nem láttam sehol. Elkezdtem keresgélni. Meg is találtam. Láttam a távolban, de nem volt egyedül. Odasétáltam és amikor megláttam, hogy kivel vannak ott nagyon meglepődtem..

Nem túl örömteli munkanap..

#15

Reggel, amikor felkeltem, meg akartam nézni a telefonomon, hogy menyi az idő. Ekkor láttam meg, hogy Justin még egy üzenete küldött nekem hajnalban. Elolvastam, de megint ugyan azokat írta le. Bocsánatot kért, és találkozni akar velem. Lehet, hogy kegyetlen vagyok, de nem igazán érdekelt. Megbántott és ezt ő is nagyon jól tudta. Csörögni kezdett a telefonom,

- Csak ne Justin legyen az, kérlek - suttogtam.

Ránéztem a telefonomra. Hál' istennek Emily volt az.

- Szia Alex - szólt a telefonba, mikor felvettem.

- Szia Em. Biztos nagyon fontos lehet, ha már ilyenkor hívsz. Úgyhogy, mi az?

- Lehet, hogy nem fogsz neki örülni, de ma is dolgoznunk kell..

- Oh, hát az nem probléma -feleltem.

- ..a hangstúdióban, ahol múltkor is - fejezte be a mondatát.

- Az más - mondtam elgondolkozva.

Egy percre elgondolkoztam rajta, hogy nem megyek be, de utána eszembe jutott George bácsi. Olyan volt ő nekem, mintha a saját bácsikám lett volna. Nem hagyhattam cserben. Annyi mindent megtett értem.

- Rendben, bemegyek. De csakis a bácsikád miatt - adtam meg magam.

- Köszi - mondta megnyugvó hangon - 1-re George bácsinál kell lennünk.

- Rendben, fél 1-re nálatok leszek.

- Oké, szia csaj - köszönt el.

- Szia Emily.

Elég feszült lettem emiatt a telefonbeszélgetés miatt. Mivel nem volt túl sok időm, míg Emily-vel találkoztam, lementem a konyhába és kutakodni kezdtem a hűtőben. Mivel most sok kedvem nem volt sütögetni, a csokis müzli mellett döntöttem. Elővettem egy tálat, gyorsan összeöntöttem tejjel és már készen is voltam. 5 perc alatt megettem, majd elindultam felfelé a lépcsőn. Félúton összefutottam Penny-vel.

- Szia Penny. Figyelj, ma el kell mennem dolgozni és már kora délután nem leszek itthon, úgyhogy nyugodtan hívj át valakit és majd szólok anyuéknak.

- Uh, szia. Ez így most egy kicsit sok volt egyszerre, de oké. Majd inkább én felhívom őket, úgyis én maradok itthon.

- Oké, köszi. De akkor megemlítenéd nekik, hogy megyek dolgozni?

- Persze - válaszolta - Mi baj volt tegnap? - kérdezte aggodalmaskodva.

- Semmi. Mondjuk, hogy Chris nem az, akinek eddig gondoltam. De nem szeretnék erről beszélni. Inkább érezzük jól magunkat, jó? - mondtam mosolyogva.

- Persze. Na megyek enni, mert majd' kilyukad a gyomrom.

- Menj csak - válaszoltam nevetve.

Felmentem a szobámba gyorsan lefürödtem, hajat mostam. Miután végeztem, magam köré tekertem a törölközőt és úgy álltam meg gardróbom előtt. Nagy nehezen eldöntöttem, hogy egy sárga miniruhát veszek fel, fehér nyaklánccal és karkötővel. Ehhez egy fehér ballerina cipőt vettem fel. Ezután gyorsan csináltam egy natúr sminket, nem akartam kihívót, végülis csak dolgozni mentem. Hajamat kiengedve hagytam. Mire készen lettem, már indulhattam is. Beköszöntem Penny-hez.

- Szia Penny, én elmentem. Anyuval mindent megbeszéltél? - kérdeztem.

- Igen, persze. Menj csak nyugodtan.

- Oké, szia - és bezártam magam mögött az ajtót.

Lementem, összeszedtem a telefonom, kulcsom, hasonló cuccaimat, bepakoltam a táskámba és már mentem is Emily-hez. 15 perc múlva oda is értem. Bekopogtam és már ő is felöltözve, készen nyitott ajtót. Apukája átvitt minket George bácsihoz. Mi hátul ültünk, ezért tudtunk beszélgetni.

- Képzeld..sms-t írt nekem. Kettőt is - mondtam.

- Tényleg? És mit írt? - kérdezte kíváncsian.

- Egyfolytában bocsánatot kér. Mondta, hogy nagyon sajnálja és hogy találkozni akar velem.

- Értem - csak ennyit válaszolt, mert tudta, hogyha a nevét is kimondja, nem örülnék neki.

Az út további része csendesen telt. Mikor megérkeztünk George bácsihoz, átültünk az ő kocsijába. Fél óra múlva meg is érkeztünk a stúdióba..

Csalódás..

#14

Sétáltam a part felé és csak próbáltam nyugtatni magam. Nem is tudtam igazából, hogy mitől féltem annyira, hiszen már találkoztunk. Egyre csak ezen gondolkoztam, míg végül leértem a strandra. Megint rengetegen voltak lennt, mint mindig, de Chris-t még sehol sem láttam. Ránéztem az órámra. Még csak háromnegyed 4 volt, persze, hogy nem volt ott. Úgy döntöttem, amíg várakozok elmegyek sétálni. Megláttam egy stéget, úgyhogy odamentem, leültem és belelógattam a lábam a gyönyörűszép tenger vizébe. Kellemesen hideg volt. Jó idő és hangulat volt a gondolkodásra. Nagyon elmélyültem. Egy érintés a vállamon hozott vissza a jelenbe. Hátrafordultam és..

- Sziaa! - mondtam mosolyogva Chris-nek. Megint volt rajta napszemüveg és kapucni is.

- Szia szépségem - válaszolta.

- Szóval már itt tartunk? Szépségem? - kérdeztem nevetve, de egyébként nem zavart.

- Mióta vársz rám? - kérdezte.

- Hát egy jó fél órája már itt vagyok, de előbb érkeztem a megbeszéltnél. Legalább tudtam egy kicsit sétálni.

- Nehezen találtalak meg.

- Igen, bocsi, csak nem akartam ott állni, olyan hülyén éreztem volna magam.

- Semmi baj, végül megtaláltalak - mondta, és rámkacsintott - Elmenjünk valahova esetleg enni, vagy csak sétáljunk és beszélgessünk?

- Előbb beszélgessünk és utána menjünk enni - mondtam mosolyogva.

- Rendben - válaszolta.

Megfogta a kezem, felhúzott és elindultunk a sziklák felé.

Hosszasan sétáltunk egymás mellett.

- Nagyon jól nézel ki - törte meg a csendet.

- Ömm.. köszönöm - mondtam, miközben reméltem, hogy nem pirultam el.

- Szép vagy ilyenkor.

- Mármint mikor? - kérdeztem értetlenül.

- Amikor elpirulsz.. aranyos - suttogta a végén.

Éreztem, hogy ennél a mondatánál még jobban elpirultam, úgyhogy inkább gyorsan a tengerre néztem. Elérkeztünk a sziklákhoz és leültünk. Kezdett egy kicsit hideg lenni, úgyhogy közelebb bújtam Chris-hez és átölelt. Már ment le a nap.

- Megint együtt nézzük a naplementét. Ez jelent valamit - mondta, miközben rám nézett és mosolygott. Válasz képpen csak visszamosolyogtam rá.

Nagyon romantikus volt. Egyszer csak úgy éreztem, megszűnik körülöttünk a világ. Csak ő és én. Elkezdett felém hajolni. Éreztem, hogy ez csak a kettőnk pillanata. Még közelebb hajolt, már csak pár centi volt közöttünk, mikor..

- Tényleg.. mi is a meglepetésem? - kérdeztem ravaszan.

- Direkt most kérdezted meg, igaz? - kérdezett vissza mosolyogva.

- Hát.. lehet - válaszoltam incselkedve - Szóval?

- Biztos, hogy szeretnéd most megtudni?

- Eléggé kíváncsi vagyok, úgyhogy igen. De ugye nem valami drága ajándék vagy ilyesmi?

- Nem, nyugi, nem kellett fizetnem érte - mondta nevetve.

Egy kicsit eltolt magától és felültem, hogy közben láthassam arcát. Lassan levette a kapucnit és a napszemüvegét. Ne!! Nem lehet.. Emily-nek igaza volt. Tényleg Justin volt az. Teljesen összetörtem. Látta rajtam , hogy nem nagyon repestem az örömtől.

- Mi a baj Alex? Nem is örülsz nekem?

- Én Chris-nek örültem, nem pedig neked - könnyek gyűltek szemembe és egy hatalmas gombócot éreztem a torkomban - Miért Justin, miért?

Csak nézett rám, szomorúan. De engem nem hatott meg.

- Tudod mit? Inkább elmegyek - mondtam zokogva, majd elsiettem. Nem akartam őt látni. Hazudott nekem.

Futottam haza, ahogy csak tudtam. Kinyitottam a bejárati ajtót, de anyuék még nem voltak otthon. Fel rohantam a szobámba, bezuhantam az ágyba. Arcomat a párnámba temettem és úgy sírtam. Nem tudtam abbahagyni.

- Minden fiú átver engem - gondoltam magamban.

Ezután minden elsötétült. Álmodtam. Justin-nal.. Ott álltunk a parton, levette a kapucnit és a napszemüveget a fejéről és megláttam arcát. Ugyan az játszódott le újra és újra álmomban, mint délután a parton.

Arra keltem, hogy valaki kopog az ajtómon.

- Szabad - mondtam halkan. Emily volt az.

- Szia csaj, mi történt veled?

- Szia Em. Hosszú történet, elmesélem egy forró csoki mellett. De hogy kerülsz te ide? - kérdeztem meglepődötten.

- Penny felhívott. Amikor hazajött hallotta, hogy sírsz, de nem akart zavarni, úgyhogy felhívott engem, hogy jöjjek át, mert valami baj van.

- Értem.. Akkor maradj itt, hozok forró csokit és elmondom.

Felálltam, lementem a konyhába és gyorsan csináltam 2 forró csokit. 5 percen belül vissza is értem. Emily az ágyam szélén ült.

- Tessék - mondtam, miközben átnyújtottam a teli bögrét.

- Köszi - mondta - Na, mesélj.

- Justin az.

- Micsoda?

- Jól hallottad. Találkoztunk, mondta, hogy van egy meglepetése. Hát ez volt az. De én nem örültem neki.

- Nagyon sajnálom - mondta szomorúan és megölelt

- Nem kell.. az a szörnyű, hogy már megszoktam.

- Szerintem meg kéne ezt beszélned bele.

- Nem akarok vele beszélgetni. Sőt, nem is akarom látni. Egyáltalán.

- Nem akarom erőltetni, ha te nem szeretnéd. De nekem most mennem kell. Azt mondtam anyunak, hogy csak leugrom a boltba.

- Rendben. Menj csak nyugodtan. Köszi, hogy meglátogattál.

- Mire való egy barátnő, ha nem erre - mondta mosolyogva.

Kikísértem. Anyu és apu pont akkor értek haza, úgyhogy úgy döntöttem, hogy megvárom őket.

- Sziasztok - köszöntöttem őket.

- Szia - mondták szinte egyszerre.

Lepakoltak, majd együtt bementünk a konyhába. Apu és én leültünk az asztalhoz, anyu pedig a hűtőben kutakodott.

- És? Milyen volt a napotok? - kérdeztem.

- Eléggé fárasztó - felelte apu.

- És a te délutánod? Hova mentél? - kérdezte anyu.

- Nincsen kedvem róla beszélni, bocsi. Majd holnap elmesélem - vágtam rá gyorsan, mert hallottam, hogy Penny jön le a lépcsőn. Nem is tudom, mit tenne, ha megtudná, hogy Justin-nal találkoztam. Bárcsak úgy tudnék neki örülni, mint ő.

- Sziasztok - szólt oda anyunak és apunak - És te? Jobban vagy már? - kérdezte felém fordulva.

- Igen, köszi, hogy áthívtad Emily-t.

- Semmiség. Ez volt a legkevesebb - mondta és elmosolyodott.

Válaszul én is visszamosolyogtam. Ezután még beszélgettünk a családdal. Anyu megcsinálta a vacsit. Rengeteget ettem, hiszen az ebéd kimaradt. Úgy éreztem magam, mint aki már egy hete nem evett. Miután végeztünk segítettem anyunak elpakolni, felmentem a szobámba, lefürödtem, és befeküdtem az ágyba. Elég fáradt voltam, mert a sok sírás kivette minden energiámat. Már félálomban voltam, mikor hallottam, hogy a telefonom rezeg. Chris írt nekem, vagyis Justin..

" Nagyon sajnálom, ami ma történt. Nem akartalak megbántani. Szeretnék veled még találkozni, hogy megbeszélhessük a dolgokat"

Elolvastam, de nem írtam vissza. Hidegen hagyott, nem tudott érdekelni. Elolvastam mégegyszer, de az üzenet felénél már el is aludtam.

Az első randink

* a szerencsétlen szám, de azért remélem tetszeni fog neketek :P főleg, hogy duplarééész :)

#13

Érdekes álmom volt. A semmiben találtam magam, körülöttem minden fehér volt. Egyszercsak megjelent Chris. Elindult, felém sétált. Mikor odaért hozzám, mondott valamit. Nem nagyon értettem, de nevettünk. Ezután elhalgattunk, közelebb hajolt hozzám, minden csak kettőnkről szólt. Már csak 1 centire voltam tőle és..     Ennyi?? Most komolyan? Nem hiszem el. Pedig olyan tökéletes lett volna. Mindegy..

Ránéztem az órámra. Még csak reggel 6 óra volt, de én már ébren voltam. Ez nagy ritkaság, ezért én is nagy meglepődtem. Mivel nem nagyon tudtam magammal mit kezdeni, bekapcsoltam a tévét, hátha megy benne valami érdekes. Amikor bekapcsoltam már meg sem lepődtem, hogy Justin Bieber volt benne. Kapcsolgatni kezdtem, de általában ha nem ő volt valamelyik csatornán, akkor valami nyálas sorozat ment, úgyhogy inkább ki is kapcsoltam.

Megint az álmomra gondoltam és Chris-re. Ő annyira tökéletes. Nem nyomul, de mégis érdeklődik irántam. És még jól is néz ki. Hisz még nem is ismerem..?! De ma találkozok vele, annyira várom már. Mire feleszméltem, kinnt már hétágra sütött a nap, de még mindig csak fél 8 volt. Nagy nehezen fetápászkodtam ágyamból, kimentem a mosdóba, lezuhanyoztam, fogat mostam. Odaálltam a gardróbom elé és felvettem egy pamut rövidnadrágot és egy fehér toppot.

Lementem a konyhába. Penny már lennt volt, persze tévét nézett, (gondolhatjátok ki volt benne.. -.-) anyu és apu pedig dolgozni voltak.

- Szia Penny - köszöntöttem vidáman.

- Szia Alex. Mi van, hogy ilyen jó kedved van?

- Van egy meglepetésem számodra.

- És mi az? - kérdezte izgatottan.

- Majd meglátod.. - kacsintottam rá, majd folytattam - ..de azt még nem tudom, mikor fogod megkapni.. vagy meglátni. Nem tudom hogy hívjam.

- Úristen, mondd már el! Az őrületbe kergetsz.

- Pont ez a célom - mondtam nevetve - Nem vagy éhes?

- Jól van, tereld csak a témát - mondta csalódottan, miután tudta, hogy nem fogom elmondani.

- Inkább gyere, együnk valami. Mit szólnál mondjuk.. palacsintához? - kérdeztem miközben nyitottam a hűtőajtót.

- Benne vagyok, de csak ha te csinálod - mondta nevetve.

- Ki más csinálná, hanem én?! - nevettem el a dolgot.

Kivettem hát az alapanyagokat, gyorsan összekutyultam a tésztáját és már sütöttem is ki őket. Nagyon jó illata volt. A családban igazából én csináltam a legjobb palacsintákat, úgyhogy ez a feladat mindig rám maradt. Sőt, én szeretek egyedül finomságokat, sütiket sütni. Minden ünnepen én szoktam az esti vacsorára desszertet csinálni. Na de hagyjuk is ezt. Készen is lettem a palacsintákkal.

- Gyere! Kész a kaja - ordítottam ki neki a nappaliba.

- Jövök - szólt vissza, és 2 percen belül ott is volt.

Úgy láttam, eléggé ízlett neki. Bár ezt soha nem mondta ki. Végülis a hugom, nem is vártam tőle mást.. De ez így volt megszokott nálunk.

- Mit csinálsz ma délután? - kérdeztem.

- Hát, nem tudom. Nem túl sok mindent. Igazából gondolkoztam rajta, hogy átmegyek Anna-hoz, de igazából még nem döntöttem el. Miért, te?

- Hát csak azért kérdeztem, mert én délután nem leszek itthon, mert.. az mindegy, hogy miért. Annyi a lényeg, hogy nem szeretnélek egyedül itthon hagyni.

- Csak nem azzal a sráccal találkozol? - csillant fel a szeme - Hogy is hívják?

- De, vele találkozok. Chris-nek hívják. De ez nem rád tartozik.. Mindegy. Akkor beszélj Anna-val, hogy átmennél, én beszélek anyuékkal, hogy nem leszünk itthon, jó?

- Ahj, milyen vagy. Nem mondasz el nekem semmit. 

- Mert még nincs mit elmondanom. Na menj a szobádba. Én addig felhívom anyut.

- Rendben - mondta durcásan, majd kinyújtotta rám a  nyelvét és elment.

Elővettem a telefonom és tárcsáztam anyut. Párszor kicsöngött és fel is vette.

- Szia kicsim. Gyorsan mondd, mert nem érek rá.

- Szia anyu. Csak annyit szeretnék, hogy Penny átmehet ma Anna-hoz? Mert én délután megyek el, és nem szeretném itthon hagyni egyedül.

- Persze, csak mondd meg neki, hogy sötétedésre legyen otthon, ha mi még nem érnénk haza.

- Rendben. Szia.

- Szia - mondta, és letette.

- Ezt is elintéztem - gondoltam magamban. Már csak az van hátra, hogy mit vegyek fel. Nincs egy göncöm se. EMILY!! Rögtön tárcsázni kezdtem.

- Vedd fel, könyörgöööm - kérleltem a telefonba és fel is vette.

- Szia Alex. Hogy vagy?

- Izgatottan és egyben idegesen. Nem jönnél el velem vásárolni valami ruhát?

- Nehogy azt mondd, hogy nem tudsz mit felvenni..

- De hát tényleg nem tudom..

- Figyelj, összeszedek pár ruhát a cuccaim közül, átmegyek és választunk valamit közösen, jó?

- Istenem, nem véletlenül imádlak. És még ilyekor is tiszta fejjel gondolkodsz.

- Persze.. nem nekem lesz randim - mondta nevetve, amin én is nevettem.

- Na siess, szia.

- Igyekszem, szia.

Ekkor ránéztem a telefonra. Már dél volt. Felmentem Penny-hez. Bekopogtam és bementem.

- Bocsi, nem akarok zavarni. Anyu azt mondta, hogy elmehetsz, de sötétedésre legyél itthon.

- Rendben - hallottam a választ, miközben csuktam az ajtót.

A nappali úgy nézett ki, mintha bombát robbantottak volna, úgyhogy gyorsan rendet raktam. Ránéztem az órára és már fél 1 is elmúlt. Egyre jobban közeledett a megbeszélt randi időpontja Chris-szel, és én is csak egyre idegesebb lettem. Hirtelen csengettek. Emily volt az.

- Úristen, szia Em. Gyere be - hadartam.

- Nyugodj meg. Mi van veled? - kérdezte.

- Nagyon izgulok és nem tudom mitől, vagy miért..

- Akkor én most elmondom neked.. azért, mert egy nagyon helyes sráccal fogsz 3 óra múlva találkozni - aki szerintem Justin, de mondjuk, hogy ezt nem mondtam - és nagyon tetszik neked.

- Emily!! Nem hiszlek el, komolyan..

De az a szomorú, hogy lehet, hogy igaza van. De én azt nem szeretném, mert én Justin-t nem kedvelem.. Nekem olyan fiúra van szükségem, mint Chris. Ő annyira tökéletes.

- Föld hívja Alex-et!! Hahóó - hallottam Emily hangját - Beengednél végre? Nagyon elbambultál. Min gondolkodsz?

- Áh, inkább hagyjuk. Mutasd milyen ruhákat hoztál nekem - mondtam, miközben a szobámba tartottunk.

Bementünk és kiterítette őket az ágyamra. Volt egy összeállítás fehér farmer rövidnadrággal, kék kivágott toppal és egy kék karkötővel. Volt egy lila miniruha, fehér nyaklánccal; és volt egy középzöld kivágott top, amin felül gombok voltak,egy farmer hosszúszárú csőnacival.

- Istenem Em. Köszönöm, de nem tudom melyiket válasszam.

- Szerinteeem.. - elgondolkozott egy kicsit, majd így folytatta - legyen a fehér rövidnadrág és a kék top, mert az kiemeli a barnaságodat - fejezte be mosolyogva.

- Rendben, akkor fel is veszem - mondtam izgatottan, majd ki is siettem a fürdőszobába. 5 perc alatt fel is öltöztem és visszamentem Emily-hez.

- Alex! Olyan szép vagy!

- Aww.. köszönööm - mondtam mosolyogva, majd odamentem hozzá és megöleltem - Nem kérsz valamit enni amúgy?

- Nem köszi.

- Én nem is ebédeltem még, de nem is tudnék most olyan ideges vagyok.

Ezután még beszélgettünk egy kicsit, majd észrevettem, hogy máris fél 4 volt. Még izgatottabb lettem, majd mondtam Emily-nek, hogy indulnom kell. Már az ajtónál voltunk amikor eszembejutott Penny. Felrohantam a szobájába, hogy mondjam, hogy elmegyek, de eszembejutott, hogy ő már rég elment Anna-hoz.

- Ennyire nem lehetek szétszórt.. - gondoltam magamban.

Ezután lerohantam Em-hez. Elköszöntem tőle, majd elindultam a part felé.

- Aztán sok sikert! - mondta utánam.

- Köszi - válaszoltam, majd meg sem álltam a partig.

Izgalmas első nap

#12

Úton George bácsi szobája felé, elkezdtem gondolkozni ezen az egész ügyön, de valaki megfogta hátulról a kezem. Természetesen Justin volt az.

- Állj meg Alex. Kérlek, hagy magyarázzam meg - kérlelt.

- Igen.. kicsit zavaros ez az egész, de nekem nincs mit megbeszélnem veled. Inkább hagyj békén, hagy csináljam a dolgomat, és te is tedd a tiédet - mondtam és otthagytam.

- Várj Alex!! - hallottam a hátam mögül, de nem érdekelt.

Elértem George bácsi szobájához, bekopogtam és bementem. Csak felmutattam és letettem a Blackberry-t az asztalára, majd se szó se beszéd kimentem. Nem akartam vele beszélni, de szerintem látta rajtam, hogy valami nincs rendben. Miközben mentem a saját szobánk felé, még mindig ezen gondolkoztam, és azon, hogy vajon mit akarhatott nekem mondani. Időközben odaértem, bementem az ajtón. Leültem az asztalhoz Emily mellé, és csak neki álltam a munkának.

- Neked meg mi bajod? - kérdezte.

- Áhh.. inkább hagyjuk.

- Mi az hogy hagyjuk? Látom, hogy van valami és nem szeretném, hogy a legjobb barátnőm az első közös munkanapunkra így emlékezzen. Tehát? Összevesztél Georg-dzsal?

- Nem, dehogyis. Ő nagyon jó hozzám. Most már olyan, mintha az én bácsikám is lenne. De ezt ne mondd el neki, mert még elszállna magától - mondtam nevetve.

- Oké, rendben. De akkor mi a baj?

- Amiért visszahívott a bácsikád. El kellett mennem a Blackberry-éért,elmentem érte, de ott ragadtam, mert megláttam egy zongorát, és késztetést éreztem rá, hogy játszak. Na de nem is ez a lényeg, hanem hogy valaki bejött..

- Kicsoda? - kérdezte kíváncsian.

- Justin.. - ennél a szónál Emily szemei kikerekedtek és még izgatottabb lett.

- Az a Justin? Justin Bieber??

- Igen - feleltem - Csakhogy, amikor bejött rámköszönt, hogy "Szia Alex". Honnan tudta a nevem? Megkérdeztem tőle, erre elhívott vacsorázni.

- De hát ez szuper - mondta Em.

- Emily!!! Nem érted? Nem is ismerem, ráadásul nem is bírom őt.

- Ez igaz. Bocsi.. Most jut eszembe. Mondtam neked, hogy Chris Justin, nem? Innen tudja a nevedet.

- Istenem Emily, nem hiszem el, hogy nem tudsz komolyan venni. Tudod mit? Inkább folytassuk a munkát, mert különben soha nem végzünk.

Miközben a papírokat rendeztük, kiválogattuk, hogy melyiket hova kell vinni. A kezembe akadt egy olyan, amit a 29-es szobába kellett vinni.

- Na nee. Figyelj Emily, te úgyis annyira odáig vagy érte. Ez az ő szobaszáma, de nekem semmi kedvem vele mégegyszer találkozni. Elvinnéd ezt neki? -kérdeztem, miközben a kezébe nyomtam a papírt.

- Persze, hogy elviszem - mondta, majd felugrott és futott is.

- Soha nem fogom megérteni, mit esznek rajta annyira.. - gondoltam magamban, majd én is kivittem az összes papírt a megfelelő helyre. Mire visszaértem, Emyi már ott ült a kanapén és nézte a tévét.

- Na, mi volt? - kérdeztem érdeklődve.

- Semmi - mondta csalódottan - Nem volt bennt.

- Hidd el.. fogsz még vele találkozni. Ezt garantálom - mondtam szemforgatva. Ekkor megszólalt a telefonom. Chris volt az.

- Szia Chris - mondtam vidáman.

- Szia Alex. Mit csinálsz most?

- Áh, semmi különöset. Éppen dolgozom.

- Értem. Azért hívlak, hogy nem érnél rá holnap találkozni velem?

- Holnap? Dehogyis nem. Persze, szivesen. Már alig várom.

- Hát még én. Van egy meglepetésem számodra, remélem örülni fogsz neki.

- Nem kell ajándék. Elég nekem, hogy találkozhatunk.

- Akkoris - parancsolt rám.

- Oké, oké - mondtam nevetve - Akkor holnap hánykor?

- 4-kor a parton.

- Rendben, ott leszek. Szia.

- Szia - mondta és letette.

- Holnap találkozok Chris-szel - mondtam nagy boldogan.

- Az szuper - válaszolta Em.

Ekkor bejött George bácsi.

- Megcsináltátok a papírmunkát?

- Igen, már ki is vittük őket - mondtam.

- Én is végeztem. Akkor mehetünk?

- Persze - mondta Em.

Felkaptuk a táskáinkat és már mentünk is. Fél óra múlva kirakott minket a háza előtt, beültünk Em kocsijába és hazavitt. Megköszöntem neki és elhajtott. Mire hazaértem már 7 óra is elmúlt. Bementem, összeütöttem magamnak valami vacsorát. Felmentem a szobámba, lezuhanyoztam. Felmentem még egy kicsit a netre. Mire bezuhantam az ágyba 10 óra volt, de nagyon fáradt voltam a sok munka miatt. 10 perce feküdhettem az ágyban, mikor elkapott az álom..

Meglepő találkozás

#11

Mikor odaértünk és kiszálltunk az autóból egy hatalmas épület tárult fel elénk. Szó szerint hatalmas. Emily-vel mi csak a szánkat tátottuk, de Georg-nak ez már biztos megszokott volt. Mikor bementünk rengeteg nagydarab biztonsági őrt pillantottunk meg a folyosón. Az egész olyan volt, mint egy labirintus. Miután elértünk a kívánt szobához, megálltunk. Az ajtón "Emily Stuart, Alex Parker - segítők" felirat állt egy kis táblán.

- Tehát ez a mi szobánk - gondoltam magamban, ami egyből be is bizonyosodott.

- Ez lesz a ti szobátok. Minden megvan benne, ami csak kellhet. Ha valami mégis kellene még, akkor nyugodtan keressetek meg. Az én szobám itt van a folyosó végén jobbra.

- Oké, majd szólunk - mondta Emily.

- Helyezkedjetek el, amikor szükségem lesz rátok, majd hívlak titeket. Addigis érezzétek otthon magatokat - mondta, majd elment.

- Nos, akkor, nézzük bennt körül - mondtam és benyitottunk.

Mikor a szobát megláttuk, mégjobban tátva maradt a szánk. Egy hatalmas szoba fogadott minket, nagy kanapéval, plazma tévével, hangszórókkal felszerelve, laptoppal és az elmaradhatatlan bár is megtalálható volt benne.

- Úristen - mondtam, mikor megláttam - Ez.. ilyet még soha nem láttam. És valaki ilyen házban éli le az egész életét. Eszméletlen.

- Hát, George bácsi már csak ilyen. Az ő szobája még ennél is nagyobb, hidd el. De nem mindig ilyen jó a környezet. De ezek szerint nagy munkáról van szó.

- Addigis szerintem élvezzük ki azt, amit most kaptunk - mondtam és levetődtem a kanapéra.

Emily jobban körbenézett.

- Na ezt nem hiszem el!! - kiabálta Em.

- Mi történt? - kérdeztem, miközben elindultam a hangja felé.

- Ezt meg kell nézned! Soha életemben nem láttam egy helyen ennyi különböző és jó ruhát.

Mikor megérkeztem hozzá, egy óriási "gardrób" volt előttem, rengeteg király ruhával, cipővel és táskával telepakolva.

- Nem próbálunk fel egy párat? - néztem Emily-re ördögien, de ekkor megszólalt Em telefonja.

- Ezek szerint most biztosan nem. George bácsi az - mondta miután megnézte, hogy ki hívja - Szia.. Igen?.. Pesze.. Oké, máris indulunk - és letette.

- A szobájába kell menni? - kérdeztem.

- Igen - felelte Em, majd elindultunk.

Mikor odaértünk, bekopogtunk hozzá.

- Gyertek! - hallata hangját benntről.

- Nos, mi lenne a feladat? - kérdeztük szinte egyszerre.

- Van itt néhány papír, amiket most kaptam. Ezeket ki kéne tölteni, majd miután ezzel megvagytok, el kéne vinni a megfelelő szobába. A szobaszámot a papír tetején találjátok meg. Egyenlőre ennyi lenne. Álljatok neki. Ha még van valami, majd értesítelek titeket.

- Rendben, köszönjük - mondtam, majd elindultunk kifelé, az ajtó felé.

- Nem hiszem el, hogy nem találom sehol. Hova is tettem..? - hallottuk hátulról George mérgelődését - Alex, várj egy kicsit - mondta.

Odaadtam Emily-nek a papírkupacot, ami nálam volt.

- Mindjárt megyek utánad - mondtam neki. Egy bólintással nyugtázta mindezt, elment, majd becsuktam magam mögött az ajtót.  - Igen, George bácsi?

- Nem találom a Blackberry-met. Azt hiszem a 29-es szobában hagytam. Elmennél és megnéznéd, hogy ott van-e?

- Persze, máris indulok.

Azzal fogtam magam és elindultam a szoba felé. Mint már említettem, az egész olyan volt, mint egy labirintus, úgyhogy beltelt egy kis időbe, amíg megtaláltam. Nem tudtam, hogy kié ez a szoba, mert nem volt rajta név.  Bekopogtam, de nem szólt senki. Óvatosan nyitottam az ajtót, körbenéztem, de senkit nem találtam. Beléptem, hogy megkeressem a Blackberry-t, amikor megpillantottam egy zongorát. Igen.. tudok zongorázni. 7 éve kezdtem el tanulni, és sokan azt is mondták, hogy jó hangom van, de én sosem gondoltam őket komolyan. Csak magamnak szoktam otthon zenélgetni. Valamilyen késztetést éreztem arra, hogy leüljek valamit játszani. Az első szám, ami eszembe jutott az Jason Derulo - Watcha say volt. Leültem hát és elkezdtem énekelni.

"'Cause when the roof caved in and the truth came out
I just didn't know what to do
But when I become a star we'll be living so large
I'll do anything for you
So tell me girl

Mmm whatcha say
Mmm that you only meant well
Well of course you did
Mmm whatcha say
Mmm that it's all for the best
Of course it is"

Egyszer csak hallottam, hogy valaki benyitott. Nagyon megijedtem, és gyorsan megpróbáltam felállni, de elestem. Mikor hátrafordultam, megláttam, hogy ki jött be..

- Úristen.. Szia Alex - mondta Justin, miközben mosolygott rám - Nem esett bajod?

- Öö.. Sziaa.. - mondtam furcsálkodva - Nem, nem esett bajom, köszi - mondtam, felálltam, majd így folytattam - Honnan tudod a nevem?

- Háát.. öö.. Rajta van a pólódon - hazudta gyorsan.

- Rosszul hazudsz, nagyon rosszul - mondtam neki kicsit flegmán - Szóval? - érdeklődtem továbbra is.

- Öhm, igen. El kell neked mondanom valamit - mondta lesütött szemekkel.

- És mégis mi lenne az? - kérdeztem.

- Elmondom, ha eljössz velem vacsorázni.

- Én? Veled? Biztos, hogy nem. Nehogy azt hidd, hogy én olyan vagyok, mint a többi lány. Nem ugrom a nyakadba azonnal, amikor meglátlak csak azért, mert te vagy Justin Bieber, a híres 16 éves világsztár.. - azzal megfogtam a Blackberry-t és elindultam George bácsi szobája felé..

Az első munka

#10

Másnap reggel elég korán keltem, fél 7-kor már ébren voltam, hiszen elég korán feküdtem le, de szerintem az idegesség is bennem volt, mivel ma debütálok új állásomban. Kimentem a fürdőbe, lezuhanyoztam, nagyjából rendbeszedtem magam, hogy ne úgy nézzek ki, mint aki most szabadult a diliházból. Lementem a konyhába, és mivel még senki sem volt ébren, úgy gondoltam meglepem őket és készítek nekik is reggelit, ami nem más volt mint omlett. Mikor már épp befejeztem, anyukám jött le a lépcsőn.

- Hmm.. mi ez a jó illat?

- Reggeli omlett. Még friss, most lett kész, úgyhogy gyorsan egyél belőle, még mielőtt apu és Penny megérkeznek - nevettem. Tudni kellett róluk, hogy rengeteget esznek, ez mégsem látszik rajtuk.

- Rendben. De akarsz valamit amúgy? - kérdezte nevetve.

- Mi az, hogy akarok-e valamit? Már csak úgy, hátsó szándék nélkül sem csinálhatok reggelit a családomnak? - kérdeztem, miközben a mondat végénél már nem bírtam tovább tettetni rendkívüli felháborodásomat és elnevettem magam.

- De, persze - nyugtázta.

Eközben a család harmadik és negyedik tagja vonult le a lépcsőn, és foglaltak mellettünk helyet.

- Ki csinálta ezt a finom omlettet? - kérdezte apu.

- Alex volt az. És kiemelném, hogy minden hátsó szándék nélkül tette mindezt - felelt anyu mosolyogva.

- Alex csinálta? Akkor csak óvatosan kóstolom meg - mondta Penny.

- Haha.. nagyon vicces vagy - reagáltam.

- Egész finom lett - mondta, miután egy mély lélegzet után beleevett.

- Köszi. Ohh.. El is felejtettem mondani, hogy ma van az első munkanapom. Azért csak most szólok, mert én is csak tegnap este tudtam meg, mert nem volt benne a programfüzetben.

- És? Mi lesz az? - kérdezte apu.

- Hát, azt még én sem tudom. Igazából csak annyit tudok, hogy 2-re kell elmenni George bácsihoz, Emily nagybácsijához.

- És mikor érsz haza?

- Nem tudom, de majd úgy is felhívlak titeket.

- Rendben - hallottam az egyetértő választ mindkettejüktől.

- Finom volt a reggeli, Alex - mondta Penny.

- Köszi. Mindannyian befejeztétek? Mert ha igen, akkor elpakolnék.

- Igen - felelte mindenki.

Ezután összepakoltam mindent és elmosogattam. Miután befejeztem, ránéztem az órára de még csak fél 10 volt. Felmentem a szobámba, de úgy döntöttem a nagy meleg miatt, hogy kimegyek a medencéhez napozni, esteleg egy kicsit fürdeni. Átöltöztem, felkaptam egy törölközőt és a mobilomat, és már mentem is. Körülbelül egy fél órája lehettem kinnt, amikor megszólalt a telefonom. Mikor felvettem, Emily hangját hallottam.

- Szia Alex. Mit csinálsz?

- Szia Em. Hát igazából nem túl sok mindent. Most éppen kinnt napozok, mert semmit nem tudtam csinálni és unatkoztam. Nincsen kedved átjönni?

- De, persze. Megmented az életemet - mondta nevetve . Körülbelül fél óra és ott is leszek.

- Rendben - mondtam és letettem a telefont.

Visszfeküdtem a napozóágyba, becsuktam a szemem és zenét hallgattam. Elég rövid időnek tűnt, de észrevettem, hogy valaki beszél hozzám.

- Na végre már, hogy észreveszel - mondta Emily.

- Bocsi, csak egy kicsit elbóbiskoltam. Mennyi az idő?

- Most van dél.

- Akkor még egy kicsit kinnt tudunk lenni. Menjünk inkább fürdeni.

- Oké, benne vagyok - válaszolt Emily és bele is vetette magát a vízbe.

Miután kiugráltuk és szétáztattuk magunkat, bementünk megszárítkozni. Gyorsan megebédeltünk. Felmentünk a szobámba, gyorsan felkaptam magamra egy szürke kivágott toppot és egy fehér csőnacit egy szürke ballerina cipővel. Hajamat kiengedve hagytam, sminknek pedig csak egy natúr sminket csináltam. Magamhoz vettem fehér táskámat, belepakoltam pár fontos cuccot. Elindultunk kifelé. Mikor már éppen csuktam be az ajtót csak ennyit kiáltottam befelé:

- Elmentünk! - és azzal be is csuktam magam mögött az ajtót.

Sétáltunk. 10 perc múlva el is értünk Emily-ékhez. Ő felrohant a szobájába felöltözni, én addig megittam egy pohát vizet, és közben a szüleivel beszélgettem. Miután készen volt, elköszöntünk tőlük, majd beültünk a kocsiba és mentünk George bácsihoz. Mikor odaértünk átültünk az ő kocsijába és elindultunk a helyszínre.

- Nagyon szépen köszönöm ezt az állást - mondtam George-nak.

- Jajj, ne köszönd. Nekem is jó, hogy van segítőm. Mikor mondta Emily, hogy talán jönne az egyik barátnője is, nagyon megörültem neki - mondta.

- Mindenestre nagyon köszönöm mégegyszer - mikor észbekaptam, gyorsan a szám elé kaptam a kezem és mindannyian elkezdtünk nevetni. Eltelt nagyjából fél óra és már ott is voltunk..

Váratlan munka

*bocsi, de uncsi lett és rövid, de ma még jön a következő, ami jobb lesz

#9

Egész nap ezen gondolkoztam. Ha ő lett volna, biztosan észreveszem, hiszen még csak nem is kedvelem. Chris egészen más, mint Justin. Mire észbekaptam, anyukámék otthon is voltak. Látták rajtam, hogy egész nap gondolkoztam, mintha csak a testem lenne köztük, a lelkem és az agyam viszont egészen máshol járt. Leültünk ebédelni és mindent elmeséltem nekik részletesen, és hogy hogyan is jutottunk el erre a pontra. Vagyis Emily és Penny.

- De hát ez nevetséges - mondta apukám.

- Én is pont ezt mondtam - feleltem.

Időközben befejeztük az ebédet és Em és én felvonultunk a szobámba.

- Mi van, hogyha mégiscsak igaz? - kérdezte Emily. 

- Nem is tudom. Valahogy ki kell derítenünk.

Nem. Nem gondolhatom én is azt, hogy ő Justin. Persze hogy nem, ő Chris volt. Ezzel teljesen megnyugtattam magam. Biztosvoltam benne, hogy Justin Justin és Chris pedig Chris. De még Emily-t is meg kellett valahogy győznöm.

- Elhívom, hogy találkozzunk valamikor - nyugtattam Emily-t - Majd ott kiderül, hogy ki kicsoda is valójában.

- Hát rendben. Erre kíváncsi vagyok - mondta.

Tárcsáztam Chris-t. Kicsöngött, majd rögtön fel is vette.

- Halló. Szia Alex - hallottam a hangját és éreztem, hogy mosolyog.

- Szia Chris - mondtam - Hogy vagy?

- Megvagyok, köszi. Hiányzott már a hangod - kacérkodott.

- Hát most hallhatod - folytattam én is - Azon gondokoztam, hogy mivel holnap nincsen semmi dolgom, nem lenne kedved találkozni egy különleges lánnyal?

- És? Ki lenne az? - kérdezte nevetve.

- Hát, szerintem tudod, hogy kire gondolok.

- Kedvem az lenne, csak nem tudnék elmenni. Más dolgom van.

- Értem, akkor majd máskor - mondtam elszomorodva.

- Majd máskor. De ne légy elszomorodva.

- Én? Dehogy vagyok. Majd legközelebb - mondtam.

- Rendben. Hát akkor szia.

- Szia - azzal letettem a telefont.

- Na mit mondott? - kérdezte Emily.

- Nem ér rá holnap.

Emily látta rajtam, hogy valójában tényleg elszomorított a dolog. De Chris-nek nem fogom elmondani, nehogy nyeregben érezze magát. Ekkor Emily-nek is megszólalt a  telefonja.

- Szia.. Persze.. Holnap?..Oké, akkor 2-kor.. Rendben, ott leszünk.. Oké.. Szia - körülbelül ennyit hallottam belőle - Holnap elkezdődik új munkák első napja. 2-re kell átmenni George bácsihoz és ő majd elvisz minket.

- De nem úgy volt, hogy csak jövőhéten kezdünk? - kérdeztem.

- De, de ez is fontos munka, úgyhogyúgy gondolta, hogy berakja nekünk. Azt mondta, hogy biztosan örülni fogunk neki, ha meglátja, hogy hova fogunk menni.

- Hát.. rendben - feleltem.

- Na, nekem most mennem kell. Anyukám már biztosan aggódik értem.

- Persze, megértelek. Lekísérlek.

Miután Emily elment, én is elmentem sétálni a közeli parkba. Sokáig lehettem kinnt, mert mire hazaértem, besötétedett. Megvacsiztam, elmentem lezuhanyozni és bedőltem az ágyba. Gondolkodtam még egy kicsit, majd elaludtam.

Mi van, ha Emily-nek tényleg igaza van..?

#8

- Ez meg mi a fene volt? - kérdezte Em kíváncsian, de kacéran.

- Áh, semmi különös, csak idejött, mert látta, hogy egyedül vagyok, és mondta, hogy egyedül nem olyan jó nézni a naplementét. És tudod mit? Igaza volt. Vele sokkal jobb volt.

- Szóval neked bejön?

- Nem - gondolkoztam el, de remélem, hogy nem pirultam el.

- Dee - bólogatott Emily - Amúgy elég ismerős volt nekem a srác.

- De hiszen még nem is láttad előtte. Habár, boltban vagy ilyesmi, lehet, hogy már összefutottál vele.

- Nem, biztos, hogy nem a környéken lakik. És szerintem te tuti, hogy bejössz neki.

- Dehogyis - ellenkeztem.

- Akkor meg miért akart megcsókolni? - kérdezett vissza Em.

- Hát csak a hangulat és a helyzet miatt. De ezt már úgysem tudjuk meg, úgyhogy hagyjuk is ezt. Kezdődik a koncert második fele.

Este 10 körül vége is lett. Végülis 3 órán keresztül játszottak. Nagyon jól éreztük magunkat. Elindultunk hazafelé, de Emily úgy döntött, hogy ott alszik nálunk, mert nem volt kedve hazamenni, anyukámat meg ismerem. Nem is kell őt megkérdeznem, mert úgyis igent mondana, hiszen Emily-t már óvodás korom óta ismerem, olyan, mintha a testvérem lenne. Bementünk a házba, de már mindenki aludt, úgyhogy felmentünk a szobámba, adtam neki egy pizsit és elment lezuhanyozni. Én kidőltem az ágyon, mert már elég fáradt voltam. Egyszer csak elkezdett rezegni a telefonom. Chris küldött sms-t. A következő állt benne:

"Jó volt egy különleges lánnyal nézni a naplementét, remélem lesz majd még rá lehetőségem. ;) Puszi, Chris"

- De aranyos - gondoltam magamban.

Lehet, hogy jól nézett ki és tetszett is, de mégiscsak most szálltam ki egy számomra komolyabb kapcsolatból és nem szeretném elsietni a dolgot. Ekkor Emily kijött. Látta, hogy a telefonomat babrálom, így tehát lefeküdt mellém és nézte, mit csinálok. Már csak a válasz sms-emet látta, amiben ez állt:

" Én is remélem, de előtte szeretnélek jobban megismerni"

- Na nee..! Kitalálom. Chris írt, igaz? - kérdezte mosolyogva.

- Igen - feleltem, miközben éreztem, hogy elpirulok - Írta, hogy élvezte velem az estét, és hogy szeretne velem találkozni még.

- Mondtam én hogy tetszel neki.

- Jajj, ne már. Csak meg akar ismerni. Inkább megyek én is fürdeni - próbáltam terelni a témát.

Azzal én is felkaptam a pizsamámat és elmentem zuhanyozni. Nagyjából 15 percet lehettem bennt, de mikor kimentem, Emily már mélyen aludt. Én is követtem a példáját, lefeküdtem és nem telt bele 10 perc, és már én is az igazak álmát aludtam.

***

Mikor másnap reggel felkeltem, Emily-t sehol nem találtam. Hirtelen megütötte a fülemet a lenntről felhallatszó nevetések zaja. Az ágyon feküdtem. Azt hittem, nem vagyok éhes, de amikor megéreztem a reggeli finom illatát, rögtön megkordult a hasam. Felpattantam hát, gyorsan megmosakodtam és gyorsan felvettem egy melegítő nadrágot és egy toppot. Lassan, de biztosan leértem a konyhába, mikor láttam, hogy Emily a szüleimmel és Penny-vel beszélget a reggeli közepén.

- Nicsak, itt jön a mi kis hős szerelmesünk - szólalt meg anyukám, mikor látta, hogy jövök le a lépcsőn.

Ekkor már tudtam, hogy Em mindent elmondott nekik a tegnap estéről.

- Jajj már. Nem vagy az. Csak egy srác volt. Beszélgettünk. Semmi nem történt köztünk -csattantam fel.

- De lehetett volna - szólt Penny.

- De végül nem lett - zártam le ezzel a mondattal a témát.

Persze én mire leültem, már mindenki befejezte a reggelijét, tehát egyedül voltam a konyhában. Emily és Penny együtt nézték a tévét a nappaliban, anyu meg apu pedig elmentek vásárolni, tehát egyedül voltunk otthon. Hallottam, hogy az új híreket nézik, mikor megcsapta a fülemet a következő téma.

"Justin Bieber az állítások szerint előbb érkezett hozzánk, mint ahogy azt tervezte. Egyes források szerint a minap Malibuban látták, egyik kedvenc együttesének, a Rangers koncertjén. Biztos forrásaink nincsenek, de ha valaki látja őt, kérjük hívjanak minket."

- Mi a franc? Ez valami vicc? - kérdeztem hitetlenkedve - Majd biztos eljön egy koncertre, hogy láthassa őket, miközben találkozhat velük, amikor akar, nem?

- Igazad van, de mi van akkor ha pont ők hozták ide? Ha velük érkezett, de nem akart feltűnősködni - felelte Emily.

- De ha valaki óriási Justin rajongó, már rég kiszúrták volna.

Ekkor Emily elejtette a távirányítót és csak maga elé meredt. Kicsit megijedtem, mert semmire sem reagált.

- Emily!! - ordítottam neki harmadjára.

- Ja , igen. Bocsi, csak eszembe jutott, hogy mi van, ha ő volt az tegnap.

- Mármint kicsoda? - kérdeztem értetlenkedve.

- A srác. Aki odament hozzád.

- Chh.. na ne hülyéskedj velem.

- Neem. Tudod mondtam, hogy olyan ismerős volt nekem. A kapucni, Justin-nak is olyan pulcsija van. És a napszemüveg, meg az arca. Biztos, hogy ő volt az.

Meglepődötten álltam a nappali közepén, mert eszembe jutott mit mondott : " Nekem a Rangers a kedvencem"

Mi van, ha Emily-nek tényleg igaza van..?

A titokzatos fiú

#7

Amikor leértünk a hatalmas tömeg volt, amit nem tudunk mire vélni. Észrevettünk egy nagy színpadot a part közepén, hangszerekkel felszerelve. Nem tudtuk, ki lesz ott ezért megkérdeztünk valakit.

- Szia. Bocsi, ne haragudj - állítottam meg egy ismeretlen lányt - Nem tudnád megmondani, hogy ki vagy kik fognak itt koncertezni?

- De persze. A Rangers van itt, ők fognak fellépni.

- Úristen! Hallod ezt, Em? A Rangeeers! - fordultam oda ordítozva Emily-hez. Az ismeretlen lány távozott - Köszönjük - ordítottam utána.

Tudni kell rólunk Emily-vel, hogy imádjuk a Rangers-t. Eldöntöttük, hogy itt maradunk és megnézzük.

- Alig várom - mondta Emily.

- Igen, én is. De ha jól látom, akkor csak 7-kor kezdődik és még csak 4 óra. Addig megyünk fürdeni?

- Persze - felelte.

Azzal lepakoltunk a parton és bementünk úszni.  A víz nagyon hűsítő volt, de kellemes. Labdáztunk, úszkáltunk, fröcsköltük egymást. Bennt lehettünk már egy ideje, mert egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre többen vannak a színpad körül, és a levegő is lehűlt egy kicsit, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy kimegyünk napozni. Így víz nélkül most még kellemesebbnek éreztem.

- Örülök, hogy vége van a sulinak, és nem kell többet Jason fejét bámulnom - törtem meg a csendet.

- Én meg örülök, hogy nem bocsátottál meg neki. Megérdemli, amiatt amit csinált veled.

- Hallottad mit mondott nekem utolsó óra után?

- Nem, mit? - kérdezte Emily kíváncsian.

- Hogy látja rajtam, hogy már túl vagyok rajta. Mondtam neki, hogy nem fogja tönkretenni egy ilyennel az egész nyaramat. Erre azt mondta, hogy majd meglátjuk..

- Nem tudom. Szerintem csak féltékeny a boldogságodra.

- Igen, csak attól, hogy még nem mutatom, belül eléggé rosszul esett, és most is, ez az egész.

- Teljesen megértelek. A nyáron, majd úgyis elfeledteti veled ezt az egészet valami pasi. Figyeld csak meg - kacsintott rám Emily, majd elkezdtünk nevetni.

- Majd meglátjuk - mosolyogtam rá.

Mire észbekaptunk, már besötétedett és a színpad előtt tolongott mindenki. Láttuk, hogy nem fogunk odaérni, úgyhogy inkább úgy döntöttünk, hogy a saját helyünkről fogjuk nézni a koncertet, mert onnan is tökéletesen látszott minden. Meg én nem is nagyon szeretem a tömeget, úgyhogy tényleg ez tűnt a legjobb megoldásnak.

A fények hirtelen kigyúltak, mindenki sikítozni kezdett. Én persze nem, mert nem vagyok az a fajta. Ahogy a fiúk felmentek a színpadra, mindenki az ő nevüket kezdte kántálni. Amikor elkezdték az első számukat, mindenki elkezdte énekelni, köztük mi is Emily-vel, mert kívülről fújtuk az összeset. Miután 5. számukat is elénekelték, egy kis szünetet tartottak.

- Nagyon jó ez a koncert. Örülök, hogy lejöttünk - mondta Emily.

- Én is, nagyon - feleltem.

- Elmegyek, veszek valami kaját. Kérsz valami te is? Vagy velem tartasz?

- Nem, inkább maradok. De egy hotdogot nem hoznál nekem?

-De persze. Akkor megyek is. Sietek - azzal megfordult és elment.

A nap éppen lenyugvóban volt. Az a naplemente különösen szép volt. Még soha nem figyeltem meg. Egyszercsak valaki hátulról megszólalt.

- Szia. Zavarok? - kérdezte a fiú, aki mögöttem állt.

- Szia. Nem, nem zavarsz. Nem akarsz leülni? - kérdeztem, mert igencsak jól nézett ki, bár nem nagyon láttam, mert kapucni és napszemüveg takarta az arcát.

- De, köszi - leült, majd folytatta - Láttam, hogy egyedül nézed a naplementét, de úgy nem az igazi - mondta, miközben ő is azt nézte.

- Nem vagyok egyedül, nyugi - mondtam nevetve.

- Csak nem a barátoddal vagy?

- Nem, dehogyis,  a barátnőmmel vagyok itt, csak elment hozni valami kaját.

- Értem. És hogy is hívnak? Mert elfelejtettem.

- Meg sem kérdezted - mondtam nevetve - Alex vagyok. És te?

Itt egy kicsit elgondolkozott, de nem tudom, hogy ezen miért kell ennyit gondolkozni.

- Öö.. én.. Chris vagyok. Igen. Chris vagyok.

- És egy kicsit furcsa is, de szeretem a titokzatos fiúkat - nevettem. Ő is nevetett.

- Te is szereted a Rangers-t vagy csak napozni jöttetek ki?

- Először csak napozni és fürdeni, de utána láttuk, hogy lesz koncert úgyhogy maradtunk. Mármint izéé.. Igen, szeretem - mondtam nevetve.

-Nekem ők a kedvenceim.

Elhallgattunk és csak néztük egymást. Arcunk közeledett egymáshoz, de ekkor..

- Khmm..

Elhúzodtunk egymástól. Emily volt, a kezében 2 hotdoggal, a várva várt kajával. Chris felállt Emily helyéről és elnézést kért tőle.

- Semmi baj, nyugi - nevetett rá - Csak furcsa.

- Én mondtam - fordultam Chris-hez. Elkezdtünk nevetni. Emily ebből persze semmit nem értett.

- Elkérhetem a számodat?

- Persze - azzal bepötyögtem a számom a telefonjába, ő is az enyémbe.

- Akkor majd még találkozunk - kacsintott rám egy féloldalas mosoly kíséretében, majd elment..

Utolsó nap

#6

Másnap reggel kicsit feszülten ébredtem, hiszen tudtam, hogy reggel találkozni fogok Jason-nel. Ennek elenére elhatároztam, hogy tudomást sem fogok venni róla. Kikeltem az ágyból, elmentem megmosakodni. Mikor belenéztem a tükörbe, elszörnyülködtem, hogy hogyan is nézek ki. Megfésülködtem és összefogtam a hajam. Ezután kikaptam a gardróbból egy fekete csőnacit, egy fehér toppot, majd felvettem. Lerohantam a konyhába. Anyukám már a konyhában javában reggelit készített mindenkinek. Nekem a kedvencemet csinálta, palacsinta juharsziruppal. Leültem az asztalhoz és elkezdtem enni. Időközben ő is csatlakozott hozzám némi bundáskenyér kíséretében. 

- Akkor a nyári munkád áll még? - kezdte a beszélgetést.

- Igen, tegnap megkérdeztem Emily-t és azt mondta, hogy még szabad az állás. Mikor meghallotta, hogy én is veletartok, teljesen kikelt magából örömében - mondtam mosolyogva - meg persze más miatt is.. - morogtam az orrom alatt.

- Igen? És mi az? - kérdezte kíváncsian.

- Elmondom, de csak akkor ha megígéred, hogy Penny-nek nem mondod el.

- Rendben, megígérem - felelte.

- Tehát. Mielőtt tegnap Emily átjött, elment a George bácsihoz, hogy elhozza a program füzetet. Ebből kiderült, hogy 2 héten belül Justin idejön, és nekünk kell majd ott segíteni. Mikor tegnap ideért, szinte sokkos állapotban volt - meséltem neki nevetve, majd folytattam - És majd szeretném elvinni Penny-t, mert megígértem neki.

- Ez nagyon szép tőled Alex - mondta anyukám kicsit meghatódva.

Hirtelen Penny rohant le a lépcsőn. Nem értettem miért, de ránéztem az órára és rájöttem. Késésben volt ő is és én is.

- Miről maradtam le? - kérdezte Penny.

- Semmiről - terelte a témát anyu, majd a kezébe nyomta a becsomagolt reggelit - Induljatok, különben el fogtok késni.

Ezzel felvettük cipőinket és táskáinkat és rohantunk is. Félúton elváltunk egymástól, mert Emily-vel találkoztam előtte, mert megbeszéltük, hogy együtt megyünk, hiszen támogatásra volt szükségem. Mikor beértünk, láttam Jason szomorú arcát, de én mit sem törődve vele leütem. Emily is így tett és már kezdődött is az óra. Elég unalmasan telt és Jason egyfolytában levelekkel bombázott. Elolvastam, mert kíváncsi voltam, de nem reagáltam rájuk. Ez így ment egész nap, de mivel ez volt az év utolsó tanítási napja, valahogy átvészeltem. Miután kicsöngettek az utolsó óráról nagyon megkönnyebbültem, és arra gondoltam, hogy az egész nyaramat a legjobb barátnőmmel fogom tölteni. A nyakába ugrottam és együtt örültünk. Éreztem, ahogy Jason közben engem figyel, majd egy megyjegyzést hallottam hátulról.

- Látom hamar túltetted magad a dolgon - hallottam Jason hangját.

- Nem fogok egy fiú miatt szomorkodni, nehogy azt hitt. Nem fogod tönkretenni a legjobbnak ígérkező nyaramat - mondtam, miközben a szemébe nevettem.

- Majd meglátjuk - válaszolta, de ezzel ki is mentünk az osztályból, majd az iskolából.

Hazasiettünk, de mivel szép napunk volt és sütött a nap, úgy gondoltuk, hogy lemegyünk a partra egy kicsit úszkálni és napozni.

Felmentem a szobámba, gyorsan átöltöztem ésfelkötöttem a hajam. Rohantam le majd véletlenl apukámba botlottam, Jeff-be.

- Hova, hova ilyen sietősen? - kérdezte.

- Csak a partra megyünk Emily-vel, és nagyon izgatottak vagyunk, mert ugye vége van a sulinak. És persze felejteni is jó hely, ha érted mire gondolok.. - mondtam kicsit elfancsalodva, de még mindig boldogan. Persze tudta, hogy mire gondolok, ezért is szerettem annyira. A mi kapcsolatunk nagyon különleges volt. - Na de én rohanok is, mert Em már vár rám.

- Rendben, de vigyázzatok magatokra - mondta.

Mikor kiléptem az ajtón, Emily már ott várt rám.

- Bocsi, hogy késtem- szóltam.

-Semmi baj. Akkor mehetünk?

- Persze, már alig várom- mondtam nevtve, majd ő is elkezdtett nevetni.

Körülbelül 15 perc alatt le is értünk, ahol érdekes dolgok történtek..

Justin-nal is fogunk találkozni?!

*bocsi, hogy tegnap nem írtam meg a másodikat, de valamikor bepótolom

#5

Éppen ebédhez készülődtem, mikor megszólalt a telefonom.

- Szia, Alex - hallottam Emily hangját a telefonban.

- Szia, Em - válaszoltam röviden.

- Na, azért hívlak, hogy körülbelül 3-ra, fél 4-re tudok csak odaérni, mert még be kell ugranom előtte a nagybátyjámhoz a programfüzetért.

- Rendben - mondtam - Erről jut eszembe. Van egy jó hírem számodra, de csak akkor tudod meg, ha ideértél - mondtam kecsegtető hangon. Emily elnevette magát.

- Akkor nagyon sietnem kell. Na de le is teszem, mert mindjárt odaérek.  Majd megyek. Szia.

- Szia - köszöntem el tőle.

Letettem a telefont magam mellé és elkezdtem enni az ebédemet, ami nem más volt, mint spagetti. Imádtam játszani vele, amikor beszívtam a kis tésztadarabokat. Némelyik felcsapódott az orromra és úgy néztem ki, mint egy kismalac. Elég sokáig időzhettem ezzel a hülyeségemmel és az ebédem megevésével, mert megszólalt a csengő és biztos voltam benne, hogy Emily az. Kinyitottam az ajtót és rögtön a nyakamba is ugrott.

- Úristen, úristen, úristeeeeen! - alig kapott levegőt, de volt ereje közben még sikongatni is.

- Mi a baj? - kérdeztem nevetve.

- Ááááá! - sikított mégegyszer - Képzeeeld. Miközben idefelé tartottam, nézegettem a programfüzetet, amit most kaptam. És megtudtam, hogy Justin Bieber két héten belül ideérkezik, koncertezni fog és hozzá vagyok beosztva. És találkozni is fogok veleee!

Tudni kell, hogy csakúgy, mint Penny, Emily is megbolondult érte. Hirtelen rájöttem, hogy még mindig az ajtóban álltunk. Beinvitáltam hát, és rögtön fel is mentünk a szobámba. Addigra egy kicsit le is nyugodott.

- És, mi az a meglepetés számomra? - csillant fel a szeme.

- Ha még mindig áll az ajánlatod a nyári munkával kapcsolatban, akkor szivesen elfogadnám.

- Úristen, persze, hogy áll még. Nagyon örülök neki. Találkozhatok Justin Bieber-rel, veled tölthetem a nyaramat.

- Én is nagyon örülök neki, főleg annak, hogy Justin Bieber-rel találkozhatunk.

- Na, csak nem megkedvelted? - kérdezte csodálkozva.

- Azért ne ragadtassuk el magunkat, mert csak a zenéjét szeretem hallgatni. De most legfőképpen Penny miatt örülök neki. Reggel rájöttem, hogy akármennyire is veszekszünk egymással és nyúzzuk egymást, szeretem az én kis hugomat.

- Ez aranyos - mosolyodott el.

- És, mi volt ma a suliban? Történt valami érdekes? -érdeklődtem.

- Hát.. először is, amikor bementem a terembe, Jason rögtön odajött hozzám, és arról kérdezősködött, hogy miért nem jöttél suliba, és mentegetőzött, hogy nagyon sajnálja és hogy nagyon szeret.

- És mit mondtál erre?

- Hogy hagyjon téged békén és hogy ha én te lennék, én is ott hagytam volna.

- Köszönöm - mondtam, és megöleltem.

Ekkor hirtelen megszólalt a telefonom. Mikor megláttam, hogy ki az, megijedtem, hiszen Jason volt.

- Mit akarsz? - kérdeztem.

- Csak bocsánatot szeretnék kérni, nagyon nagy hülyeséget követtem el. Akkor, abban a pillanatban nem gondoltam a következményekre. De most, hogy elveszíthetlek, rájöttem, hogy mindennél jobban szeretlek.

- Nem elveszíthetsz, hanem már elvesztettél. Nekem ezzel vége van a mondandómnak, és remélem, hogy a tiédnek is, mert most leteszem. Szia - azzal kinyomtam.

- Mit akart? - kérdezte Em.

- Elkezdte mondani, hogy ő mennyire szeret, és hogy bocsássak meg neki, meg ilyenek - amint befejeztem a mondatot, ismét megszólalt a telefonom. Megint Jason volt. Kinyomtam. Egyáltalán nem akartam vele beszélni.

Ránéztem az órámra és már 7 óra is elmúlt. Emily-nek mennie kellett haza. Szomorúan, de lekísértem és elköszöntem tőle. Mivel annyira egyedül éreztem magam elgondolkoztam rajta, hogy elmegyek sétálni, de nem akartam Jason-nel találkozni. Ezért inkább felmentem a szobámba, olvastam egy kicsit. Ezután lefürödtem, vacsiztam és lefeküdtem. Félálomban eszembe jutott, hogy másnap találkoznom kell vele. De már aludtam is és eljött a péntek..

Mégis elfogadom

* bocsi, hogy tegnap nem írtam, de túlságosan elfoglalt voltam, de kiengesztelés képpen, ma 2 résszel készülök nektek. Ez az egyik ^^ remélem tetszik

#4

Másnap reggel nem mentem iskolába, 10 körül keltem. A sírás elvette minden erőmet és elég rosszul éreztem magam. Elgondolkoztam.. Hogy művelhette ezt velem Jason? Egyáltalán honnan tudjam, hogy máskor nem tette meg? Mikor belefeledkeztem gondolataimba, kopogást hallottam.

- Szabad - szóltam. Anyu volt az.

Bejött és leült az ágyam szélére.

- Mi történt tegnap este? Korán jöttél haza, és mikor megérkeztél elég elkeseredettnek láttalak.

- Jason.. - lehajtottam a fejem, majd folytattam - megcsalt. Mindez egy gyertyafényes vacsora kellős közepén derült ki. Nem tudom, hogy tehetett ilyet. Honnan tudjam, hogy nem tette meg ezelőtt is?

- Oh, Alex. Nagyon sajnálom.

- Ne sajnáld. Jobb, hogy most derült ki még még később. A legrosszabb, hogy azzal a kis.. - mérges lettem, de uralkodtam magamon - nevezzük nevén, Farrah-val tette mindezt.

- Én csak annyit tudok mondani, hogy ennél egy sokkal jobb srácot érdemelsz.

- Tudom.. - mondtam elkeseredve, de rögtön ki is használtam - Nem hoznál nekem valami reggelit? Mert elég nyavalyásan érzem magam. Ezért nem is mentem ma suliba.

Anyukám tudta, hogy csak kifogásként használom, de most elnézte nekem. Elmosolyodott és csak ennyit mondott:

- De, persze.

Ezzel feállt, kiment és becsukta maga mögött az ajtót. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Felvettem.

- Hogy képzeled, hogy nem veszed fel a telefont, teee? Már vagy ötször hívtalak, de semmi válasz.Sőt, még sms-t is írtam neked - zúdította rám mindezt Em. Ettől elmosolyodtam egy kicsit.

- Köszi, hogy ennyire aggódsz értem. Azért nem vettem fel, mert a tegnap estibalhé után elég rosszul érzem magam, ezért nem mentem ma suliba. Mostanáig aludtam - feleltem.

- Akkor lehet, hogy ezt el tudom neked nézni, de nagyon megharagudtam rád - nevette el a mondat végét. Én is elkezdtem nevetni. Ő mindig tudta, hogyan vidítson fel, még a legrosszabb pillanatokban is.

- Nem tudnál átjönni suli után? - kérdeztem.

- De, persze. Majd hívlak, ha elindultam a suliból. Na de nekem most mennem kell, mert becsöngettek. Gondolj rám kérlek, mert földrajz óra jön.

- Persze, persze - nevettem.

- Ja és Alex. Nagyon hiányzol - mondta még gyorsan.

- Te is nekem csaj, na szia.

- Szia - ezzel letette.

Ekkor anyukám lépett be a szobámba egy nagy tál palacsintával. Ez volt a kedvenc ételem. Ő mindig tudta, hogy éppen mire vágyom. Odajött, odaadta a tálcát.

- És, beszéltetek már azóta?

- Mármint Jason-nel? - kérdeztem vissza. Erre bólintott. - Nem, de hogy őszinte legyen még csak látni sem nagyon akarom. Erről jut eszembe. Emily mesélte tegnap, hogy a nagybátyja nyári munkát adott neki. Rendezvényeken kellene neki besegíteni, mint például koncertek stb. Engem is elhívott, de először nemet mondtam Jason miatt. Ma délutánra viszont áthívtam beszélgetni, és gondoltam rá, hogy elfogadnám.

Ekkor az ajtó hirtelen kicsapódott. Penny volt az.

- Koncerteken.. segíteni?! Most hallottam a tévében, hogy Justin 2 héten belül idejön! - ordította izgatottan nekem - El kell vinned majd hozzá! Mondd, hogy elviszel, kérlek!- könyörgött.

- Penny, először is szerintem nyugodj le - próbáltam nyugtatni - Nem hiszem, hogy ott kellene dolgoznunk. Ráadásul még nem is fogadtam el az állást, és már lehet, hogy nem is kiadó az a hely. De pénz keresés képpen nagyon jó munka lenne. De esetleg - itt egy kis szünetet tartottam - talán, majd elviszlek. Amúgy te hallgatóztál? - kérdeztem nevetve.

- Hát.. ömm. Nem - elhallgatott, majd így folytatta - Na jó, de, hallgatóztam. De csak azért, mert mondta anyu, hogy a tegnap estéd nem úgy alakult, ahogy vártad, és hogy elég rosszul érzed magad. És hogy őszinte legyek, nekem ez a Jason gyerek sohasem volt szimpatikus.

Elnevettem magam. Bár sokat veszekedtünk, nagyon szerettük egymást.

- Gyere ide és ölelj meg! - parancsoltam rá, persze nevetve.

Odajött és megölelt. Ezután ő és anyu jó étvágyat kívántak és kimentek. Elkezdtem enni és közben azon gondolkoztam, hogy mennyire nem is viselt meg Jason félrelépése. Bizonyára ez azért van így, mert ahogy megláttam a képet róluk, nagyot csalódtam. Persze, még szerettem, de nem hagyom, hogy ez tönkretegye az egész nyaramat, ami mellesleg igen jónak ígérkezik.

Délután felé közeledtünk, alig vártam Emily hívását..

Nem úgy alakult, ahogy vártam..

#3

Kiléptünk az ajtón és egy Audi Cabrio állt a házunk előtt.

- Kié ez az autó Jason? - kérdeztem meglepődve.

- Az enyém. Most kaptam nem rég, de még nem volt alkalmam megmutatni. De úgy éreztem, ehhez az estéhez tökéletesen megfelel - mosolyogta el magát. Kinyitotta az ajtót nekem, beültem. Ő is így tett és már indultunk is.

Nem telt bele fél óra és már meg is érkeztünk. Leparkolt, kisegített az autóból. Mikor megláttam a helyet ahova elvitt, elámultam.

- Jason, ez nagyon szép - mondtam és egy csókot nyomtam a szájára. Elindultunk befelé. Egy pincér asztalhoz kísért minket. A helyünk földig érő ablak mellett volt, ahonnan a kilátás lélegzet elállító volt.

- Hölgyem? - mosolygott Jason, miközben kihúzta nekem a széket.

- Köszönöm, uram - nevettem rá vissza.

A pincér odahozta nekünk az étlapot, de rengeteg ételt volt, amit szivesen ettem volna, úgyhogy..

- Jason, nem választanál nekem? Mert én annyi mindenből ennék, hogy nem tudok választani - mosolyogtam, de el is pirultam.

- Persze, drágám - felelte. Az asztalon megfogta a kezem és egy puszit adott rá. -Hmm.. mondjuk töltött kacsa párolt zöldségekkel és rizzsel megfelel? - kérdezte.

- Tökéletes lesz - és ez az este is az, gondoltam magamban.

Jason odahívta a pincért, leadta a rendelést. Lassan elkezdett felém közeledni. Amikor már csak 2 centire volt tőlem, hirtelen visszahúzódott.

- Ömm, bocsi, de ki kell mennem egy percre- pirult el.

- Rendben, de siess - mosolyogtam rá kacéran.

Miután elment, hirtelen megszólalt a telefonom. Emily volt az.

- Szia Alex, remélem nem zavarok - kezdte félénken.

- Szia Em. Nem nem zavarsz, de gyorsan mondd, mert Jason mindjárt visszajön -siettettem.

- Szóval.. Nem is tudom, hol kedjem - mondta.

- Mondjuk az elejénél - viccelődtem.

- Nem akarom elrontani a kedvedet és az estédet.. de..

Megijedtem. Nem tudtam, hogy mit akar mondani, de most már kíváncsi vagyok.

- De? - kérdeztem kicsit feszülten.

- Lia most mondta, hogy Jason és Farrah a buliján együtt táncoltak és.. csókolóztak is, ráadásul képek is vannak róla. Egyet átküldök a telefonodra, hogy tudd, nem csak viccelek - mondta halkan.

Nee! Az nem lehet. Jason nem csalna meg engem. A fiú akivel 8 hónapja járok és olyan jó megvoltunk.. Mi voltunk az iskola álompárja. Az nem leheeeet! Összetörtem.

- Alex? Itt vagy még? - hallottam a hangot a fülemnél.

- Persze - mondtam, de elcsuklott a hangom. - De le is teszem, mert Jason mindjárt itt van.

- Nem akartam elrontani az estédet- mondta szomorúan.

- Nem, nem. Nem hibáztasd magad. Köszönöm, hogy szóltál - azzal letettem a telefont.

A telefonom elkezdett pittyegni. A kép.. gondoltam. Mély lélegzetet vettem és megnyitottam a fájlt. Tényleg ők voltak azok. Hirtelen a torkomban egy gombócot éreztem és könnyek szöktek a szemembe. De nem szabadott, le kellett nyugtatnom magam, nehogy Jason észrevegye rajtam. Ekkor meg is érkezett. Leült a helyére, rámmosolygott és folytatta.

- Hol is tartottunk, mielőtt elmentem? - kérdezte kacéran és elkezdett felém közeledni. Ekkor elhúztam magam - Mi a baj? - kérdezte.

- Kérdezhetek tőled valami? De őszintén válaszolj kérlek.

- Persze.

- Megcsaltál  te valaha is? - kérdeztem.

Hirtelen elakadta a szava, de már folytatta is.

- Dehogy csaltalak meg. Hogy gondolhatsz ilyet? Csak téged szeretlek és veled akarok lenni örökre.

- Azt kértem, hogy őszintén válaszolj.

- Én őszintén válaszoltam Alex..

Ekkor láttam, hogy kicsit ideges lett. Elkezdett dobolni a lábával. Erőt vettem magamon és megmutattam neki a képet.

- Akkor ez micsoda? - kérdeztem.

- Öö.. ez meg honnan van? Ki küldte? Megverem.. - válaszolta mérgesen.

- Nem az a lényeg, hogy ki küldte, hanem hogy te vagy rajta egy másik lánnyal, miközben csókolóztok. Ja, és még valami. Remélem tudod, hogy nekünk itt vége.

Felálltam az asztaltól és kiviharzottam az étteremből. Ekkorra már kinnt zuhogott az eső, de nem érdekelt. Elkezdtem sírni. Felhívtam Emily-t.

- Em.. értem tudnál jönni? - kérdeztem miközben a könnyeimmel küszködtem.

- Persze - válaszolta, de meg sem kérdezte, hogy mi a baj, hiszen tudta..

Nagyjából 20 perc múlva ott is volt. Nem tudtam, hogy Jason bennt van-e még vagy már kijött, de nem láthatott meg mert elbújtam. Nem akartam vele beszélgetni. Odarohantam Emily-hez, beszálltam a kocsiba és a nyakába borulva sírtam.

- Semmi baj - nyugtatott - Te ennél sokkal jobbat érdemelsz.

- Köszi, hogy ezt mondod. De most inkább vigyél haza.

- Rendben - válaszolta és már indultunk is.

Még mindig  könnyimmel küzdöttem, de már kicsit lenyugodtam. Mikor megérkeztünk, mindent megköszöntem neki és besiettem a házba. Anyu és apu a nappaliban voltak, de nem akartam velük beszélgetni. Felrohantam a szobámba, lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyba. Egy kis idő múlva a könnyeim közt mély álomba merültem..

Tökéletes estének ígérkezik..

#2

Útban a suli felé gondolkoztam ezen-azon, mikor éppen megszólalt a telefonom. Emily volt az, a legjobb barátnőm. Nem várattam tovább, felvettem.

- Szia Em, hogy vagy? - kérdeztem.

- Szia csajszi, pont ezért hívlak. Késésben vagyok és nem tudom, hogy be fogok-e érni. Megtennéd, hogy a könyveimet kiveszed a szekrényemből?

- Szivesen megtenném, de még én sem értem be. Viszont pont itt járok a házatok előtt. Ha gondolod megvárlak, de akkor sietned kell.

- Nem kell, köszi. Miattam ne késs el.

- Rendben, akkor majd bennt találkozunk. Szia

- Szia - köszönt el.

Gyorsan besiettem, háromnegyed 8 volt. Mikor beértem, Jason már bennt ült. Mikor meglátott megörül és odajött hozzám.

- Szia drágám - köszönt egy puszi kíséretében.

-Szia - mondtam.

- Mit csinálsz ma délután, esetleg este felé?

- Hát.. Semmit nem szerveztem, de ezek szerint már foglalt vagyok - mosolyogtam el a dolgot.

- Pontosan. 6-ra érted megyek.

- Rendben - mondtam neki gyorsan, mert még ki kellett pakolnom Emily könyveit.

Így is tettem, amikor épp becsöngettek. 2 percre rá Em is megérkezett. Látszott rajta, hogy futott. Amikor beesett a terembe, elkezdtem nevetni, mert nagy sietségében fordítva vette fel cipőit. Leült mellém. Elmondtam neki, min is derültem akkorát. Cipőjét megcserélte és már kezdődött is a fizika óra. Életem legunalmasabb órája volt. De ami felvidított, az az esti randink Jason-nel.

Miután vége lett a sulinak, megbeszéltük Emily-vel, hogy nála készülök fel a várhatóan fantasztikus estémre. Útközben elmeséltem neki a hugom nem túl kedves reggeli köszöntését.

- Hogy őszinte legyek én sem értem miért nem szereted Justin-t. A hugodnak ebben igaza van, tényleg jól néz ki - mondta.

- Emily!! - mordultam rá - Bevallom, talán egy kicsit jól néz ki - még én is meglepődtem mikor ezt mondtam.

- Erről jut eszembe. Mindjárt itt a nyári szünet és elvállaltam egy munkát. Rendezvényeken kell besegíteni a nagybátyjámnak. Azt mondta elhozhatok még valakit magammal. És.. hát, rád gondoltam. Mit szólsz hozzá?

- Tudod, hogy nagyon szeretlek Em, de nem tudom. Szivesebben tölteném az időmet Jason-nel.

- Azt mondta, hogy jutalmat is kapunk érte. De nem akarom erőltetni, inkább gondold át.

- Rendben, még gondolkozom rajta. Na de gyorsan csináld meg a hajam, egy kis smink és öltözök is - sürgettem.

Nagyjából háromnegyed óra alatt meg is lettünk ezekkel. Hosszú barna hajam be lett göndörítve, zöld szemem pedig feketével lett kiemelve, szürke szemhéjfestékkel társítva. De ekkor rájöttem..

- Em, mit vegyek fööl? - estem kétségbe.

- Nyugodtan válassz a ruháim közül, biztos találsz valamit, mert most fel felújítva a ruhatáram - nyugtatott.

- Ezért vagy te a legjobb barátnőm - mosolyogtam, majd átöleltem.

Miután elengedtem, odaálltam a gardóbja elé és keresgettem. Kutattam vagy 10 percig mire megtaláltam a tökéletes ruhát. Egy fekete, pánt nélküli ruha volt, ezüst flitterrel az alján. Kiválasztottam hozzá egy fekete magassarkút és gyorsan b is mentem a fürdőbe átöltözni. Félig készültem el, mikor hallottam a csengőt.

- Em, kinyitnád légyszi? Ez biztosan Jason lesz.

- Persze - válaszolt.

Körülbelül 10 perc múlva készen is lettem. Gyorsan megigazítottam a hajam, feltettem még egy kis szájfényt és már indulhattam is. Mikor kiléptem a fürdőszobából, sehol nem találtam Emily-t.

- Biztosan lennt maradt - gondoltam.

Elindultam lefelé. Meghallottam Jason hangját, ami a nappaliból jött. Mikor beléptem minden szem rám szegeződött.

- Hűű.. vadítóan nézel ki - csak ennyit tudott kinyögni Jason.

- Azta Alex! Gyönyörű vagy.

Mikor ezeket meghallottam, elpirultam.

- Akkor indulhatunk? - kérdeztem türelmetlenül.

- Persze, mehetünk is - mondta Jason. Odajött hozzám, hosszú csókot adott.

- Akkor szia Em. Holnap beszélünk - kacsintottam rá. Válaszul elnevette magát és már indultunk is vacsorázni.

Szokásos átlagos nap..

*elég rövid lett, de ma este vagy holnap reggel jön új réész.  azért remélem tetszik :)

#1

Alex Parker vagyok, 16 éves. Élem az átlagos tinédzserek életét, a szokásos érzelmekkel, problémákkal, kapcsolatokkal. Értem ezalatt a pasikat, barátokat és a családot egyaránt.

Van egy barátom, Jason. 8 hónapja vagyunk együtt. Az elején kicsit zavarosak voltak a dolgok, de mostanra mindent tisztán látunk. Szeretjük egymást.

Június 8-a volt, szerda. Átlagos napnak indult. Mint minden unalmas hétköznap, ma is reggel fél 7-kor keltem. Álmosan kikeltem ágyamból és kitrappoltam a fürdőszobába lezuhanyozni. Miután készen lettem felkaptam magamra kedvenc világos csőnacimat és egy lila kivágott topot, egy fehét magassarkú kíséretében. Megcsináltam a hajam és felraktam egy natúr sminket. Hirtelen megkordult a hasam. Ránéztem az órámra. Már 7 óra múlt 15 perccel. Lerohantam hát gyorsan a konyhába, hogy bekapjak valami kaját. Mikor leértem, láttam, hogy a 13 éves húgom már a nappaliban ül és Justin Bieber-t nézi a tévében. Elegem van már ebből a Justin gyerekből. Nem tudom miért van annyira odáig érte..

- Jó reggelt. Már megint Justin-t nézed??

- Szia neked is.. - mondta. -Igen, már megint őt nézem. Attól még, hogy te nem szereted, igenis nézhetem és kedvelhetem őt. -folytatta lekezelő hangon.

- Jól van már. Nem ezzel akartam indítani a reggelem, hogy rögtön összeveszel velem. - válaszoltam.

Ekkor hirtelen lépteket hallottam a lépcsőről. Anyu volt az. Nagyon reméltem, hogy nem mi keltettük fel, vagyis Penny, a visítozásával.

- Mi a fenén tudtok veszekedni már reggel fél 8-kor? - kérdezte mérgesen.

- Penny felkapta a vizet egy egyszerű és normális kérdésen, úgyhogy vele kell megbeszélned ezt, mert nekem amúgyis sietnem kell suliba, mert el fogok késni. - mentettem ki magam.

Ahogy ránéztem Penny-re, láttam, ahogy a nyelvét nyújtja rám, de nem érdekelt. Felkaptam a táskám és már rohantam is. Anyu csak folytatta Penny-nek.

- Min vesztetek össze? - kérdezte

- Azon, hogy megint Justin-t nézem a tévében. Pedig olyan aranyos és jóképű. Nem tudom mit nem lehet benne szeretni, azt sem tudom, ő miért nem szereti.

- Talán, mert van egy barátja.

- Akkoris. -felelte és visszafordult a tévéhez.

- Mindenesetre.. Legközelebb, ha ilyen korán akartok veszekedni, akkor halkabban tegyétek, mert ha apátok kel fel, nem fog neki örülni. Egyébként miért nem mentél ma iskolába?

- Szünet van.. Valami érettségi miatt.

- Értem. - ezzel megfordult, kiment a konyhába és készített egy jó erős kávét.